A sok fájdalom felkészít a szerelemre




Szia Viki!
Szeretném megosztani a történetemet.
Már többször szerettem volna, de mindig úgy éreztem, még nem elég teljes a sztori. De sokat olvasom a facebookos csoportban, hogy mennyien keresik még az útjukat, és mennyi embernek ad erőt egy sikersztori. Így elmondom én is.

6 vagy 7 éve találtam Viki blogjára, olyan rég volt, hogy nem emlékszem pontosan. Minden szabadidőmben a történeteket olvastam, és hamarosan édesanyámmal el is jutottunk az első oldásra. Majd még egyre, emellett többször használtam az előző életes meditációt. Pár hónapon belül az életem a lehető legrosszabbra fordult. Édesanyám külföldre költözött, egyedül maradtam egy albérletben, nagyon kevés bevétellel. Még a villanyt is kikapcsolták. Emellett a párkapcsolatban is csak olyanok jöttek-mentek, akik csak kihasználtak. Annyira felemésztett a depresszió, hogy nem bírtam tovább. Ma már tudom, hogy ezt a sok rosszat mind azért kaptam, hogy változtassak. Az utolsó pénzemből kiutaztam Németországba, nem tudtam mi lesz, de mentem. Pár napon belül lett munkám, és kezdtem pozitívabb lenni. De ekkor megint jött, aminek jönnie kellett. Megkeresett egy régi szerelmem, és bennem minden fellángolt. 2 hónapig csak beszélgettünk, nagyon vágytam haza hozzá. Ekkor egyik napról a másikra kirúgtak, és én rögtön hazajöttem. Ez az ember még arra se méltatott, hogy találkozzon velem! Eltűnt, nem válaszolt, összetörtem. Kitöröltem az életemből mindenhonnan, és igyekeztem tovább lépni. Két héten belül Bécsbe költöztem, nagyon rossz körülményék közé, negatív emberekkel. Nem akartam, de valamiért megtettem. Egy héten belül lett munkám, és a munkahelyen megismertem egy férfit. Egy hónap múlva össze költöztünk, és úgy éreztem megmentett. Érzelmileg, anyagilag biztonságban éreztem magam. De nem sokáig. Akkor 21 éves voltam, sokat nem tudva az életről. Ő pedig 20 évvel idősebb volt nálam, és ezt igyekezett kihasználni. De végre úgy éreztem nem egy kisfiúval állok szemben, és vele tervezhetek jövőt. Elég bizonytalan gyerekkorom volt, vágytam a családra, a biztonságra. Nem volt ez szerelem, inkább ragaszkodás. És azt hittem naivan, hogy ez elég lesz egy életre. Nagyot tévedtem. Egy év után kezdett kinyílni a szemem. Új munkám lett, jó emberek közé kerültem. És elkezdődött. A folytonos féltékenykedés, a kontroll egész nap. Nem mehettem sehova, vagy ha mentem, akkor napokig nem szólt hozzám. Emellett nagyon sokat ivott, ami igazán ekkor kezdett el zavarni. És csak rosszabb lett. Nagyon sokat veszekedtünk, és megölt bennem minden szeretetet napról napra. Plusz nagyon sok alkalommal közeledett felém szexuálisan akaratom ellenére. Megundorodtam tőle. Evésbe folytottam a bánatom, sokat híztam. De túl gyengének éreztem magam, hogy lelépjek. Féltem, hogy egyedül nem állok meg a lábamon. Nem mertem senkinek szólni. Csak az angyaloknak. Hozzátenném, hogy ez idő alatt minden spirituális tevékenységem megszűnt. De amikor a legmélyebbre kerültem, akkor sikerült visszatalálni az utamra. Kértem az angyalokat minden nap, hogy küldjenek jelet, ha léphetek, készítsék elő nekem a terepet. Eközben előkerült minden régi dolog, a meditációk, az olvasmányaim. Egy két hét alatt megkaptam a jelet. Nem részletezném, mert nagyon rossz szituáció alakult ki, de számomra egyértelmű volt, és annyi erőt kaptam, hogy úgy éreztem repülök. Nagyon csúnyán, de elhagytam. Ilyen szabadnak még sose éreztem magam! És ez azóta is tart. Nagyon hálás vagyok neki, mert nagyon sokat tanultam a kapcsolatunkból. Például, hogy mindig én legyek magamnak az első, és ne hagyjam elnyomni magam. Megtanultam, hogy mi is igazán fontos az életben. Felnőttem.

Ezután nagyon gyorsan kialakult minden, mindig volt egy segítő kéz. Lakásom is hamar lett. És büszke voltam magamra, amiért egyedül is megálltam a lábamon. Miután beköltöztem, csak egyet akartam. Meggyógyulni. Elkezdtem edzeni, és egészségesen táplálkozni. 3 hónap alatt 12 kilót fogytam. És emellett minden nap foglalkoztam magammal, meditáltam, olvastam, töltődtem. Eljött az a pont, amikor tudtam, szembe kell nézni az érzéseimmel, le kell pakolni a terheket. Ehhez volt egy külső segítségem, aki nélkül nem sikerült volna, hálásan köszönöm neki itt is. Megszülettek bennem a megértések, a miértek. Sokat kutattam előző életekbe, megjöttek a válaszok. Kicsattanóan boldog voltam! Nem vágytam senkire, jó volt egyedül. Nagy vágyam volt eljutni mégegyszer Vikihez és Mártihoz. Nem akart összejönni, mivel Bécs messze van, és sajnos általában minden hétvégén dolgoztam. De az univerzum ezt is elintézte! Tavaly július elsején a párkapcsolati oldásra pont eltudtam menni! Akkorra már éreztem, hogy jönne valaki, de sok félelem volt bennem. Az oldás napján már reggel kaptam egy üzenetet egy férfitól, akit már 6 éve ismerek. Többször is próbálta felvenni velem a kapcsolatot az évek alatt, de nekem mindig volt valaki más. Nem is válaszoltam neki, nem akartam. De az oldás után valami miatt írtam neki. Elkezdtünk beszélgetni éjszakán át, csoda volt. A baj csak az a 600 km volt, ami elválaszt minket egymástól. De nem zavart minket, 2 hét múlva pont mindketten szabadságon voltunk, és elmentem hozzá. Azóta is együtt vagyunk, jelenleg távkapcsolatban, már 9 hónapja. De két hét múlva költözünk össze itt Ausztriában. A legnagyobb tükör Ő nekem, viszont látom benne a hibáimat. Nagyon sokat kell még fejlődnünk egymás által, sok még a félelem, sérelem és a rossz beidegződés. Vannak problémáink, és a távkapcsolat elég nehéz. De sokat tanultunk belőle. Hogy ne akarjuk birtokolni a másikat, hagyjuk szabadon élni. Bízzunk feltétel nélkül. Szeressünk feltétel nélkül. És legyünk türelmesek. Nagyon fontos, mert minden csak a megfelelő időben érkezik, amikor kész vagy rá. Ilyen mély érzelmeket, boldogságot sosem éltem át, és erre megéri várni. És megéri végig szenvedni azt a sok nehéz percet. De a legfontosabb, hogy mindent csakis magadért tegyél meg! Mert amíg nem szereted magad, addig az Igaz sem fog tudni szeretni. 

Messze még az út vége, de az oda vezető út a fontos. Nagyon hálás vagyok neked Viki, és az édesanyádnak, hogy az utamon kísértek!

Szeretettel: Márti (25)



Megjegyzések

Megjegyzés küldése