Kedves Viki! Régóta szeretnék írni egy levelet, hogy megköszönjem a segítségedet. 2020 egy nagyon nehéz év volt nekem, mert külföldön élek és a kialakult vírus helyzet miatt nem láthattam a családomat és ha ez még nem lenne elég, elveszítettem a munkahelyemet is. A vállalat, aminek irodai munkatársa voltam csődöt jelentett. Másodállásban kiskutyákra vigyázom, ebből jött csak némi aprópénzem. Nagyon egyedül éreztem magam és sokminden megfordult a fejemben. Kicsit depis lettem és elvesztettem a motivációmat. 2010 óta gyötört egy plátói szerelem egy olyan férfi iránt akivel életembe csak kétszer találkoztam, csúnyán átvert, de én hittem benne hogy majd rájön, hogy én vagyok neki az igazi. Májusban, amikor minden összeomlott az életemben, félretettem a büszkeségem és felkerestem ezt a férfit, a szerelmemet, de durván visszautasított. Nagyon fájt ez nekem, és akkor azt éreztem, már semmi sincs, ami reményt adna. Akkor jutott eszembe, hogy láttam az Ébredés
hajnalán csoportban hogy lesznek online meditációk, oldások és meditációk. Akkor nem tudom ezt hogy kell elképzelni, de éreztem, hogy kell nekem mint egy falat kenyér. Amikor regisztráltam akkor megkaptam a gyermekkoros családi oldást, és annyi mindent hozott fel a lelkemben, hogy hat napig csak sírtam. Olyannyira megkönnyebbültem szerintem emiatt, hogy sokkal jobban lettem. Alig vártam a többi oldást is, és közben hallgattam az előadásokat, amikből elkezdtem megérteni magamat. Az apa seb meditációs oldás olyan emlékeket, sebeket tépett fel, amiről azt se tudtam, hogy bennem vannak. Egy borzasztó mély tisztulás kezdődött el bennem, és a sérelmeim lassan kezdtek gyógyulni. Az első pozitív dolog az volt, hogy észrevettem, hogy sokkal nyugodtabb vagyok és nincs bennem állandó megfeszülés és állandó megfelelni akarás. Én minden meditációt legalább ötször elvégzek, és minden alkalommal más élményt ad. Nekem ez sokkal jobb, mint mások előtt megnyílni hogy őszinte legyek. A tíz éves plátói szerelmet nem tudtam vagy nem is akartam elengedni, ahhoz nagyon ragaszkodtam. Augusztusban jutottam el oda, hogy megakarok szabadulni ettől az önbüntetéstől és napokon át csak ezen dolgoztam magamban. Írtam neki levelet, a meditációban elköszöntem tőle, kielemeztem, miben hasonlít apámra és megértettem, miért volt szükségem arra, hogy tíz évig távol tartsam magam a férfiaktól miatta. És most egy vicces történet következik. Egy nagyon magas épületben élek, ahol kívülről alpinisták takarítják az ablakokat, melyről előzetesen e-mail üzenetben minden alkalommal értesítenek bennünket, lakókat. Most is ez történt, csak elfeledkeztem róla. Az augusztus végi párkapcsolat-család összefüggései oldást végeztem, amikor a kiskutyám vadul ugatni kezdett és egy koppanást hallottam az ablakon. Pont elköszöntem az exemtől, amikor ki kellett nyitni a szemem, és az ablakon bámult rám befelé egy kötélen lógó félvér fickó ablaktörlővel a kezében. Kicsit zavarban volt, mert egy szál alsóneműben (nagyon meleg volt) ücsörögtem a szőnyegen csukott szemmel. Ketten is landoltak az erkélyemen és nem győztek elnézést kérni. Először nagyon szégyelltem magam aztán hangos röhögésbe törtem ki. Felöltöztem és kimentem, hogy megkínálhatom e őket egy üdítővel. Kedves, udvarias srácok voltak, és mondták, hogy ilyen körülmények között öröm dolgozni :) És mondta a srác, aki először látott meg, hogy amiért én meghívtam őket, hadd hívjon meg ő is valamikor engem egy koktélra. Ebben maradtunk és onnantól kezdve madarat lehetett volna velem fogatni. Többször találkoztunk, lejártunk egy pub-ba, és netflixeztünk sokat. Másfél hónapig nem történt semmi, már abban voltam, hogy biztos nincsenek itt ismerősei és csak barátkozni akar, de aztán kiderült, hogy nem, csak nagyon udvarias, és megadja a módját az ismerkedésnek. Nagyon szerelmes lettem, és mostmár hivatalosan is hat hete egy párt alkotunk! Ő is külföldi és nagyon szeret utazni, csak átmenetileg tervezi itt az életét pont mint én. Ugyanaz a célja mint nekem, luxusingatlanokkal foglalkozni. És azt nem is irtam, hogy július óta egy ingatlanos cégnél dolgozom. Idővel szeretnék majd saját céget, de egyelőre élvezem, ami van.
Megújultam és megújult az életem is. Olyan nagyon régen volt már igazi párkapcsolatom, hogy most még szokom a helyzetet, de végtelen hála és boldogság van a szívemben. Nehéz volt megtanulnom elengedni magam és bízni a sorsban. Nehéz volt megszabadulni a beidegződésektől és régi gondolatoktól. De a meditációk nagyon sokat segítettek. Sokat kell még tanulni magamról de ez már jó jel, hogy megengedem magamnak a szerelmet. Bízom benne, hogy jövőre egy óriási love sztorival állhatok elő. Folytatom a munkát a lelkemmel és tudom, hogy idővel minden álmom valóra válik. Csak tudnom kell, mire vágyom igazán! Köszi Viki mindenért! Szeretettel: Martina
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése