Az ego börtönébe zárt eldugott, elpalástolt, elítélt érzések betegítik meg az embert

Bejegyezte: –

Az ego börtönébe zárt eldugott, elpalástolt, elítélt érzések betegítik meg az embert.
Az énünk olyan, mint egy jéghegy. Kilenctized része a felszín alatt van.
Személyiségünk, egónk a jéghegy csúcsa.
Az ego miközben sodródik az élet óceánjában, egyre bizalmatlanabb a másik emberrel, a világgal, sőt saját magával szemben is.
Az ego démonizálódik, elidegenedik, mert nem tanul veszteségeinek jelentéséből. Az ego állandó konfliktusban van, háborúzik környezetével, verseng társaival, és küzd saját magával. A harc miatt az én erődöt von maga köré. Falai, bezárt kapui elválasztják a bentet a kinttől. Már azt sem tudja néha, mi van benn, és mi van kinn.
E zárt rendszerben az elfogadhatatlan érzéseket csak börtönbe zárni lehet. Épp ezek az eldugott, elpalástolt, elítélt érzések betegítik meg az embert.
A feszültség, a frusztráció, a düh a félelmek, a vélt és valós sérelmek és általában az érzelmek elfojtása negatívan hatnak közérzetünkre.
A folyamatos érzelemelfojtás a szervezetben gátat képez, ami egy idő után depresszióhoz és más testi, lelki és mentális betegséghez vezet.
A pszichoszomatika szerint az ember tudattalanja betegségek formájában képezi le és jeleníti meg azokat a lelki-mentális zavarokat, gátakat, görcsöket, berögződéseket, amiket tudata korábban elsüllyesztett, nem akarván szembesülni a problémákkal.

Forrás: Késmárki László:Test-lélek szótár A betegségek lelki, mentális és karmikus okai Ankh Kiadó 2014.





Megjegyzések

Megjegyzés küldése