2017. május 13., szombat

Ha nem adja fel az ember, megkapja a vágyott szerelmet és a megálmodott életet


Sziasztok! Én nem konkrét problémával mentem oldásra, bár volt jónéhány. Arra gondoltam, a sorsra bízom magam, lesz ami lesz. Mindig is hittem ezekben a dolgokban, de fantasztikus volt ezt élőben megtapasztalni. 

Előjött 4-5 féle dolog, amin csodálkoztam. Főként a családi blokkjaim.  Több pénzügyi oldásra mentem el. Ami érdekesség az az, hogy 3-4 olyan régebbi életem is előjött, amikor szegénységi fogadalmakat tettem, de olyan is, amikor nagyon gazdag voltam, és főként örömlányokra költöttem azt (itt férfi voltam). Aztán belepillanthattam olyan életembe, amikor szintén rengeteg pénzem volt, színész féleség voltam, és már jódolgomban nem tudtam, mit csináljak, homokos voltam, majd aids-ben haltam meg. És történt olyan is, amikor kincsekért öltek meg. Szóval képződött bennem egy lenyomat, és blokk, hogy nem szabad, hogy legyen pénzem, mert félrecsúszik az életem. 

Mindig azt gondoltam, hogy olyan szépek meg jók ezek a történetek, de kételkedtem benne, hogy nekem is működne. Azt gondoltam, hogy meditálni sem tudok. Mostmár azt gondolom, hogy csak a megfelelő embert kell megtalálni, aki segít, és utána sima az út. 

Már az oldások között is valahogy mindig szerencsém volt. Először csak kis apró dolgokban: minden, amit vásároltam, le volt árazva. Amit venni akartam, olcsóbban odaadták. Kiszámoltam: egy hét alatt, több mint 20 ezer forintot spóroltam meg ezzel.  Kezdtem belelkesülni, s mivel jól éreztem magam, egyre több jó dolog történt. Néhányadik alkalom után egyre több szórólap került a kezembe állásajánlatokkal, és egyre több emberrel találkoztam, aki segíteni akart nekem valami jó kis munkában. Mire a negyedik anyagi oldásról eljöttem, addigra már volt is egy kevés kis félre tett pénzem. Hozzáteszem nem túl sok, de az eddigi életmódomhoz képest már az is nagyon jó. 

Elkezdtem terveket szőni a jövőmről. Leírtam őket, képeket ragasztottam, és mintha kicseréltek volna, kezdtem boldognak érezni magam. Ez tavaly szeptemberben történt, és elhatároztam, hogy amint összegyűjtök 500 ezer forintot, az első utam New Yorkba fog vezetni. Kicsi gyerekkorom óta oda vágyom, de az országhatáron túlra még nem sokszor jutottam. Amint ezt elhatároztam és leírtam, 2 nap mulva felhívott a barátnőm édesanyja, aki tudta, hogy beszélek franciául, és egy komoly munkában kérte a segítségem. Céges dolgokat kellene fordítanom, ami laza számítások után kb 2 hónap teljes meló reggeltől estig. A fizetés 500 ezer forint. Na megkaptam az első jelet. Azon gondolkodtam, hogy addig elélek abból a pénzből, amit a nagyitól kaptam, sőt, ha ügyes vagyok, még tartalékolhatok is, és az ünnepeket New Yorkban fogom tölteni. Hogy lássa az Univerzum, hogy komolyan gondolom, le is foglaltam azonnal a repülőjegyet. Így kb 30% olcsóbban jutottam hozzá, mintha közvetlen szezon előtt rendelem, mondta a lány az utazási irodában. Ezt jelnek vettem. Éjjel nappal dolgoztam, és egyfolytában gondolatban a Central parkban sétáltam. A munkával csúsztam 5 napot, de végülis befejeztem, és készülődhettem a nagy útra. December 22-én a barátnőmmel felpakolva útnak indultunk. Sajnos (?) későn csekkoltunk és nem kaptunk egymás mellé helyet. Kicsit ideges voltam, hogy az első repülőutamon egyedül utazom. De csak a célom lebegett a szemem előtt. Amikor megláttam, ki az, akit mellém rendelt a sors a gépen, már nem is akartam a barátnőm mellett ülni. Egyszerűen fogalmazva, az a férfi ült mellettem, akin biztos megakad a szemem, ha szembe jön az utcán. Egyfolytában azon gondolkodtam, hogyan lehetne vele szóba elegyedni. Szerencsére én ültem középen, így akárhányszor felálltam, muszáj volt hozzá szólnom. 

Aztán szerencsére megkérdezte, milyen gyakran utazom, és beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy ő New Yorkban lakik, csak látogatóban volt itthon. Mindent megtudtam róla, és a városról is. Megdöbbenve derítettük ki, hogy a szálloda ahol megszállunk, 2 sarokra van attól az utcától, ahol ő él. Na ezek után mondja meg nekem valaki, hogy nincsenek véletlenek. Még szerencse, hogy ilyen hosszú a repülőút. A párkapcsolatáról nem mesélt, és ez idegesített, hogy nem tudom, van e valakije. Már ezért megérte, hogy útnak indultam, gondoltam magamban. Elkérte a telefonszámomat, és mondta, hogy értekezzünk viberen és igyunk meg valamit, ha lesz rá időm. Megérkeztünk, 2 napig semmi nem történt. Nem hívott, nem jelentkezett, s bár minden tökéletes volt, idegesített a dolog, semmi másra nem tudtam gondolni. Már nem voltam szomorú a volt kapcsolatom miatt. Újra éltem! Aztán egyszercsak megcsörrent a telefonom, és ő volt az! Estére meghívott mindkettőnket vacsorázni, hajnalig beszélgettünk. Nagyon nehezemre esett az elválás, de megbeszéltük, hogy pár óra mulva együtt reggelizünk. Másnap estétől már nála aludtunk, és ez így volt 10 napig. Egyszerűen hülyének néztem azokat az embereket, akik ilyen merészek, de most én is ezt tettem. Kiderült utólag, hogy épp szakítóban volt, és a velem való találkozás győzte meg arról, hogy meg is kell tennie. S míg ez zajlott az első két napban, addig nem keresett engem. 

Elég fájdalmasra sikerült a búcsú, de nagyon gyorsan el tudtam dönteni, hogy vele akarok lenni. Hazajöttem, de márciusban költözöm ki New Yorkba. Van 2 hónapom elintézni, amit kell, még vár rám egy munka, amiért annyi pénzt kapok, hogy legyen egy kis tartalék, s már tudom, mivel fogom a pénzt odakint keresni. De ez mind semmi ahhoz képest, amit érzelmileg kaptam. Boldog vagyok, és azt hiszem mindig erre vágytam. Sose gondoltam volna, hogy az embernek ilyen gyorsan teljesülnek a vágyai, ha akarja és tesz értük. Viki, Neked is nagyon hálás vagyok, bár azt mondtad, hogy főként magamnak köszönjem. Szóval köszönöm magamnak. :-)

Anyukámmal sokkal jobb lett a kapcsolatom, jót tett nekünk a távolság!!! A családi oldások után történt mindig a legtöbb dolog. 

(Timi, 28 éves)




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése