2016. július 1., péntek

Megérkezni a boldogságba


Talán évek óta azt érzed, hogy csak mész az utadon, fáradt vagy és nyűgös. 
Néha félsz és fázol. Értelmetlennek tűnik minden. Egyszer-egyszer néhány percre kisüt a nap, de mire megmelegednél, jönnek a fekete felhők. Egyedül vagy, nincs akihez hozzábújj. Megpihennél, de sietősre fogod, mert a nagy vihar előtt haza akarsz érni. Így egyre gyorsabbak a lépteid. 
Azonban van, amikor hirtelen, váratlanul tör Rád egy hurrikán, és nincs hova menekülnöd. Ilyenkor fáradtan rogysz össze a vihar kellős közepén. Azt érzed, egyedül vagy, nincs akihez fordulj. Bánatod túlnő Rajtad. Jönnek szembe akadályok, azt érzed, már nincs erőd sem kikerülni, sem átugrani őket. Inkább lülsz előttük és vársz, hátha maguktól odébb állnak. 

Egy idő után megérzed, hogy tenned kell valamit, mert így sosem fogsz célba érni. Erőt veszel magadon, ujjaid ökölbe szorítva ugrasz egy hatalmasat. Szinte szétrobbantod az előtted tornyosuló akadályt. Érzed, hogy most már semmi nem állhat az utadba. Szembemész mindennel és mindenkivel, hiszen tudod, hogy az úton végig kell menned. Hiába térsz le róla, hiába keresel kerülőutakat, amit bevállaltál, azt meg kell tanulnod. Az élet visszapofoz a megkezdett útra. Jönnek szembe kísértések. Szerelemmel próbálnak csábítani. Talán bedőlsz, de később rájössz, hogy csupán leckék rejlettek a találkozásban. 

Démoni alakok jönnek szembe, akik erővel próbálnak meg letaszítani saját utadról. S talán megtépázott erővel, de folytatod utadat. Már semmi nem állíthat meg. Türelmes lettél önmagadhoz, elfogadó, és megbocsátottál, hiszen tudod, hogy minden Érted történt. 

Egyszer csak kisüt a nap, meglátod az ösvény legnaposabb végét. Ott állsz tökéletes önmagadként, tökéletes szerelemben és boldogságban...

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése