A kétségbeesett embereknek szól ez az idézet

Bejegyezte: –



És ha már itt tartunk, mit mondasz annak, aki így beszél: „Én igenis szólítottalak, de te nem voltál ott! Azt hiszed nem kértem Isten segítségét? Az isten szerelmére, hát mit gondolsz, miért vagyok ilyen kétségbeesett? Azért mert úgy tűnik, hogy még Isten is cserbenhagyott! Olyan egyedül vagyok itt, mint az ujjam. És ebből többet már nem kérek. Torkig vagyok. Végeztem. Ennyi volt.

Mit mondasz ennek az embernek, hm?

Azt mondom.

Most azt szeretném, hogy vedd fontolóra egy csoda lehetőségét! Meg van az oka annak hogy te miért nem tapasztaltad még, hogy megoldást küldök neked, de ez az ok jelenleg nem fontos. Jelenleg az a fontos, hogy fontolóra vedd a lehetőséget, miszerint most, ebben a pillanatban ott van előtted egy válasz. Nyisd ki a szemed, és látni fogod! Tárd ki az elméd és tudni fogod! Nyisd meg a szíved és érezni fogod a jelenlétét!

Azt mondom.

Csak ha megingathatatlan tudással szólítasz, akkor fogsz a tudatára ébredni, hogy a válasz már megadatott neked. Mert a te tapasztalatodban az lesz igaz amit Te tudsz, amit Te érzel, és amit Te kinyilvánítasz. Ha a reménytelenségből szólítasz, én ugyan ott leszek, de a kétségbeesésed elvakít, és meggátolja, hogy megláss engem.

Azt mondom.

Nem tehettél olyan szörnyűséget, nem történhetett veled olyan jóvátehetetlen dolog, amit ne lehetne orvosolni. Én újra egésszé tudlak és foglak tenni. De fel kell hagynod azzal, hogy önmagadat vádold. Te hozod ugyanis magadról a legerőteljesebb ítéletet. Mások csak kívülről beléd pillantva ítélhetnek meg, de ők nem ismernek téged, nem értenek téged, és így az ítéleteik nem indokoltak. Te se tedd őket indokolttá azáltal, hogy a sajátodként fogadod el őket. Mások ítéleteinek nincs jelentőségük.

Ne várd, hogy mások olyannak lássanak, amilyen valójában vagy, hiszen ők, a saját fájdalmuk szemén át néznek téged: tudd inkább. hogy én most csodálattal és igaz valódban tekintek rád, és amit látok belőled, az Tökéletes. Amint rád nézek csak egyetlen gondolat munkál bennem: „Ez az én szerett gyermekem akiben nagy örömöm telik.

Azt mondom.

Isten Királyságában nincs szükség megbocsátásra. Isten semmivel sem lehet megsérteni vagy megkárosítani. Az egész univerzumban csak egyetlen fontos kérdés van, és ennek semmi köze a te bűnösségedhez vagy ártatlanságodhoz: Tudod-e, hogy ki vagy valójában? Ha tudod, akkor magányod minden gondolata szertefoszlik, értéktelenségeddel kapcsolatos képzeteid elillannak, reménytelenségről folytatott elmélkedéseid pedig életed csodájának ámuló tudatosságává változnak át.

És végül , szeretett gyermekem, azt mondom…..

Ebben a szent pillanatban is angyalok serege vesz körül. Fogadd el közbenjárásukat! Azután pedig add tovább az ajándékaikat másoknak is! Mert akkor adatik néked, ha te magad is adsz, és akkor gyógyíttatsz meg, ha te magad is gyógyítasz. A csoda, amelyre oly régóta vársz, régóta vár reád. Erre magad is rájössz, mihelyt azzá a csodává válsz, amelyre másvalaki áhítozik.

Ekkor menj és tedd meg a csodáidat, s tedd lehetővé magadnak, hogy halálod a legnagyobb dicsőség pillanata, ne pedig a legmélyebb bánatod megnyilvánulása legyen! A teremtés, ne a pusztítás, az előrelépés, ne a meghátrálás eszközeként használd a halált! Ezzel a választással maga az élet iránt tanúsítasz tiszteletet, és lehetővé teszed számára, hogy valóra váltsa legnagyszerűbb álmodat, még miközben fizikai testedben élsz: hogy a lelked végre békére leljen

(Bízom benne és imádkozom érte, hogy minden megsebzett ember meghallja őket. )


Neale Donald Walsch: Istennel az Öröklétben.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése