"Nem látom a lábamat, mert olyan hosszú szoknyában vagyok, mely a földet söpri. Nagyon szép kék a színe, én varrtam. Ez a kedvenc ruhám, és ma azért vettem fel, mert ünnep van. Ez a ruha kicsit nehéz erre a gyönyörű tavaszi napra, de azt akarom, hogy ma a lehető legszebb legyek. Pompásan érzem magam. A kertben sétálok. Minden nagyon szép. Boldog vagyok. Gyógynövényeket szedek, aztán rózsaleveleket, hogy az ágyamra szórjam. Kis bokrétát készítettem neki. Rozmaring, földitök, árvácska, ibolya van benne, a tavasz hírnökei. Nemsokára itt lesz.
/Kérdeztem, kiről beszél/ Ó, természetesen a kedvesemről. Ő a jegyesem. Nagyon csinos férfi. 3 éve nem láttam, de tudom, hogy ugyanolyan, mint volt. Ma kézfogót tartunk, utána pedig jön a pap és megáld minket. Mától fogva soha nem megy el. Azért volt távol, hogy vagyont szerezzen, de ma végleg hazatér.
/pár órával később/ Késik... már itt kellene lennie. Jól van, nincs semmi baj. Üzent, hogy lesántult a lova, gyalog érkezik. Olyan meleg van, hogy újra rendbe kell szednem magam. Rózsavízzel mosom meg az arcomat, mert olyan friss illata van. Kicsit megharapdálom az ajkamat, hogy pirosabb legyen. Azt akarom, hogy szépnek találjon. Ezt a ruhát direkt az ő kedvéért varrtam. Megjött! Most várnom kell. Először az apám köszöntik aztán meg kell beszélnünk bizonyos dolgokat. Utána szólnak nekem. Ó, már alig bírok várni. Talán a lépcsőről odakukucskálhatok. Igen, ő az. Pont úgy néz ki, mint régen. Barna a naptól meg a tengertől, de így is az én szépségem. Az apámmal van. Nemsokára hívnak engem is.
Már megyek le a lépcsőn. Bemegyek a szobába. Ott van. Apámnál ott a szerződés, már csak alá kell írni. Kedvesem a szép kék szemével a szemembe néz, majd felteszi a kérdést: "Készen állsz rá, hogy a feleségem legyél?" Ó igen-igen! De nem szabad ilyen izgatottnak látszani, anya mindig arra tanított, hogy uralkodjak magamon. Magam elé nézek a földre, majd rá pislantok. Ő pedig nevet és azt mondja, nem kell megjátszanom magam. Túl jól ismer. Apám is mosolyog, aláírják a szerződést. A kedvesem megfogja a kezem, én pedig átadom neki a virágcsokromat. Innentől kezdve mi egyek vagyunk.
A kertben sétálunk, az utazásairól mesél. Elmeséli, merre járt a világban. Egyszer még kalózok is rátörtek a hajójukra, de sikerült elkergetni őket. Annyi árút beszerzett, hogy sikerült jó áron eladnia Bristolban. Azt mondja, most hazajött és többé már nem megy el.
/pár évvel később/ Még mindig nagyon közel vagyunk egymáshoz. A pap nem jött el, ezért elmaradt az áldás. Gyerekeink vannak, a kedvesem néha elmegy a városba üzleti útra. De az időnk nagyobb részében együtt vagyunk. Én nem szoktam messzire elutazni. Néha jön egy kereskedő, aki ruhaanyagot meg csecsebecséket hoz. Tavasszal a köszörűs meg a fazekas jön. Jobban szeretek a házban maradni, nem szeretem a nyüzsgést. Apám már nagyon öreg, én gondozom, és nagyon boldogok vagyunk.
/sok évvel később/ A gyerekek felnőttek, apám meghalt. Egyedül élünk néhány szolgával. A férjem bérbe adja a földet és Mihály-napon jönnek fizetni. Jó életünk van. Egyedül azt sajnálom, hogy a pap nem jött el, úgy örültem volna, ha megáldja a házasságunkat. Talán majd legközelebb..."
Forrás: Tárjuk fel előző életeinket
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése