Szerelmeslevél 1.

Kép: pinterest.com 

Drága, Egyetlen Lelkitársam!

Már kislány korom óta érzem, hogy létezel, valahol a nagy világban. Tudattalanul is tettem, mondtam olyan dolgokat, amik hozzád kötődnek. Felnőttként minden férfiben téged kerestelek, vártalak, és sokszor éreztem azt, hogy több férfit kéne összegyúrni, hogy azt az embert kapjam, aki Te vagy. Akkor még nem voltam tisztában azza,l hogy ők csak tükröt mutattak nekem, hogy miben kell jobbá lennem, mi az amit meg kell értenem az egészről. A felhőtlen, tiszta, mély szerelemről álmodoztam, miközben nem vettem észre, hogy még én sem tudnám azt nyújtani. Ha akkoriban találkozunk, valószinüleg nem lettünk volna együtt. Én biztosan megijedtem volna, és talán el is szaladok. Mikor rájöttem, hogy nem az az ember vagyok, aki lenni akarok, elkezdtem magamon dolgozni. Talán te is érezted azt, amit én, a pokoljárást, a szomorúságot, a magányt, a dühöt, amit akkor éreztem, mikor rájöttem, hogy többet érek annál, mint ahogy hagytam hogy bánjanak velem. Nekem sok időbe telt, amíg megtanultam önmagam lenni. Lehet, hogy te már előbb eljutottál ide és régóta vársz rám. Köszönöm a türelmedet. Most már értem, mit jelent a Szerelem, a Lelkitárs, a Boldogság, a felhőtlen öröm, és mit jelent csodálatosan ÉLNI. Biztos vagyok benne, hogy Te is érzed a határtalan Boldogságomat és a határtalan Szeretetemet. Tudom, hogy kapcsolodásunk itt a fizikai létben is csodálatos lesz. Érezlek minden sejtemben, érzem ahogy átölelsz és soha tobbé nem engedsz el. Létemmel és egész lényemmel szeretem Magamat, Téged, Minket örökké.



Megjegyzések