Ha megtalálod önmagad, megtalál a társad is

Bejegyezte: –


Szia Viki, szomorúan olvastam, hogy jövőre már nem lesznek oldások. Egyrészről próbálok minél többször menni, míg lehet, de ez nem olyan könnyű, mert külföldre költöztünk. Másrészről örülök, hogy online oldások is lesznek, mert így többet kaphatok belőletek. De a hazautazásainkat a ti oldásaitokhoz igazitom, az már biztos. 
Régóta járok hozzátok, és nagyon sokat köszönhetek az oldásaitoknak. 
37 évig vártam betegesen az igazit, de nem akart jönni. Olyanok se jöttek, akik nem az igaziak. Senki nem jött, azt hittem, valami félresikerült gnóm vagyok, akit nem lehet szeretni. Őszinte vagyok: csak az számitott, hogy legyen valakim és lehessen családom. De az első oldásomon megértettem, hogy a közelébe se vagyok annak, hogy elhiggyem, hogy ez valaha megvalósul. Nagyon jól éreztem magam nálatok és egyre több meg több oldásra mentem, hogy megértsem magam meg az életemet. Egyre nyugodtabb lettem és egyre jobban elfogadtam a sorsomat. Egy idő után nem hadakoztam a történések ellen. Nekem sajnos nagyon sok cölibátusi meg szegénységi fogadalmam volt a múltbeli életeimből, és éreztem, amint elkezdtek munkálkodni bennem oldások után. Annyira mélyre ástam magamban, hogy azt hittem sose lesz vége már. De mégis elkezdett jobbá válni az életem, úgy látszott, hogy hatnak az oldások. 15 évnyi munkaviszony után váltottam az életfeladatos oldás után. Hirtelen túl sok lett a lehetőségem, nem is tudtam, mi alapján válasszak. Végülis  nagyon fura, de egy szépségszalonba mentem el recepcióra dolgozni, és emelett hétvégente felszolgáltam egy bárban. Nekem bejött, mert előtte 15 évig az eszemből éltem, és jólesett kicsit nem gondolkozni, szabadnak éreztem magam. Közben elkezdtem szépségápolási cikkekkel foglalkozni és egyre sikeresebbnek éreztem magam. Nagyon erős blokkok oldódtak ki belőlem. Feldolgoztam apránként a gyerekkorom fájdalmait, a haláleseteket és lassanként elfelejtettem hogy milyen magányos is vagyok. Ez már egyáltalán nem volt fókuszban nekem. Élveztem a munkám, a sikereimet és hogy megvehetek magamnak bármit. 2017-ben életemben először nyaralni is eljutottam. Sose fogom elfelejteni, családi oldásra mentem hozzátok és ott derült ki hogy párkapcsolati oldás van, elnéztem az időpontot. Az előző heti Atlantiszi oldás padlóra tett, nagyon mély fájdalmak jöttek fel a lelkemből. A párkapcsolati oldás ahhoz képest kész felüdülés volt. Akkoriban pont nem akartam a párkapcsolatra figyelni, mert más terveim voltak. Tehát kettő dolog is bejátszott: Egyik az, hogy elengedtem a párkapcsolat témát, kettő pedig hogy nem volt már bennem hiányérzet, holott életemben nem volt még kapcsolatom. Nem érdekelt, hogy valaha valaki megszeret e majd. Malagában nyaraltam, amikor egy hajóskapitány elkezdte nekem csapni a szelet. Kiderült, hogy német származású. Gyerekkorom óta németül tanultam, és most végre értelmet nyert az egész. Nem mondom, hogy azonnal beleszerettem, de kellemes érzéseim voltak, egy igazi értelmes, normális, jófej és jóképű pasinak véltem. Azt gondoltam, hogy úgyis mire hazamegyünk, elfelejtjük az egészet. De nem így lett. Éjszakákba nyúló beszélgetések, levelezések, majd meglátogatott októberben. Addigra már nagyon vártam őt! Izgatott voltam és azt éreztem, szerelmes vagyok, és kezdtem elhinni, hogy ez a valóság, és kellhetek egy ilyen tökéletes férfinak. Onnantól kezdve felgyorsultak az események. Karácsonykor megkérte a kezem, és 2018. Áprilisában kimondtuk a boldogító igent. Én teljesen mást gondoltam a szerelemről, mint ami valójában. Egy sokkal szebb, jobb, félelemmentesebb érzés. Most értettem meg, hogy amikor azt hisszük, hogy szerelmesek vagyunk, de félünk, hogy elveszítjük ezt az érzést, akkor nem szeretjük saját magunkat. És amitől félünk, az bizony bekövetkezik. Én már semmitől nem félek, hiszen irányítom tudatosan az életemet. 37 évig csak vegetáltam, és rettegtem a sorsomtól. Mostmár úgy alakítom, ahogy akarom. Végtelen boldogság van a szívemben és 42 évesen azt érzem, hogy képes vagyok megváltani a világot. Sok idő kellett mire eljutottam idáig de nem baj. A férjem annyira szeret, hogy nehéz szavakat találnom rá. Én is tűzbe mennék érte. És a legjobb az egészben, hogy szerintem bármennyit megéri várni az igazira. És nem az a sok idő, míg megtaláljuk őt, hanem az, amíg megtaláljuk magunkat. Mert egy féligmeddig önmaga emberhez nem tud kapcsolódni a szerelem. Amíg nem tudjuk, hogy kik vagyunk, addig csak olyanokat vonzunk, akik segítenek magunakt megtalálni, aztán tovatűnnek. 
Azt érzem most is, hogy nem kellenek nagy szavak. Olyan természetes vele minden. Végtelen boldogság, nyugalom és szeretet van a szívünkben. 
És amig nem vagyok otthon, addig a könyveid adnak nekem segítséget Viki! Hálásan köszönöm őket. Merthogy Spanyolországba költöztem, itt tervezzük tovább az életünket. Lassan új terveink lesznek, családot alapítunk. Érzem, hogy rövidesen itt lesz az ideje. 
Mégegyszer köszönöm szépen a sok segítséget tőletek és köszönöm, hogy részese lehetek annak a tudásnak és csodának, amit adtok az embereknek. 

Varga Laura



Megjegyzések

Megjegyzés küldése