2016. december 28., szerda

Ikerlelkek egymásra találása


Drága Viki! Még mindig a fülemben csengenek a szavaid. Én akkor azt mondtam neked, ha történik valami említésre méltó, megírom majd neked. Nem is kevés történés van, mióta voltam nálatok. Azt is el szeretném mondani, hogy mielőtt találkoztunk már akkor is nagyon sokat segítettél. Úgy gondolom, nagyon sok embernek szüksége van arra, amit csinálsz. Rengeteg segítséget adsz önzetlenül. Eleinte a blogodon lévő gyakorlatokat kezdtem el végezni. Ancsa barátnőm küldte el nekem 2 cikked, így találtam Rád. Ahogy leírtad, elkezdtem a szegénységi fogadalmak feloldását, és egy héten belül telefonált az ügyvédünk, hogy 8 év után végre megkapjuk az örökségünket. Már nem is számítottunk rá, hogy lesz belőle valami. A lehető legjobbkor jött, mert 5 havi törlesztőrészlettel voltunk elmaradva, és azt éreztem, hogy már akkora a káosz, hogy ebből nincs hova tovább. Megdöbbentem álltam a dolgok előtt. Elkezdtem a többi gyakorlatot és meditációt is kipróbálni. Az előző életekbe visszavivő meditáció nekem csak negyedszerre sikerült, mert soha előtte nem csináltam még ilyent. Egy nagyon régi életembe mentem vissza, ahol nagyon szerelmes voltam egy fiúba, de a szemem láttára ütötte el egy szekér, amibe aztán belehalt a sérüléseibe. Nagyon furcsa módon, utána egy galamb kezdett el körözni a fejünk fölött. Nem tudtam, mi a jelentősége, de másnap, a születésnapomon a kolléganőmtől egy olyan asztali díszt kaptam ajándékba, melyen egy galamb ült. Pont olyan hófehér, mint a meditációban. Lemerevedtem szinte a döbbenettől. Délután, mikor mentem hazafelé, akkor pedig egy galamp párt láttam közvetlenül előttem a járdán. Éreztem, hogy megnyíltam, és a gyakorlataid által belekerültem egy olyan “valamibe”, ami egy csomó “véletlent” hoz az életembe. Úgy éreztem, azt üzeni nekem Isten, hogy figyeljek a jelekre, mert ha ezeket megfejtem, akkor összeáll majd a kirakó képe. Gyakoroltam minden nap és azt éreztem, hogy egyre jobban érzem magam, pedig előtte ez jó régóta nem fordult már elő. Szóval ismeretlenül is rengeteget segítettél.
11 év házasság után azt éreztem egyre inkább, hogy nem a helyemen vagyok. Eddig nem akartam ezzel szembesülni. Gondoltam, végülis annyira nem rossz a helyzet, van 3 szép gyermekünk, mit akarhatnék még? De jópár hónappal előtte megismertem valakit. Annyira erős vágyódás volt bennem iránta, hogy szinte testi fájdalmaim lettek. Nem is mertem arra gondolni, hogy valaha mi együtt legyünk. Véletlenek sorozata vezetett oda, hogy szinte 3 naponta találkoztunk. Pedig előtte sose. Tudtam, hogy ennek köze van a sok lelkigyakorlathoz, amit naponta rendelkezésünkre bocsátasz. Miután egyik reggel a piros lámpánál hátulról belém hajtottak (az imént említett férfi, persze pusztán “véletlenül”), éreztem, hogy személyesen is találkoznom kell veled. Azt éreztem, hogy ez Istentől már akkora jel volt mint egy atombomba. Nem volt kérdés, hogy az univerzum azt akarja hogy jobban megismerjük egymást ezzel a férfivel. Minden adatot megtudtunk egymásról, és teltek a napok, semmi nem történt. Akkor láttam, hogy lesz nálatok párkapcsolati oldás, így az elsőre bejeletkeztem. Olyan érzések kerítettek a hatalmukba, hogy utána 3 napig sírtam. Csodás élmény volt, köszönöm Nektek. De utána felpörögtek az események. Az oldás utáni pénteken egy eljegyzésre voltunk hivatalosak, a férjem kollégájáéra. Amint beléptünk a kapun, ott állt az említett férfi, azt hittem, menten elájulok. Ő volt a vőlegény testvére. Semmire nem emlékszem az egész éjszakából, csak rá. Úgy vert a szívem, azt hittem szétrobban a mellkasom. Olyan zavarban volt, azt hittem elesik. Állandóan úgy hozta a sors, hogy egymás mellé kerültünk. Még mellénk is ültették le őket. Egy olyan mappa volt a kezében, aminek a sarkában egy fehér galamb logó volt. Ettől teljesen megbizonyosodtam, hogy tovább kell kutatni a jeleket. Hajnalban, mikor hazaértünk, azt volt az első, hogy a blogodra mentem, és láttam, hogy “véletlen” pont feltettél az ikerlelkekről egy cikket. Teljesen lemerevedtem, mert minden stimmelt nálunk. Boldog voltam. Elkezdtem menni a többi oldásra is. Közben a családi oldás hatására számtalan családi konfliktus rendbe jött, a gyerekeim elkezdtek nagyon jó irányba változni, a teremtő tanfolyam után pedig több helyről váratlan bevételünk érkezett. Elkezdett egyszerűen egyre jobb lenni az életem. Megerősödtem, sokkal nagyobb lett az önbizalmam. A következő párkapcsolati oldás után olyan dolog történt, amit álmomban nem gondoltam volna. A férjemet nem tudtam elérni telefonon és be kellett robogni hozzá a munkahelyére egy hivatalos okmányt aláiratni, és a férfi szintén ott volt a testvérénél. Mindketten ledöbbenve bámultuk egymást. A férjem már nem volt bent. Ez már estefelé volt. A folyosón végül leszólított és megkérdezte, van e kedvem meginni vele egy üditőt. Persze hogy volt. Egy hatalmas virág mögött lévő asztalhoz ültünk le, ahol valószínüleg jól el voltunk dugva, ugyanis 1-2 óra beszélgetés után azt vettük észre, hogy senki nincs már ott és ránk zárták az ajtót. A további részleteket annyira nem írom le, de az a lányege, hogy hajnal 4-kor tudtunk kiszabadulni. Tudtam, hogy ez azért van adtak nekünk lehetőséget arra hogy megismerjük jobban egymást. Jópár órát voltunk együtt, de perceknek tűnt az egész. Onnantól kezdve tartottuk a kapcsolatot. Jártam az oldásokra és egyre több csoda jött az életembe. Fogalmam nem volt arról hogyan is lesz ezután, de bíztam benne, hogy mindenben segít az univerzum. Egy párkapcsolati oldás után, melyen régi karmikus szálakat szakitottunk el, a férjem bejelentette, hogy válni akar. Kicsit megviselt, de örültem neki. Legalább nem nekem kellett kimondani ezt. Egy hétre rá a férfi is szakított a feleségével. Mintha mindent előkészítettek volna nekünk, mi pedig egyszerűen jól csináltuk a dolgunkat. Sokat dolgoztam rá, de mindkettőnknél rendben zajlott minden, viszonylag jól kezeltük a helyzeteket. És mi fél éve elmondhatatlanul boldogok vagyunk. Már tudom azóta, hogy ő az ikerlelkem, és soha nem válunk már el egymástól. Mióta őt megláttam, azóta tudom hol a helyem a világban. Elmondhatatlan hálát érzek, hogy ezt megélhetem. Tudom, hogy ez annak köszönhető hogy megtisztítottam a lelkemet egy nagyon hosszú őt porától. Nem volt kicsi munka, ez talán másfél év eredménye. De minden pillanat megérte. Ez az a fajta boldogság, amiről azt hiszi az ember, hogy csak a regények lapjain létezik. Bármi is történik, már nem érdekel, mert tudom, hogy én itt a földön a lehető legtöbbet megkaptam: önmagam lelkének elveszett másik felét. Ketten vagyunk egy egészek, és ez örökre így marad. A teremtőre elmegyek most is, mert számtalan közös terv vár megvalósításra, és viszem hozzád a páromat is.
Mindketten elmondhatatlanul hálásak vagyunk nektek, de ezzel nem vagyunk egyedül. Sok helyen jártam már, de az a fajta segítség, amit ti tudtok nyújtani, egyszerűen nincsenek rá szavak. Köszönöm szépen Viki azt hogy segítettél önmagammá válni, és ezáltaé azt az életet élhetem amire minden ember vágyik. Szeretlek benneteket és kérem, soha ne hagyjátok abba, amit az embereknek adtok. Köszönöm, hogy leírhattam.
Gabi 37 éves


Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése