Az igaz szerelemhez meg kell tisztulnunk lélekben




Szia Viki engedd meg hogy leírjam neked a saját kis sztorimat. 14 éves koromban lettem először szerelmes egy lányba az évfolyamból. Alig vártam, hogy szünetekben elmehessek felé, s ha csak messziről is, láthassam őt. Ehhez a lányhoz nem voltam elég menő, bár 2-3 évig kitartottam mellette. 16 évesen kezdődött az első kapcsolatom. A jégpályán ismertem meg Őt. A mindenem volt, annak ellenére, hogy teljesen összeférhetetlenek voltunk. 7 évig tartott ez a kapcsolat, amikor is elveszítettem őt. Eltávozott az élők sorából. 3 évig nem néztem egy nőre sem, majd megismertem valakit az edzőteremben. Nagyon nehezen, de sikerült 1 év alatt megnyitnia, elkezdtem újra reménykedni abban, hogy még tudok szerelmes lenni. A régi sérelmek miatt borzasztó ragaszkodó lettem. Mire újra bízni tudtam, rajtakaptam a saját ágyunkban a legjobb barátommal. Azt hittem, összedől a világ. Egyszerűen senkinek nem hittem, nem bíztam az emberekben. 28 évesen találkoztam egy 14 éve nem látott osztálytársnőmmel, aki igazi lelki társam lett. Csak barátok voltunk, de ő volt az, aki mindent tudott rólam, mindent vele osztottam meg. Egy év után kezdtem azt érezni, talán Ő az, akire mindig vártam. Tudtam, hogy nekem egy ilyen társra van szükségem. Akivel tudok beszélgetni és megbízhatom benne. Egy két hónapig tartó felhőtlen párkapcsolat lett belőle, és egyik reggel, mire felébredtem, egy levél várt: Ne keress többé, találtam valaki mást. Még a telefonszámát is lecserélte. Elhatároztam, hogy soha többé nem kell senki, majd magányosan eléldegélek amíg lehet. Még azon is elgondolkodtam, hogy véget vessek életemnek. Hónapokig, évekig még csak a lehetőségét sem láttam, hogy jöhetne valaki az életembe. Mintha nem is lettek volna emberek körülöttem. Mostmár tudom, hogy az én bezártságom volt a valódi oka. Inni kezdtem. Menekültem az életem és önmagam elöl. Mindenki azt mondta, hogy olyan jó ember vagyok, hogy nem kellek. Ez nem igazán tudott megnyugtatni. 

Egyik átzüllött novemberi éjszaka után, mikor az utcán ébredtem félig átfagyva, zokogtam hazafelé, s mire megérkeztem, hoztam egy döntést: változtatok életemen. Elég volt az önsajnálatból, elég volt az önpusztításból. Elmentem egy pszichológushoz, de nem volt szimpatikus, így nem mentem többet. Viszont nagyon jót tett velem, ajánlott nekem önsegítő könyveket. Pár héten belül fanatikus olvasó lettem. Bújtam a könyveket, az internetet, és itt találtam rá különböző spirituális oldalakra. Olvastam előző életekről, és arról, hogy sok problémát áthozunk ebbe az életünkbe. Olvastam, hogy a lelkünk eltárolja a régi információkat, és hiába van új testünk, ez jön velünk. Rögtön éreztem, hogy az sikertelenségemnek is lehet valami régi oka és a családban is. Elkezdtem kutatni keresni a témában, így jutottam el Viki oldalára és az oldásokhoz. Értek nagy meglepetések. Főleg családi oldáson. Egy olyan átok van apai ágon a családon, ami megakadályozza a boldog párkapcsolatot. Valami negatív szerelmi mágia, valami kötés, nem emlékszem pontosan. Abban a pillanatban bevillant, hogy apám és a nagyszüleim is milyen boldogtalanok voltak mindig, és milyen borzasztó volt mindegyik párkapcsolatuk. Rengeteg blokkom volt. 

De nekem kellett visszamennem megnézni, mik töréntek egykor. A párkapcsolati oldáson a középkorban találtam magam. Gyönyörű lány voltam, aki szerelmes volt egy fiúba, de apám megharcoltatott értem egy egész csapat férfit. Lovagi tornával döntötték el, kihez adjanak, de természetesen csak tehetős emberek jelentkezését fogadták el. Végül egy nálam jóval idősebb nagyon csúnya emberhez adtak, még erényövet is adtak rám, én pedig rettenetesen szenvedtem. Szenvedtem, mert akit szerettem, nem lehetett velem. 

Elég sokáig tűrtem, amikor is megelégeltem, és megszöktem. Majd mikor fény derült tettemre, akkor a férjem megátkozta az egész családomat. Boszorkányokat, varázslókat hívtak össze, és láttam, amint egy több órás szertartást végeztek, vért folyattak, kántáltak, még nézni is rossz volt. Azóta évszázadok óta ült a családon az átok, s láttam a későbbi életeim, milyen boldogtalan vagyok. Mint ahogy ebben az életben is elveszítettem, akiket nagyon szerettem. De sikerült feloldani ezt az átkot, hónapokig dolgozott bennem ez az élmény. 

Telt-múlt az idő, mikoris elkezdtem felszabadulni, megkönnyebbülni, pozitívabb lenni... Már észrevettem, ha rám mosolyogtak az utcán, s pár hónap után újra ismerkedtem. A "véletlen" hozott össze egy lánnyal, aki valóban a társam. A lelkitársam. Ő az, aki kihozta belőlem az álmodozó kisfiút, aki valamikor voltam. Aki mellett merek önmagam lenni. Aki megmutatta, hogy vannak értékeim. Életem szerelme, az igazi nő. Hat hónapja tart ez a kapcsolat, de tudom, hogy még nagyon sokáig fog. Mert már nem félek. Lehullt rólam az átok. Megszenvedtem a magamét, letisztitottam a családunkat, mostmár megengedem magamnak a boldogságot. (Zsolt-34 éves)

Megjegyzések