ÍZÜLETI GYULLADÁS - LELKI OKAI



Az arthritis, más néven ízületi gyulladás esetében fizikai merevség­ről és mozgásképtelenségről van szó. Mindez arra utal, hogy a beteg szellemi-lelki vonatkozásban is „mozgásképtelenné", azaz hajtha­tatlanná és makaccsá vált. Ez a betegség, különösen idősebb embe­rek körében, rendkívül gyakori. Minthogy ezek az egyének rendszerint képtelenek változtatni egyszer már kialakult álláspont­jukon, így testi vonatkozásban is merev, nehézkes benyomást kel­tenek. Következésképp az arthritis általában a környezettel szembeni merev magatartással párhuzamosan jelentkezik.


Foglaljuk össze: Arthritis - csökkent mozgékonyság, merevség, makacs­ság, belső melegség hiánya, merev normák és korlátok

Az arthritis fájdalmas módon hozza tudomásomra, hogy az életet valamilyen részterületen nem engedem szabadon áramolni. Nem fogadom el az életem valamely részletét, szeretném másnak tudni, olyannak, amilyennek én akarom. 



Meg kell hát kérdeznem magamtól:

„Tulajdonképpen mit szeretnék? Mi zavar az életemben? Mi korlátoz? Mi akadályozza meg, hogy olyan legyek, amilyen volta­képpen lenni szeretnék? Mi fáj nekem?"
Mindezek csupán „kiváltó okok", jelzik nekem, mennyiben nem vagyok összhangban magammal, lényem mely része nem szabad.



Ezenkívül utalnak arra, hogy:

- fájdalmat okozok magamnak
- korlátozom magam,
- mintegy „fűzőbe préselve" élek,
- azt hiszem, ilyennek vagy olyannak kellene lennem,
- azt hiszem, muszáj merev formákhoz ragaszkodnom,
- nem hiszem, hogy képes lennék megváltozni,
- téves vagy túl magas mércét állítok magam elé, 
- ragaszkodni, igazodni kívánok valamihez

Az arthritis arról árulkodik, hogy a valóság helyett valamilyen elképzelés vagy eszmény szerint próbálok élni. Bizonyítja, hogy nézeteimben, véleményeimben és gondolkodásomban valahol meg­rekedtem. Tudni vélem, milyen az élet, ahelyett hogy odafigyelnék és meglátnám, milyen is a valóságban.
Az arthritis esetében voltaképpen „makacsságom" következmé­nyéről van szó, képtelenségemről, hogy valóban átadjam magam az életnek, mozgékony és rugalmas legyek.



Amit tenni kell

A betegnek újra meg kell tanulnia nyitottá válni, hogy az új és szokatlan dolgok ismét „mozgósítólag" hassanak rá, következés­képp fizikailag is rugalmasabbá, mozgékonyabbá váljék.
Rá kell ébrednie, hogy valójában nem élt, hanem dogmákat állított fel és azokhoz igazodott. Ha viszont felismeri, hogy a szük­séges lépés megtételéhez soha sincs késő, mert csupán némi bátor­ságot igényel, minden esélye megvan arra, hogy állapota javuljon. Az arthritis magában rejti a felszólítást, hogy életünket a „belső bölcsesség" nyújtotta biztonság - mint középpont - vezérelje, és ne másokat akarjunk megváltoztatni, hanem önmagunkat.
Az arthritis-betegnek hiányzik a melegség, hiszen szüntelenül elmulasztotta, hogy éljen és szeressen. Az igazi szeretet nem dogmákban, eszményekben vagy a képzeletben létezik: csakis az ele­venen lüktető „Itt és Most"-ban. A betegnek be kell látnia, hogy képzetei a valóságtól szakítják el. A szabadságtól saját maga fosz­totta meg önmagát, csakis ő adhatja vissza és lehet általa ismét önmaga. Meg lehet tanulni, hogy az ember ismét megértő legyen -önmagával szemben is-, újra kitárulkozzék és hagyja-, hadd vigye őt az élet árama. Fel kell ismernünk: "Kötelességem olyannak lenni, amilyen most vagyok, és csak örülhetek annak, hogy végre az élet irányít s érzelmeimet szabadon kinyilváníthatom."

Aki az élet előtt kitárulkozik, azzal nem fordulhat elő, hogy egy betegség nyugalomra kényszerítse.







Megjegyzések