Evezz az élet tengerén


Kedves Viki, én nem vagyok nagy szónok és írnok, de szeretném megosztani a tapasztalataimat az oldásokról. 2015. Nyarán kezdtem el hozzátok járni, de előtte már számtalan helyen próbálkoztam, millió módszert kipróbáltam, semmi nem hozott tartós változást. Tudtam, hogy nem arra van szükségem, hogy néha jobban legyek, hanem alapjaiban akartam változtatni az életemen. Kérdéseimre a válaszokat nálatok találtam meg. Másfél évig folyamatosan jártam oldásokra, utána szórványosan. Azóta is megyek, ha tehetem, mert szerintem az embernek folyamatosan fejlődnie kell. 

Az alábbi dolgokban történt változás azóta az életemben: 

Megszerettem önmagam, ezt tartom a legnagyobb változásnak
Megszűnt a bűntudatom, a sok önostorozás
Már tudok nemet mondani
Nem engedem, hogy érzelmileg zsaroljanak
Ki merem mondani, amit érzek
Ki merem mutatni az érzéseimet, nem félek, hogy visszaélnek vele
Munkahelyváltás, rátalálás az utamra (még nem teljesen ebből élek)
Jelentős anyagi gyarapodás
Költözés (azóta kétszer is, és lesz mégegy az idén álmaim otthonába)
Elengedten sok mérgező helyzetet és embert
Fel tudtam dolgozni egy halálesetet
Megszűntek az állandó bélfájdalmaim
Egy óriási mióma szívódott fel a méhemen
Elmúlt az állandó szemgyulladásom
Három éve nem volt herpesz a számon (előtte 2 havonta gyerekkorom óta)
Elmúltak a pánikrohamaim
Elmúltak a hormonális problémáim
Elkezdtem egészségesebben étkezni 
Rendszeresen sportolok
Járok egy amatőr színjátszó társulatba
Minden reggel jógázom
Lett egy kis konyhakertem
Célfüzetet írok, töltöm a teremtésnaplót, és már azok is elkezdtek megvalósulni
Két utazást nyertem azóta, ami nekem minimális összegbe került csak
Voltam Santorinin, ami az álmom volt
Megengedem magamnak a jót
Megtaláltuk egymást életem szerelmével (nem az lett, aki miatt oldásokra kezdtem járni, de sokkal jobb így)
Sok idő után eljutottam oda, hogy szeretnék gyermeket, sajnos ez nálam egy nagyon nagy blokk és félelem volt. 
Nevelek két kis mopszot, megtanultam a felelősségvállalást. 
A családom minden tagjával rendeződött a viszonyom. Két ember van a családomban akik rendkívül távol állnak tőlem, de őket is helyén kezelem, nem foglalkozom velük. 
Nagy álmom létrehozni egy olyan óvodát, iskolát, komplett oktatási rendszert, ahol a jövőre neveljük a gyermekeket. Ahol a szeretet az úr, ahol türelemmel és megértéssel fordulunk egymás felé, és megkeressük minden kisgyermek erősségét, és azt hangsúlyozzuk benne. Erről majd szeretnék bővebben írni, egyelőre csak annyit, hogy most úgy látszódik, előbb fog megszületni, mint amiben reménykedni mertem. 

Van még néhány kisebb egészségügyi kihívás az életemben, amiről tudom, hogy a múltam hozadéka, de a legjobb úton vagyok felé, hogy megoldjam őket. 

Boldog vagyok. Ugyanezt kívánom mindenkinek, hogy találja meg önmagát, és akkor is menjen tovább az úton, ha egyedül marad és mindenki hülyének nézi. Ugyanis a többiek nem érezhetnek, gondolkodhatnak helyettünk. Csak mi érezzük, hogy mit kell tennünk. Ha azt megfogadná mindenki, hogy nem hagyják letéríteni az útról és nem befolyásolhatják más emberek, akkor elégedettek, boldogok lennének. Az érzéseinket nem véletlenül kapjuk, azok segítenek eligazodni ebben a hatalmas létben. Az érzéseink segítenek beteljesíteni a küldetésünket. Úgyhogy bátran evezz az élet tengerén egészen az álmaidig! Ezt megtanultam tőletek egy életre. Hálával tartozom. Köszönöm Viki és Márti! 

Petra, 34


Megjegyzések