Atlantisz angyalai

Bejegyezte: –



Testünk egészségi állapota szemléletmódunkat tükrözi. A szellem mindig tiszta és fényes, azonban a lelket lehúzhatják a gondok és aggodalmak. Mivel így az kevésbé képes az isteni fényt sugározni, sötétebbnek tűnik, akárcsak egy bekormozódott lámpaizzó. Ha az angyalokat hívjuk, a fényt hívjuk be. Az angyalok fénye felerősíti saját fényünket, és ez segít abban, hogy saját utunkra visszakerüljünk, hasonlóképp ahhoz, ahogy az oktató is átveszi néha a kormányt, mikor vezetni tanulunk – egészen addig, amíg nem vagyunk képesek az autót mi magunk kormányozni.
Az atlantiszi gyógyító templomokban a gyógyított személy felé mutató kristálycsúcsokkal dolgoztak. A különböző helyzetekre különféle színű kristályokat alkalmaztak, általános gyógyításra, pedig hegyikristályt. Ugyanez a fajta energia jelenik meg napjainkban a reiki gyógyításban is, melyhez szivárványszínű energiát társítunk. Gondolatban is küldhetünk, vagy fogadhatunk egy bizonyos színű fényzuhanyt, ez ugyanazzal a jótékony hatással jár.
Az alacsony energiaszint és a reménytelenség különféle betegségekhez és sérülésekhez vezet, ezek gyógyszere pedig a borús hozzáállás és az alacsony energiaszint megváltoztatása – a tisztító fény befogadásával. Amikor az angyalokat arra kérjük, hogy lépjenek testünkbe és végezzenek energetikai tisztítást, hasonló dolgot teszünk, mint amikor kéményseprőt hívunk, hogy kitisztítsa a kéményt, vagy vízvezeték szerelőt, hogy elhárítsa a dugulást. A szeretetre való fókuszálás fénnyel árasztja el tudatunkat. És amikor tudatunk fényben úszik, akkor példáját testünk is követi.
Másnap még mindig a regresszió hatása alatt voltam. Bár már kijöttem a hipnotikus állapotból, folyamatosan újabb emlékképek merültek fel előttem. Olyan volt, mintha egy ősi memóriabank ajtaját nyitottam volna fel. Aznap délutáni alvásom alatt az angyalok, főként Michael arkangyal, Atlantisz gyógyító elveit idézte fel előttem. Hát persze! Eszembe jutott, hogy Michael is ott volt az atlantiszi időkben! Michael és a többi angyal nagy nyomatékkal beszélt a fényről, valamint annak szerepéről a mentális és fizikai gyógyításban. Szavaik nyomán most kezdtem a szokásosnál is többet foglalkozni a fény kérdésével.
Rájöttem, hogy a világ erősen napsütötte részein az emberek világos színeket hordanak, míg a hűvösebb éghajlatokon, valamint ősszel és télen, rendszerint sötét, tompa színeket. Így vagyunk ezzel mi is. Amikor Stevennel napos helyen töltjük a szabadságot, világosabb ruhákat hordunk, mint amikor északi országokba megyünk. Egyértelmű a következtetés, a napfény napos kedvet és derűs hangulatot áraszt, mely tükröződik ruházatunk színében is.
Aggódni kezdtem, nem veszítettük már el a természetes fénnyel való kapcsolatunkat? Kérdésem abból adódott, hogy élénken emlékeztem arra az időre, amikor minden istenimádatot és spirituális szertartást a szabadban végeztünk. Kint a zöldben, a friss levegőn táncoltunk, mert a hőmérséklet változásait az isteni tervezésből fakadónk tekintettük. Ha saras volt a föld, mezítláb jártunk. Ha felforrósodott a forró nyári napsütésben, akkor bokrok frissen vágott zöldjére álltunk. Soha nem merült fel bennünk olyan gondolat, hogy természetes környezetünktől meg kellene védenünk vagy el kellene zárnunk magunkat.
A formális vallások, bevezetése megváltoztatta mindezt. Régi módszereinket pogány névvel illették, és minden, ami akár csak a legközvetettebb módon is pogányságra emlékeztetett, szigorúan tiltott lett. Hadjáratok indultak, hogy meggyőzzék az embereket, a pogányság ördögimádat. Az istenimádat formálissá, félelem és bűntudat alapúvá vált, sötét és áporodott levegőjű épületekbe szorult, ahová a kicsi ablakokon át alig árad be napfény.
Aznap este Steven és én a helybeliek és a turisták százaihoz csatlakozva a naplementében gyönyörködtünk. Ez az esti rituálé bizonyossága volt annak a csodálatnak, amit a görögök az eget végigsöprő káprázatos színáradat iránt tanúsítanak. Semmi kétség, Santorini naplementéje valószínűleg a világ legszínpompásabb naplementéinek egyike.
Miközben gyönyörködve néztük, ahogy a Nap az óceánban elmerül, és a felhők vad narancsra, rózsaszínre, vörösre váltanak, az angyalok a következőket mondták – „A színpompás naplemente felébreszti szépségérzetet. A színek – különösen a narancs – a második szakrális csakrával vannak kapcsolatban, és pihentető éjszakai alvásra készítik elő a testet. A naplemente követése életbevágóan fontos, mert színei kimossák a második csakrából a nap hordalékát, és így alvásotok egészséges lesz”.
Ez nagyon is logikusnak tűnik! – gondoltam. Amikor a szobában maradunk, és elmulasztjuk a naplementét, akkor csakráinkat éjszakára is eltömíti a nap során felhalmozódott energia. A mesterséges fény használatával megpróbáljuk a nappalt meghosszabbítani. Az elmulasztott naplemente álmatlanságot eredményezhet, mely alvást segítő gyógyszerek vagy alkohol fogyasztására ösztönöz.
Az angyalok elmondták, hogy az elektromos izzó feltalálása az emberi faj új betegségeinek megjelenését hozta magával. A mesterséges fény az ébren töltött órák, meghosszabbítására ösztönöz, megpróbáljuk a nappalt soha véget nem érővé tenni. A világítás révén elszakadtunk 24 órás természetes ritmusunktól, a Nappal való ébredés és fekvés ritmusától.
A zárt térben, mesterséges fényben való tartózkodás problémája összefügg azzal is, hogy az üvegablakon megszűrik a Nap és a Hold fényét. Az angyalok szerint – „A szabadban élvezni a Nap, a Hold és a csillagok sugárzását teljesen más, mint egy szűrőn át. Elmétek és testetek ugyanis csak a közvetlenül érzékelt fény esetében képes annak tiszta esszenciáját és teljes spektrumát befogadni”. 

Dr. Doreen Virtue

Megjegyzések

Megjegyzés küldése