Visszajáró lelkek, avagy találkozás egy elhúnyttal


Kedves Viki!Nem tudom, emlékszel-e még rám, szeptember elején voltam Nálad egy oldáson. Németországban élek, de el akartam mondani, hogy nagyon megérte hazamennem. Sokminden változott azóta. Alig várom, hogy újra mehessek, de sajnos a munkám miatt most nem volt lehetőségem menni. Apukám újra hozzámszól 5 év után. Ami az érdekes az, hogy ő hívott fel, miután Tőled hazajöttem. Itt van jelenleg nálunk látogatóban. Végre el tudtam engedni azt a férfit, aki rabul ejtett 3 éve. Ez egy egyoldalú szerelem volt a részemről, azt éreztem mindig, hogy ő csak kihasznál, ha épp unatkozik, vagy ha segítség kell neki, felkeres. Lezártam. Amikor ezt megtettem, másnapra rá felhívott, hogy találkozzunk, és én nemet mondtam. Rendkívül büszke voltam magamra. Ez gondolom betett neki, mert azóta le nem száll rólam. Ez valahol mélyen nagyon jól esik, és kacagok a markomban, a másik oldalról pedig mérhetetlen düh van bennem, hogy évekig rám se hederített. Talán ennek így kellett lennie. Vagy talán a blokkjaim tettek megközelíthetetlenné. S mivel most feloldásra kerültek, kivillant a zöld lámpa? Nem tudom, de a lelkem örül. Már látom, hogy ez kell a férfiaknak. Ő egy elmondása szerint nagyon rossz házasságban élt, s most egyik napról a másikra kilépett belőle. Vajon az oldás erre a plátói szerelmemre is hatással lehet? Illetve tudom, hogy ő a párom, csak még kell egy kis idő. Azért kérdezem, mert míg én otthon voltam az oldáson, neki nagyon beindult az üzlete. Régen hozzám járt kölcsönkérni, most meg minden nap vacsorázni akar vinni, és rengeteg ajándékot vásárol nekem. Azt mondja, nem tudja, mitől indultak be a dolgai, csak meglódult egyszercsak... Az én bevételeim is gyarapodnak folyamatosan azóta. Sokat tanultam és megértettem, köszönöm Neked. Képzeld, már napok óta akarok írni Neked, csak nem akartam elkiabálni a dolgokat. Van egy 17 éves kamasz fiam, akiről több, mint egy éve derült ki, hogy drogozik. Sajnos napi szinten. Nagyon sokmindent megpróbáltunk, de semmi nem segitett, ez volt az én szívfájdalmam, talán emlékszel rá. 5 napra mentem haza, mikor Nálad voltam, s mikor hazaértem, a kisfiam elém állt, hogy megismerkedett egy lánnyal, ő most szerelmes, és ő soha többet nem nyúl drogokhoz. Ez az állapot másfél hónapja tart, és én mérhetetlenül boldog vagyok!!! SEMMI nem segített eddig, pedig az összes félretett pénzem erre költöttem. Ez nekem hihetetlen még most is. Nagyon köszönöm Neked!

De azért is írtam, mert szerettem volna röviden elmesélni egy történetet. Mivel itt van Apukám nálunk, elmentünk a hegyekbe, béreltünk 3 napra egy kis házat. Én, Apa, a gyerekek, a barátnőm és a férje. Tegnap a szomszéd házban lakókkal rendeztünk egy kis Halloween bulit, ahogy kell, jelmezben, koktélokkal. Mindenki nagyon élvezte, pedig egy kicsi társaság volt. Éjfélkor már kicsit melegem volt, gondoltam kimegyek a levegőre. Fent a hegyekben már esett a hó, egyszerűen mesés volt minden. Álltam kint, pohárral a kezemben, és egyszercsak valaki a hátam mögül megszólalt, hogy mire vársz??? Hát rohadtul megijedtem, mert olyan volt, mint egy gyerek hangja, de a barátnőm kislánya már aludt akkor. Nem láttam senkit. Hozzáteszem, hogy egy nagyon régies házban voltunk, nem igazán kastély, de ránézésre annak a benyomását keltette. És az is fontos, hogy alkoholmentes koktélokat ittam csupán. Valami borzasztó feszültség uralkodott el rajtam. Félelmemben bementem. Egyszerűen nem tudtam túltenni magam a történteken. Egyfolytában az a hang járt a fejemben. Kicsivel később áramszünet lett a házban, gyújtottunk néhány gyertyát. Gondoltam, ez így halloween éjszakáján kicsit ijesztő. A mosdó egy folyosó levégén volt, s mikor elindultam oda, a wc ajtó előtt egy kislányt láttam, ahogy lehajtott fejjel áll, és mintha világított volna. Rettentő félelmetes volt, mint amiket a horrofilmekben lát az ember. Földbe gyökerezett a lábam, mintha megállt volna az idő, és éreztem, sőt hallottam, milyen gyorsan ver a szívem. Megmozdult a kislány (olyan 5-6 éves körüli lehetett), felemelte a fejét, és a zölden világító szemeivel rámnézett. Ordítani kezdtem, ami a torkomon kifért. A barátnőm férje rohant oda hozzám, nem értették, mi bajom van. Mire odaért, a kislány is eltűnt. Elmeséltem nekik, mit láttam, de láttam, nem mindenki tart normálisnak. Na ezek után aludni nem nagyon mertem, úgyhogy éberen örködtem. Mire lefeküdtünk, már áram is volt, úgyhogy villanyfénynél üldögéltem, míg a többiek aludtak. Ma reggel, mikor csomagoltunk, a barátnőm férje elmesélte, hogy egy kislányról álmodott, akinek vállig érő, szőke haja volt (pont mint ahogy én láttam) és azt mesélte, hogy a nagyapja fojtotta meg 1652-ben. Ledöbbenve hallgattam. Pedig ő egy nagyon földhöz ragadt férfiember, de azt mondta, kezdi hinni, hogy nem csak az a világ létezik, amit a két szemünkkel látunk. Mondanom sem kell, elég hamar összecsomagoltunk és elhagytuk a házat. Remélem, fogok tudni aludni ma. Bár gondolom, nem jön utánunk, ő ott van abban a házban. Vajon azért jöhetett elő, mert Halloween éjszakája volt, vagy egyébként is ijesztgeti az arra járókat?

Viki köszönök mindent, nemsokára újra találkozunk! Heli


Megjegyzések

  1. Azt hiszem, én ott csináltam volna össze magam a helyszínen. Durva lehetett.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése