Elengedés után jön az álom-élet

Bejegyezte: –




"Szia Viki, bocsánat, hogy levélben zavarlak, Anett vagyok Paksról, lehet, hogy már nem emlékszel rám, mert három éve találkoztunk utoljára. Olvastam a csoportban annak a lánynak a levelét, aki a beszámolót írta a párkapcsolati oldásról. Szeretném megerősíteni, amit írt, mert én is hasonlóan jártam hozzá. Egy nagy szerelem vitt oldásra anno, őt akartam megszerezni. Mereven ragaszkodtam az elképzeléshez, hogy vele együtt kelle lennem, ha törik, ha szakad, mert szerelmes vagyok. Az oldások sokmindenre rádöbbentettek, többek között arra, hogy a lelkünk pontosan tudta odafent, hogy mire van szükségünk, amikor megírtuk ezt az életet. Oldáson rájöttem, hogy el kell fogadnom, ami történik, és ha nem jön össze a kapcsolat, annak megvan az oka. Nagyon fafejű vagyok, rengeteg idő kellett, mire megértettem, hogy el kell engednem. Óriási hiba, hogy így ragaszkodunk emberekhez, mert ezzel szinte meggátoljuk azt, hogy boldogok legyünk. Velem is egy párkapcsolati oldás után történt meg a csoda, de akkor már 2 éve tisztítottam magam. A facebook csoportodban összebarátkoztam Ivettel és együtt jártunk hozzád, neki volt autója. A párkapcsolati oldás után mentünk hazafelé, amikor felhívta az öccse, hogy előző nap nála maradt a tároló kulcsa és sürgősen szüksége lenne rá. Így hazafelé meg kellett állni nála. Amikor megláttam.. tudtam, hogy nem véletlen, hogy így alakult. Azóta két gyermekünk született :) :) Azért nem voltam nálatok három éve, de bevallom hiányzik, és ahogy tudok, menni fogok. Annyira szép lett az életem, hogy nehéz szavakba önteni. Hihetetlen rövid idő alatt megkaptam mindent, amit csak akartam, de előtte nagyon sokat tettem érte. Évekbe telt feldolgozni a múltam, de minden szenvedés megérte, mert így megbecsülöm, amit az élettől kaptam. Megköszönöm, ha megosztod a történetem azzal az üzenettel, hogy ne ragaszkodjon senki. Az élet tudja, merre tereljen bennünket, ha hajlandóak vagyunk megválni a múlt szenvedésétől. Puszi, Anett"



Megjegyzések

Megjegyzés küldése