Lelkem felszabadítása a szenvedések alól

Bejegyezte: –



Sziasztok! Nem vagyok a szavak embere, előre is elnézést. Két dolog foglalkoztatott amire választ kerestem.  Az első az volt, hogy semmihez nincs kitartásom, néha azt érzem, mintha egy gyufásdobozban élnék, valahogy nincs motivációm. A másik problémám az volt, hogy néha zabálási kényszerem van, szinte remegek az ételért. Ez elég nagy gondokat tud okozni. 

A családi és önbüntető meditációk a kisebbségi érzéseket kezdték helyre tenni. Utána jött a többi is. Először meglepődtem, mert sikerült látnom előző életet, először olyan életet láttam, ahol férfi voltam és egy sötét cellában ücsörögtem bebörtönözve. Rothadó szalmával és szeméttel borított padlón ücsörögtem, a hátam a falnak támasztottam, oda voltam lácolva. Bár némi terem így is lett volna a mozgásra. Azért zártak be ide, mert kenyeret loptam éhező családomnak. 

Úgy oldoztam fel magam, hogy a meditációban kinyitottam az ajtót, leoldoztam a rácsokat, és kiszabadítottam magam. A könnyűség és a béke csodálatos érzése öntött el. 

Amikor visszatértem a testembe, nem bírtam egyhelyben megmaradni, fel-alá mászkáltam a szobában. Megéreztem a szabadság csodáját. Azóta sokkal mozgékonyabb vagyok, nem érzem a visszahúzó erőt, végre befejeztem a jogsimat, és az anyagi dolgaim is kezdenek helyreállni. S mivel megtudtam, hogy ott szinte éhen halt a család és én is, és ez volt az oka az evési kényszeremnek, szép lassan elmúlik az is. Én nagyon hálás vagyok érte. Még van mit oldani, ami megoldásra vár, nem hagyom abba a fejlődést. (Zita, 29)



Megjegyzések

Megjegyzés küldése