Müller Péter: „Ahol szeretik egymást az emberek...”



A lelkiismerettel az a baj, hogy ketten laknak bennünk, és nem tudjuk, mikor melyik szól, és kire hallgassunk magunkban. Arra hallgass, aki a szívedben él, ismeri úti célodat, és a szeretet nyelvén beszél.

Már gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy a felnőttek világa hazug, és rossz felé megy. Alkalmazkodunk hozzá, mint a dzsungel törvényéhez egy fiatal állatka, aki élni akar. Ugyanakkor még ösztönösen tudjuk, mi a jóság és a szeretet, s hogy nélküle nem lehet normális és szép emberi életet élni. Ez a két Énünk hangja bennünk:

az egyik, aki alkalmazkodik a világhoz, s beleromlik, mert minden áron érvényesülni akar – a másik, aki megőrzi az eredendő tisztaságát, s a világ ellen él, még akkor is, ha ez a nehezebb út.

Ahol szeretik egymást az emberek, akármilyen szűk körben is és kevesen, ott meleg lesz, mint egy tábortűz körül a sarkvidéki jégmezőn. Húzódj a közelébe, s vigyél tüzet magadból. Igazi hangod erre ösztönöz.





Megjegyzések