Amikor eltűnik, majd újra felbukkan

Érezted azt valaha, hogy nem kellesz eléggé? Hogy túl kevés vagy ahhoz, amire tiszta szívből vágysz? Próbálták veled is elhitetni, hogy nem vagy elég jó? 

Megjelent az életedben valaki, különleges érzéseket lobbantott lángra a szívedben, majd eltűnt, elmenekült, hatalmas űrt hagyva maga után. 

Értetlenül álltál a történtek előtt, és egyszerűen nem jött válasz… Nem jött magyarázat…

Viselkedése elhitette veled, hogy nem vagy méltó a szerelmére. Te magad is azt érezted, hogy kevés vagy a boldogsághoz. 

A szerelem, amelytől eleinte önbizalmat, hitet kaptál, egyszer csak a mélybe taszított. Mélyebbre, mint ahol valaha is jártál. 

A csend, ami körbevett, őrjítő volt. A bizonytalanság, a tehetetlenség teljesen felőrölt. 

- Vajon mit rontottam el?  - kérdezted magadtól. 

S bár úgy érezted, te mindent megtettél a kapcsolatért, mégis felébredt benned a bűntudat. Kezdetét vette az önostorozás… 

- Ha másképp kezeltem volna… - Ha elhittem volna… - Ha megtettem volna… - Ha hagytam volna… - Ha türelmesebb, megértőbb lettem volna… - Ha… -Ha… -Ha…

Fájt a lelked, hiszen tiszta szívedből szeretted őt. Tudtad, hitted, hogy egymásnak vagytok teremtve. S nem értetted, mi történt pontosan… 

Telt-múlt az idő, talán hónapok szálltak el, s mire elhatároztad, hogy elengeded őt, felbukkant újra. Mintha megérezte volna a szándékodat. Jött, megmutatta magát, megint felzaklatott. Még az is lehet, hogy ismét reményt keltett benned… 

Megnyíltál, majd újra eltűnt. Mintha csak szabotálni akarná a szerelmi életedet. Mintha azt szeretné, hogy várj rá, megmaradj neki, de ő  képtelen megadni, amire vágysz. Önző módon akar téged, rabságban tart az érzéseivel, leláncol, bebörtönöz, miközben éli világát. 

Ha szembesíted önmagával, kegyetlenül bírál. Semmi más motivációja nincs, mint védekezni.

Te egyre dühösebb vagy, egyre tehetetlenebb. Engednéd, de mindig visszatér, felzaklatva a szerelmes szívedet. Mást mond, mint amit érzel. Teljesen összezavar a tetteivel. 

Közben látod a vágyat a szemében, érzed a lelkében. Tudod, hogy becsapja önmagát.

Hiába hiteti el veled, hogy nem vagy elég jó, az igazság az, hogy kevésnek tartja magát ehhez a kapcsolathoz… Menekül az érzelmek elől. 

Mivel te látod az igazi arcát, érzed a valódi lényét, nem tud elbújni… Nincs hova… Nyitott könyv a számodra, ami ijesztő lehet. Ezért menekül… Keresi önmagát. 

Benned meglátta saját lényét, ami túl valóságos. Lehullottak az álarcok, sebezhetővé vált. Időre van szüksége, míg képes lesz beleállni a helyzetbe. S mivel lélekben kapcsolatban álltok, az elengedés rémülettel tölti el, ilyenkor kapaszkodna beléd. Igazából nem akar elveszíteni téged!

Mégis azt mondom neked, engedd el a kezét! Csak így tudhatod meg, mit jelentesz neki! Ne engedd, hogy csak akkor vegyen elő, ha szüksége van rád! Ennél sokkal többet érdemelsz! De ezt csak úgy fogja megérezni, ha tovább lépsz, ha nem engedsz a lelki zsarolásnak! 

Menj tovább, éld az életed, és ha valóban dolgotok van egymással, akkor újra találkozni fogtok, amikor mindketten felkészültetek rá…

Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)

Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts

Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/

Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html

Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/

YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A

Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html