2016. december 28., szerda

Amikor valóra válik egy álom


Szia Viki! Szeretném én is megírni a történetem, mert egy kisebb fajta csoda, ami történt velem, úgy érzem. Tavaly májusban voltam Nálad először, akkor még nem igazán tudtam elhinni magamról azt a sok szépet, amiről beszéltünk. Mára ez megváltozott.  Azt hiszem, megtaláltam az életfeladatom. Vagyis tudom. Főként ennek a történetét szeretném leírni, mert egy csoda-sorozat vezetett el idáig. Nem tudom, emlékszel-e, de azt mondtad nekem, hogy a delfinekkel kapcsolatos az életfeladatom, és a közelükben vagy velük kell dolgoznom. Őszintén szólva szerettem volna elhinni, de egy elég szegényes családban nőttem fel, elég negatív gondolkodásban, egy kicsiny faluban, soha nem mertem sem álmodozni, sem fontosnak érezni magam. A beszélgetésünk viszont sokmindent elindított bennem. 5 hónapig jártam rendszeresen oldásokra, mire változott annyit a tudatom, hogy elkezdtem szebbnek, jobbnak látni magam, mint előtte. Itt csengenek a szavaid még most is a fülemben. Azt mondták Rajtad keresztül az angyalaim, hogy egy nő fogja megváltoztatni az életem. Egyfolytában ezen gondolkodtam, ki lehet. Október elején egy közösségi portálon megtalált egy általános iskolás osztálytársam (padtársak voltunk, és egy kórusban énekeltünk). Sóvárogva néztem, milyen gyönyörű fényképei vannak. Gondoltam magamban, neki bejött az élet. Több napon keresztül leveleztünk, majd Skype-on beszélgettünk. Úgy egymásra találtunk, hogy meghívott magához. ( a Bahamákon él) Egészen addig nem tudtam róla, hogy egy hatalmas szórakoztató parkban, vízi állatokkal, többek között delfinekkel dolgozik. Majd kiugrott a szívem a helyéről. Meséltem neki a titkos kis álmaimról. A kilátástalanságomban elgondolkodtam rajta, milyen jó is lenne, ha én is így élhetnék. Megígérte, hogy ha talál nekem munkát, akkor segít, hogy kijussak. Nem sok esélyt láttam, mert ahhoz azért elég sok pénz kell, nekem pedig itthon is csak adósságaim vannak.  Innentől kezdve turbó gyorsasággal történtek az események. Egy élelmiszer boltban voltam pénztáros, ahol valaki hiányt csinált a kasszában, és mindhármunkat kirúgtak, akik aznap dolgoztunk. Teljesen padlóra kerültem, de izgatott voltam mégis. Annyira nincsenek véletlenek!!! Aznap hívott fel Lizi is, hogy talált nekem munkát, szintén egy üzletben lennék eladó, de sajnos elég kevés a nyelvtudásom. Kérdeztem, nem dolgozhatnék e én is a víziparkban, még ha csak takarítóként is, hogy a delfinek közelében lehessek. Azt mondta, sajnos nincs rá esély, mert ott ez kihalásos alapon megy. Mentem volna én eladónak is, de nulla pénzből elég nehéz. Másnap reggel Apukám ébresztett telefonon, hogy végre, váratlanul megkapja az örökségét, ami a nagymama után járt neki, pedig évek óta úgy látszott, hogy a nagybátyámék kiforgattak minket, és nem lesz belőle semmi. Már tudom, miért így történt. Minden a maga idejében jön. Furcsa módon támogatták a szüleim az utazást. Teljesen meglepődtem, mert nagyon konzervatívak. Egy hét mulva megvolt a repülőjegyem. November elején meg is érkeztem. Én, a falusi kislány, aki sosem volt még távolabb az országhatárnál, azt hittem, a mennyországban járok. Már az is rettentő nagy megeröltetés volt, hogy felüljek egy repülőre, pláne egyedül. De nincsenek véletlene, a párizsi repülőn egy magyar lány ült mellettem, így végigbeszélgettük az utat, és hamar elrepült az idő, ezenkívül a reptéren ő segített nekem. Az egész Univerzum engem segített. A barátnőm ott várt engem, és azzal a hírrel fogadott, hogy mehetek hozzájuk betanulni, mert az egyik lánynak (pont aki a delfin show-val dolgozott) eltört a lába. Azt mondták neki, legalább fél évig nem dolgozhat. Show műsorokat adnak esténként az állatokkal az idomárok, ahol mindenkinek megvan a maga helye. Itt mindenki régi darab, már megszokták őket az állatok. Ez a lány természetesen pont delfinekkel foglalkozott. Nem hittem a fülemnek. Egyszerűen még ott sem akartam elhinni, hogy ez velem megtörténhet. Viki, én nem tudok elég hálás lenni neked/nektek! Én ahonnan elindultam az életben, és ahova eljutottam, ez egy mese. Mennyire nem hisznek magukban az emberek, pedig az élet olyan csodálatos! Még csak betanulok itt, igazán a műsorba majd áprilisban fogok bekerülni, de nagyon boldog vagyok. A delfinekkel egy teljesen más dimenzióba kerülök,  olyankor azt érzem, mintha minden sejtem gyógyulna. Könnyűnek, energikusnak érzem magam. Egyszerűen kisimultam. Olyan hálás állatok! Nem is állatok ők! Boldogságot visznek az emberek lelkébe! Itt mindenkinek jó kedve van. Sok új barátra tettem szert, igazi barátokra. Otthon nagyon sok volt a gonoszság, az emberek bántják egymást, irigyek, féltékenyek. Itt ezt egyáltalán nem tapasztalom. Ennél jobb dolog nem történhetett volna velem. Azt gondolom, hogy a párkapcsolati oldások is megtették a hatásukat, mert randiztam már többször is egy fiúval. Még nincs köztünk semmi, de ez nálam nagy dolog. És nagyon szimpatikus, kedves fiú, egyébként ő mexikói. Együtt dolgozunk. Sokkal szebbnek, jobbnak érzem magam, az önbecsülésem is kezd helyreállni. Fogalmam sincs, mi lesz velem, de nem is akarom. Most csak élek, és elhatároztam, hogy többet nem aggódom a jövőn. Úgy érzem, a blokkjaimat valóban elhagytam, így biztosan én határozom meg, mit akarok az élettől, és nem a gátak bennem. Viki, örülök, hogy Rád találtam, hogy ennyit segítettél nekem, és természetesen értesítelek a további fejleményekről. Egy álmom valóra vált, jön a többi. Ha van helyesírási hibám, javítsd ki légyszi. Köszönök mindent!! Julianna, 27 éves



Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

2 megjegyzés:

  1. Kedves Julianna
    Csodalatos a történeted amit leìrtál,nagy örömmel olvastam
    Ez tényleg maga a Csoda!
    Inspirálólag hat rám és szerintem mindenki másra is
    Udvozlettel
    Ferenc

    VálaszTörlés
  2. Kedves Julianna!!
    Örömmel olvastam a delfines történetedet,ez maga a csoda!
    Inspirálolag hat ràm es sztem mindenki másra is bizonyara!
    Udvozlettel
    Ferenc

    VálaszTörlés