Réges-régen egy távoli kis faluban élt egy fiatal, álmodozó leányka. Lolának mindig is különleges kapcsolata volt a természettel és a csillagokkal. Esténként kiment a falu szélén fekvő rétre, lefeküdt a fűbe, és a csillagokat nézte. Olyanok voltak számára ezek a világító égitestek, mint a titkos üzenetek a világegyetemtől.
Egy éjszaka, amikor a telihold fényesen ragyogott az égen, Lola különösen nyugtalan volt. Leült a rétre és felnézett az égre: "Kedves Csillagok, vajon van-e valaki ott fent, aki hallja a gondolataimat? Aki érti az álmaimat?" Ekkor meglepő dolog történt: a csillagok hirtelen ragyogni kezdtek különleges formában, mintha válaszolnának neki.
Lola szeme könnybe lábadt, és egy halk hang szólalt meg az ég felől: "Kedves Lola, én vagyok az, aki mindig meghallja a gondolataidat és érti az álmaidat."
Lola felugrott örömében. "Ki vagy te?" - kérdezte.
A hang válaszolt: "Én vagyok az, akit különféle neveken szoktak emlegetni: Isten, az Univerzum, a Nagy Teremtő. Én vagyok minden létező és minden láthatatlan mögött."
Lola szíve elkezdett hevesen vert, és halkan megszólalt: "Ha te vagy Isten, akkor segíts nekem megérteni, mi a célom ezen a világon. Miért vagyok itt, és mit kell tennem?"
Isten így szólt: "Kedves Lola! Minden egyes embernek saját küldetése van ezen a földön. A cél az, hogy megtaláld, ami igazán boldoggá tesz, majd megoszd ezt a boldogságot másokkal is. Nézd meg a körülötted lévő világot: a természet szépségét, az emberek szeretetét és vedd észre a lehetőségeket. Mindig figyelj a szívedre és az intuíciódra, hagyd, hogy vezessenek az álmaid."
Lola mélyen elgondolkodott, majd megszólalt: "De néha olyan nehéz megtalálni az utat. Mi van, ha újra eltévedek?"
Isten válaszolt: "Ne félj a tévelygéstől vagy a kudarctól, mert azok mind hozzájárulnak a fejlődésedhez. A nehézségek tanítanak, erősebbé tesznek, és segítenek értékelni a későbbi sikereket. Az út néha elágazik, és nem tudod, merre fordulj, de éppen ezek a kerülőutak teszik izgalmassá és értékessé az utazást."
Lola mosolyogva nézett fel az égre, ahol a csillagok gyönyörűen ragyogtak. "Köszönöm, Istenem, hogy meghallgattál és válaszoltál nekem. Most már értem, hogy csak a szívem és intuícióm vezethet csak végig a saját életutamon."
Isten hangja elmosódott, de Lolának még mindig a fülében csengett. A leányka hálásan tért vissza a faluba, és életét azóta is úgy éli, hogy mindig a szíve és álmai vezetik. Az emberek szeretetét és a természet csodáit mindig értékeli, és örömét megossza másokkal. És amikor éjszaka a csillagokra néz, mindig eszembe jut az a különleges éjszaka, amikor beszélgetett Istennel, és érezte, hogy soha nincs egyedül az élet útján.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése