Az élet áhítata

Bejegyezte: –



Gyűjtögetünk, amíg szenvedni akarunk: félelmeket, fájdalmakat, sérelmeket. Játsszuk a zsarnokot, az áldozatot, vagy épp a megmentőt, aktuális állapotunk szerint. Mi akarjuk így, a mi választásunk, hogy saját életünk, egyedi utunk és az ezzel járó felelősség felvállalása helyett a panasz és az önsajnálat köreit rójuk, ellenségtudatban a világgal. Bizalmatlansághoz és fázós összehúzódáshoz szoktunk, ám e régi, sötét-tónusú minták mentén – talán már láthatjuk -, a gyógyulásunk nem lehetséges. Lényünk arannyá való áttranszformálása teljes szemléletváltást és a szívben születő gyakorlati tetteket kíván.
Nem elég a könyvek olvasása, az előadások és tanfolyamok látogatása, sőt, az elmélkedés sem hoz megváltást – a mindennapokban elültetett új gondolatok, érzések és cselekedetek kivirágzása hozhat csak megújulást számunkra. E lépésről lépésre újjászülető belső minőségünk az, ami szárnyaink kibontásához termékeny talaj lehet.
…
A külvilág megbízható tükrünk – ezt felismerni az első tudatos lépés az önismereti úton. Érdemes hát időről időre belenézni, hol is tartunk önmagunkkal. Ellenségeink tekintetében találjuk gyógyulásra áhítozó sebeink visszatükröződését, vagyis fejlődésünk kulcsait. Mosolyarcú lélektársaink pedig azzal támogatnak bennünket, hogy e megvívandó életcsatákban erősítenek, kihangsúlyozzák értékeinket, és hisznek abban az erőben, amely bennünk szunnyad, amelyre elengedhetetlenül szükségünk van e belső viadalok megvívásakor. Győzelemre jutni csak úgy lehet, hogy alapvetően megreformáljuk korábbi gondolkodás-viselkedésmintáinkat, hiszen ami azelőtt sem hozott változást, ezúttal sem lehet célra vezető fegyvernem.
Légy éber: a szíved és a tudatosságod vezessen – ne a múltban felgyülemlett haragod és sértettséged, mert ez utóbbi csak még elvadultabb háborúkhoz vezethet. Minden esetben az elfogadás és a megbocsátás az út – befelé és kifelé egyaránt. Kizárólag így válhatunk szabaddá az elménkben súgó démonoktól, amelyek boldogtalanságunk építészei, és amelyek munkaadói mi magunk vagyunk.
…
Hibáztunk már, sokat. Mindannyian. Ezért vagyunk a bolygón, emberbőrben – tapasztalni, elbukni, talpra állni, majd – végül a fejlődésre igent mondva – egyre inkább megváltoztatni mindazt, ami nem működő minta bennünk. Így haladhatunk (fel)szabadulásunk útján, tapasztalati megértés által, amelynek legragyogóbb következménye a szívnyitás folyamata, és a végeredménye a megtisztulás – a tisztán látás -, a megvilágosodás. Az élet megélésének minden-pillanatos áhítata.

Írta: Cs. Szabó Virág

Forrás: fenyhordozok.hu



Megjegyzések

Megjegyzés küldése