A megfelelő időben és a megfelelő helyen (ránk talál a szerelem)

Bejegyezte: –


Kedves Viki és sorstársaim! 2017 tavaszán kezdtem oldásokra járni az ex sógórnőm ajánlásával, akinek nagyon sokat változott az élete és a személyisége az előtte levő években és kezdtem egyre kiváncsibb lenni, hogy mit csinált magával. Ha jól tudom, két évig járt rendszeresen oldásra és teljesen más ember lett belőle. Előtte nehezen tudtuk elviselni egymást, de kezdett egyre jobb fej lenni. Felszabadult, sokkal csinosabb lett, munkahelyet és lakhelyet váltott, és úgy lett szerelmes, hogy viszonozták is. Előtte ő volt a plátói szerelmek mestere. Azóta feleség lett belőle és olyan életet él, amire én is vágytam. Mondom bárhova is jár, ennyi befektetést megér nekem is. 
Sok embert veszítettem el az elmúlt években, ami nagyon fájt és alig volt életenergiám. Nem beszélve arról, hogy 11 éve éltem egyedül. 36 éves vagyok. Annyira szerettem volna már egy társat, minden napom a párkeresésről szólt. Annyira rá voltam feszülve a témára, semmi más nem érdekelt. Minden könyvet elolvastam, minden tanfolyamra meg guruhoz elmentem, eredménytelenül. 

Érdekes volt, mert már az első oldás alkalmával éreztem, hogy felszabadultam. El is kezdtek udvarlók jönni szép sorjában. Többen voltak, de egyik sem az igazi. A családi kapcsolatok meg az önbüntető oldáson rájöttem, miért azt a típust vonzom, akit. Ezek az udvarlók az apám tükrét mutatták nekem, amibe alig akartam belenézni. Elutasítottam őket. 

A magzati kori blokkoldásra többször elmentem, mert annyira fájt, azt hittem belehalok. Ott valami megfordult bennem. Átéltem azt a sok fájdalmat, amit gyerekkoromban és kezdtem megérteni magam, a viselkedésem, a bezártságom. 

Annyira jó érzés volt megismerni magam, hogy szinte minden oldásra elmentem utána. Mindegyiken tanultam valami újat, ami közelebb vitt önmagamhoz. 

A női oldás teljesen kiverte nálam a biztosítékot. Előtte azt hittem, csak az apámmal vannak rendezetlen dolgaim, de itt rájöttem, hogy anyámmal is, csak azokról nem akartam tudomást venni. Rájöttem, milyen mélyre elástam ezt magamban. 

És nagyon durva dolog történt. Rá néhány napra a barátnőmet kellett kórházba vinnem, és utána többször látogattam őt. Őszinte vagyok, utálok kórházba járni, állandóan kevereg a gyomrom, és egy borzalmas érzés kerít ott hatalmába. 

De nagyon tetszett, ahogy Mártika az oldáson elmondta, miért fontos őszintének lennünk és igaz életet élnünk, és én bizony elhatároztam, hogy őszinte leszek, mert őszinte kapcsolatokat szeretnék. Tehét nem találok ki semmit, hogy miért nem tudok bemenni a Csillához. Így vagy megmondom neki, hogy csak nincs kedvem, vagy összeszedem magam és mégis megyek. Az utóbbit választottam. Úgy gondolom, ezzel valami átszakadás történt. 

Amikor beértem a kórházba, még lent a portán, a folyosón van egy függöny, amin mint egy őrült rontottam be, és összefejeltem egy fiatalemberrel. A csillagokat láttam. Nem véletlenül. Ennél nagyobb jelet azért ritkán kap az ember. Mindkettőnknek nagy púp lett a fején. Leültünk pár percre és beszélgettünk néhány szót, aztán mindenki ment a dolgára. Nem tudtam hova tenni a dolgot. Egész este rá gondoltam. Nem tudtam eldönteni, hogy tetszik vagy nem. Csak volt egy különös érzés a szívemben. Másnap újra összefutottunk. Akkor már többet beszélgettünk. De volt bennem egy kis kétely, hogy nem kéne a kórházba mennem. Talán féltem ettől az érzéstől, és működött bennem ez az önbüntetés, menekültem a szeretet elől. 

Mielőtt kiengedték a barátnőmet, számot cseréltünk és elkezdtünk találkozgatni. Én közben folymatosan dolgoztam magamon, mert óriási szükség volt rá. Lassanként helyre kerültek bennem a dolgok. Azóta eltelt 5 hónap, és a világ legboldogabb embere vagyok. 

Érdekes az élet! Ha ezt pár évvel ezelőtt kapom, nem tudok mit kezdeni vele. Az oldások csodákra képesek. Láthatóvá és érezhetővé teszik a dolgokat. Hiszen találkozhattunk volna régebben is, mint kiderült, de nem voltunk rá készen. Soha nem a körülményektől függ a boldogságunk, hanem attól, ami ott van bennünk. A környezet csak megmutatja a lelki világunkat. Amíg ezt nem tudjuk beismerni, csak áldozatok leszünk. 

A szerelem egy létező dolog. De csak annak az embernek az életében mutatkozik meg, aki eltávolítja az akadályokat. És mindegy, hogy ez egy napig vagy tíz évig tart. Megéri! Mert ha egy percre is a miénk lehet a felhőtlen boldogság, amikor azt érzed, hogy te vagy a világ, akkor azt mondom, megérte élni. 

Nem tudok elképzelni az enyémnél jobb életet. Szeretnek és szerethetek. Nem aggódom már semmin. És emiatt meg is kapok szépen lassan mindent, amit szeretnék. Mert nem görcsölök. De ezt magamnak köszönhetem. Én hiszem, hogy te is képes vagy rá!

Vikiéknek köszönöm a rengeteg segítséget, türelmet és azt hogy megalkották ezt az egyedi programot! 

Loretta, 36


Megjegyzések

Megjegyzés küldése