Mindig a keresés indít útnak, és később ez válik úttá. Az önmegvalósítás és az önbeteljesítés


Az önmegvalósítás a vágyaink, céljaink, elképzeléseink mentén való tudatos haladás, amely magas fokú önismeret, önmegértés, lélektudatosság és célirányos önfejlesztés, önművelés, lelki-szellemi önkiteljesítés eredményeképpen jön létre.
Amennyiben a fizikai világra irányuló motiváció szolgál alapjául, az érvényesülési vágynak, a versengésnek, a pozíció utáni vágynak, a karrier minden áron való megvalósításának, a pénzhez, a státuszszimbólumokhoz való ragaszkodásnak az öntőformájává válik. A megvalósítás terepe életünk több területe lehet: család, baráti közösség, munka, hobbi.


Önbeteljesítés
Amennyiben spirituális világra irányuló motiváció az alapja, az önmegvalósítás az egyén teljessé válása, sorstendenciáinak beteljesítése, a személyiség kiteljesítése a szülőktől átöröklött tehetségek, tulajdonságok, hajlamok, előző életbeli hajlamok, apai vagy anyai ági jellemvonások, adottságok, képességek, jelen életbeli lelki és szellemi benyomások, jelen és előző életbeli átérzett anyagi, lelki, szellemi és spirituális igazságok szerinti élet megteremtése, önvalónk képességeinek, lehetőségeinek, sokszínűségének megvalósítása által.

Amikor életünk valamennyi területén az önvalónknak megfelelően cselekszünk, és eszerint élünk – miután felfedeztük, legyőztük, meghaladtuk énünket–önmagunk kiművelésének célja már nem pusztán a tehetségünk kibontakoztatása, hanem a bennünk lévő adottságok, képességek mások (egy nagyobb közösség vagy az emberiség) szolgálatába állítása. A minőségi szolgálat hozadéka a szentség, az egység megtapasztalása, az élet azonosságának megtapasztalása, a teljesség, a szentség átélt tapasztalatával való megújuló kapcsolat átélése, a tisztelet, a harmónia, az egyén és a kollektíva boldogsága, valamint a lét teljes megélésének érzése.

Az igazi önismeret az isteni teremtésben megérteni önmagunk szerepét, majd isteni sorsunk beteljesítésével megtenni az egyesítés (egyesülés) legdöntőbb lépését a Végső Isteni felé.


Ennek fokozatai:

1. Dnyánadá, eszmélés a tudásban
2. Szannjászadá, elfordulás a lényegtelen dolgoktól
3. Jógadá, önlegyőzés, valódi énünk benső uralomra jutása
4. Lilonmukti, az anyagvilág káprázatából való szabadulás
5. Szatpadá, a valóság megismerése Isten és a világ kapcsolatában
6. Parátpará, az isteni Egység megkülönböztetés nélküli megismerése
7. Ananpadá, az isteni Egység megismeréséből fakadó üdv.

Aki egyedül Istennek akar megfelelni – az Ő törvényeit szolgálni – csak az tud önmagának is megfelelni. Ha valaki ezt az utat követi, akkor nem megfelelni akar az embereknek, hanem szolgálni őket. A lélek útja ez. Társadalmunkban egyre nagyobb szükség van erre az univerzumban mindenütt jól működő törvényre. Szolgálat= teremtő akarat, megfelelni vágyás, alkalmazkodás= sors.

Mindig a keresés indít útnak, és később ez válik úttá. Amikor békét és nyugalmat találunk a lárma közepén, a városok hegyi erdővé válnak, a szenvedések megvilágosodássá. Ez az igazi ébredés. Addig az út a cél. Az út vége benne van a kezdetben. Minden lépés az útért van, ahogy az út a lépésekért. Mindegyik pillanat teljes, amit az úton töltünk. Keressük a bölcsességet! Nálunk van a hatalom! Ha meg akarjuk változtatni a világot, kezdjük magunkkal! Tanuljuk meg jelenlegi sorsunk leckéjét, mielőtt váltunk, mielőtt megpróbáljuk megváltoztatni azt.
Bolygó, társadalom, ego, az élet isteni alapjai. Állítsuk helyre az egységüket! Érezzük az egységet, váljunk eggyé, azonossá ezzel a tapasztalattal! Az én és a te mi-vé kell, hogy váljon.

Forrás: Késmárki László: Önfejlesztő kéztartások Ankh kiadó 2016.





Megjegyzések