2016. július 14., csütörtök

A magány időszaka



Vannak időszakok, amikor nem csupán egyedül vagyunk, de magányosnak érezzük magunkat. Mintha mindenki magunkra hagyott volna, tobzódunk lelkünk mocsarában.
Természetesen minden időszaknak megvan a maga szépsége és mondanivalója. A magány önvizsgálatra készteti az embert. Amikor a gödör legmélyén a remény is elhagy minket, akkor szükségét érezzük annak, hogy megtudjuk, miért történik mindez. Megértésre vágyunk, s elkezdünk végre befelé figyelni. Rájövünk, hogy sem embertársaink, sem a külvilág nem adhat megoldást. A válaszok bennünk vannak. Hirtelen igényünk van arra, hogy megtudjuk, kik vagyunk valójában és mit keresünk a Föld nevű játszótéren. 

Aki kitartóan keresi a válaszokat, rájuk talál. A megértés pedig elhozza a megnyugvást. 

Felélesztjük lelkünkben a békét és a boldogságot. Ennek eredményeképpen pedig kicserélődnek körülőttünk az emberek. Akik régi énünket kedvelték, automatikusan leválnak, hacsak nem fejlődnek és haladnak szorosan mellettünk. A sors mellénk rendeli azokat, akik boldog ÉNünkre rezonálnak. És fogadjuk el, hogy sokan feladják, akik velünk indulnak el. Jószívvel intsünk búcsút, hisz minket vár egy boldog élet... A saját életünk...

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése