A lélektárs elengedése...

Bejegyezte: –



Szia Viki!
Azért írok neked, hogy elmondjam, a legutóbbi  oldás hatására el tudtam engedni azt a férfit aki már 13-14éve életem része, korábban már írtam róla neked..
Igazi lelki társnak tartjuk egymást, hosszú évek során folyamatosan végigkísértük egymás életét. Hol összegabalyodtunk, hol távolabb kerültünk egymástól, de a kapcsolat soha nem szakadt meg teljesen. Párkapcsolatban soha nem éltünk együtt, fiatal voltam mikor megismertem, aztán mindenkinek alakult az élete...nekem lett párkapcsolatom, ő megnősült, időnként megkeresett hogy vagyok, mi újság velem, de volt hogy évekig nem találkoztunk, és olyan is, hogy egy évben talán egyszer beszéltünk. Máskor meg hetente... De mindig összetartottunk valamilyen módon, mígnem pár évvel ezelőtt találkoztunk. Közben az én kapcsolatom haldokolni kezdett, egyszerűen jó barátsággá szelídült, szépen le is zárult később.
Szóval találkoztunk, és újra fellobant valami köztünk..harcoltunk ellene- hiszen nem helyes mert mindkettőnknek párja volt- de onnantól kezdve nem tudtuk magunkba folytani a vonzódásunkat. Rengeteget beszelgettünk, időnként találkoztunk. Kialakult napi szintű kapcsolattartás, bár tudtuk, hogy ezt nem lenne szabad..pár évig tartott ez az állapot, nem tudtam ebből kiszakadni. Egyrészt emiatt kezdtem el oldásokra járni. Szerettem volna megfejteni mi az az erő ami összetart minket, ami elég erős ahhoz, hogy fél életemet végigkísérje, de kevés ahhoz, hogy teljesen kiteljesedjen... Egyik oldáson a meditáció alatt gondolatok, megérzéseim voltak, hogy ezzel a fiúval 1800-as évek végén (mindig különösen vonzott ez az időszak) férj-feleség voltunk. Született egy fiúnk aki meghalt és én őt hibáztattam érte. Bármennyire szeretett, sosem engedtem magamhoz újra annyira közel,hogy párkapcsolatban tudjak vele lenni. Szerettem mint embert, de másképp nem tudtam rá tekinteni.
Ebben az életben ő mindig ezt mondta nekem. Imád, szeret, tisztel, becsül, büszke rám, soha ilyen kapcsolata nem lesz senkivel, de nem szerelmes, ezért ez ennyiben kimerül köztünk. Éveken át hittem, kitartottam, mellette voltam, csodálatos pillanataink is voltak,de közben nem alakult semmi. Végül Belefáradtam.
Nem tudom mi történt az oldás utáni napon velem (mert az oldáson nem éreztem semmit, ez mondtam is anyukádnak-mire ő azt válaszolta,hogy csak várjam ki a végét☺),  délelőtt felszínre tört bennem hogy bármennyire is különleges a kapcsolatunk, attól hogy nős, ennél többet nem tudunk egymásnak adni.
Évek óta ebben a spirálban forgolódtunk, titokban találkozás, sokszor hosszú szervezés árán- ő mindig azt mondta nem szerelmes belém, de mindig ennek az ellenkezőjét mutatta.
Már tegnap este is komolyan beszélgettünk, és szerintem akaratomon kívül rávilágítottam dolgaira amik rosszul működnek.
Ma megírtam neki, nyugodtan, szeretettel, hogy nem tudom ezt így folytatni. Rengeteget adtuk egymásnak, gyönyörű pillanatokat, rengeteget tanultunk egymástól még a legnehezebb időszakokban is,de úgy érzem meg vagyok láncolva, a házassága ha közvetetten is- befolyásolja a kettőnk közti dolgot. És én így nem akarok tovább élni, hogy más határoz az életemről, és kettőnk kapcsolatáról.
Elfogadtam hogy ő hogy viszonyul hozzám, ettől nem szeretem kevésbé és nem haragszom rá. Tudom,hogy nagyon fontos vagyok számára, ha el is veszítem- azért nem akarom folytatni hogy akárhogy is de velem legyen. Írtam, hogy nem akarok közhelyeket(maradjunk barátok, ne keressen stb..), átadom az életnek, a sorsnak a kettőnk dolgát, és szívből kívánom mindkettőnknek a teljes boldogságot.
Aztán jól kisírtam magam és mostanra megnyugodtam.. Én ezt eddig így soha nem tudtam volna megtenni.. És nem csak a tett, hanem hogy valóban így gondolom. Kiálltam önmagamert, felvállaltam azt ami nekem nem okoz örömet, és szeretettel elbúcsúztam- nem várva cserébe semmit (másnap jelentkezett, megkerdezte hogy vagyok, és megemlítette hogy egész hétvégén nem aludt, holott ilyen vele nem szokott lenni... Lehet a szombati oldas miatt..?😃)
Egyébként az oldások hatására más terület is tisztul, sokkal több időt fordítok magamra, a stressz és rengeteg munka hatására 10kg-ot híztam is-most eljárok edzeni, egészséges ételeket kívánok, minden erőfeszítés nélkül két hét alatt leadtam 3kg-t ☺
Szóval valami elindult..... Eddig is hittem, mint már korábbi levelemben írtam, a 444-es szám nekem napi szinten megjelenik, ilyenkor mindig köszönök az angyalkáimnak, erre még többször belebotlok 😃
Köszönöm nektek, hogy sikerült erre az útra lépnem ☺
Várom a következő oldást, de addig azt hiszem kicsit megpihenek☺

Szép napot neked és édesanyádnak! 😇

Üdvözlettel- M.


Megjegyzések

  1. Névtelen2021. március 30. 18:35

    Kedves M!

    Azóta hogy alakult az életed? Mi lett a fiúval?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése