Lélektárs szerelem

Bejegyezte: –



Sziasztok Lányok :) bár nem ismerjük egymást, de megosztanám veletek az én "történetemet". Október 1-jén próbáltam ki az oldás meditációkat először. Foglalkoztatott a lélektárs és ikerlélek, jelentésük, az élet velük. Már akkor arra gondoltam, hogy írnék arról, nekem milyen is az élet a lélektársammal. 

Kedvesemmel egy közösségi portálon keresztül ismerkedtem meg. Rám írt pár sort. Én visszaírtam, és elkezdtünk chat-elni. Hát, így kezdődött.
Már a chat-elés is nagyon kellemes volt vele, és ő is hasonlókat érzett. Elmondta, hogy valamiért vonzódik hozzám, de fogalma nincs, hogy miért. Mikor megkérdeztem, hogy mi vitte rá arra, hogy rám írjon, azt mondta, hogy látta a fényképen a szemeimet, és arra tudott csak gondolni, hogy ezt a tekintetet meg kell ismernie. Úgy gondoljuk, élete legjobb döntése volt, hogy írt nekem.

Pár nappal később találkoztunk, és azóta együtt vagyunk. Nem volt kérdés egyikőnknek sem, hogy együtt maradunk-e vagy sem. Szó szerint nem volt. Merthogy ez a kérdés nem merült fel, csak találkoztunk két hónapon keresztül mindennap, és próbáltuk felfogni mindazt a csodát, amit a másik jelenléte adott.

És, hogy milyen egy lélektárssal? Háát... Talán sikerül érzékeltetnem.

Ami nálunk lényeges volt/van/lesz. Nem gondolkodunk azon, hogy ne együtt folytatnánk. Bármi is történik, és higgyétek el, rengeteg mindent kell lebontanunk magunkról, szóval bármi is történik, nincs ott a gondolat, hogy egymás nélkül folytatnánk. És ez fantasztikus érzés.
Fantasztikus, hogy tudjuk mind a ketten, bármi "rossz" is történik, nem a lélek az, ami reagál, hanem az ego. És ilyenkor valami csoda folytán mindig valamelyikünk tudatos tud maradni, nem engedve azt, hogy a másik indulata, félelmei, szomorúsága magával ragadják. Fantasztikus számomra, hogy milyen mélyen eldugott démonokat - akikről azt gondolnád nincsenek is - tud előhozni egy ilyen kapcsolat.
Fantasztikus, hogy mikor látod a másik "hibáit", akkor rögtön tudod, ezek a Te félelmeid, amikkel nem mertél szembeszállni. És, ha már felismertem, csak rajtam múlik, szembe merek-e állni vele, vagy futok még pár kört. Elárulom, az elején nagyon sokat futottam....

Mostanra megszelídültünk mind a ketten. Valahogy nem feszülünk már az életnek úgy, mint előtte. Hihetetlen, mennyire MÁS az a lét, amit együtt töltünk, és mennyire átvarázsolja azt is, amit nem töltünk együtt.

Felismertük mind a ketten, egy csodálatos lehetőséget kaptunk az Univerzumtól.

Minden gond, minden baj valahogy eltörpül, átalakul. Az idő megszűnik körülöttünk. Úgy töltünk el órákat egymással, hogy észre sem vesszük. De, ha 10 percre tudunk csak összefutni, arról és hosszan tudnék mesélni, mert olyan mély érzelmeket élünk meg, ami által 10 perc is napoknak tűnhet.

Ha vele töltöm a hétvégém, hétfő reggel szó szerint úgy kell összevadásznom magamban, hogy ki is vagyok és mit is kell csinálnom aznap. Olyan, mintha hónapokig távol lettem volna....és mégis, olyan TELJES-nek érzem magam.
Csodálatos megélnem, és megértenem a nő és férfi közötti különbséget. Hogy mennyire másképp fejezzük ki magukat, másképp élünk meg érzéseket, és mégis, egyről beszélünk mind a ketten, hiszen az EGY-ből származunk.

Óó, néha csak ülök, és a döbbenet hullámai futnak át rajtam. Hát ilyen egyszerű lenne az egész???

És a testiség, az érintések, az együttlétek... Mikor együtt vagyunk és szárnyalunk, mert olyan helyeken érintjük egymás lelkét, ami még soha nem történt meg.
Vagy mikor csak ülünk egymás mellett némán és a kezünk egymást érinti. Olyan érzés, hogy ezzel az érintéssel egy kört zárunk be, kiegészítjük egymást. És olyan jó :)
Néha azt érzem, hogy ennyi gyönyört nem tudok elviselni. És mindezek mellett pedig ott a határtalan szabadság-érzés, mit a másik tud nyújtani. Az érzés, hogy NEM KELL FÉLNEM vele és mellette semmitől. Hogy nem akar erővel megtartani. Minden porcikáját ismerem, mégis minden alkalommal olyat kapok tőle, amit még nem éreztem soha. Mintha most kezdenék el igazán élni. 8 hónapja vagyunk együtt, és szerelmesebb vagyok, mint az elején. :))))))

Nehéz írni igazán arról, mi is zajlik közöttünk. Sokszor azt érzem, földi szavak nem fejezik ki ezeket az érzéseket. Másrészt, mert együtt minden olyan TERMÉSZETES és EGYSZERŰ. Annyira természetes, hogy nincs is mit mondani róla :))))))) 

Kérlek titeket, akár lélektárssal vagytok együtt, akár nem. Ismerjétek fel, hogy mindenki tanít és tanító is egyben. Szeressétek magatok annyira, hogy a másikat is szeretni tudjátok. Ne akasszon meg minden nehézség, ami az utatokat keresztezi. Nem véletlen, hogy együtt vagytok! Figyeljetek szavaitokra, figyeljetek gondolataitokra. Lássátok meg, hogy mindenki - bár az EGY-ből jött - neveltetése, szocializálódása (hogy csak ebben a létben maradjunk) által más fogalmakkal, érzelmekkel rendelkezik ugyanazokról a szavakról, amiket Ti is megtanultatok gyerekként. Legyetek elég kíváncsiak a másikra, hogy ő mit gondol, és mit szeretne. ÉS LEGYETEK ŐSZINTÉK!!! Elsősorban magatokhoz. Ha az sikerül, a többi is menni fog. :))))))

Nóri voltam… 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése