A felismerések világmegváltó erejéről

Kedves Viki és Márti!

Ígéretemhez híven folytatom az "A felismerések világmegváltó erejéről" című írásomat. (Jobb később, mint soha ;D)

Az előző három alkalom után október 21.-én egy plátói szerelmek, szerelmi háromszögek oldáson voltam. Ezen az oldáson éreztem magam addig a leghatározottabbnak, nem volt bennem görcsösség, hogy vajon jól csinálom-e, vagy mi fog történni és most először nem mentem oda a végén kérdésekkel bombázni Vikit. És most először nem estem letargiába az oldást követő egy-másfél napban. Lehet, hogy akkorra "jöttem bele" a dolgokba...

Az oldás alatt most először sikerült elengednem azt a srácot akitől már több, mint 3 éve nem tudtam elszakadni. Igazából ez már szeptember elején elkezdődött. Metál koncerten voltam és a végén amikor már elindult a közönség, megláttam a srácot. Részeg volt. Ahogy elhaladt mellettem, hosszan belenéztünk egymás szemébe és szinte megrémültem: csak úgy sütött a harag és a düh belőle. Semmit nem láttam a tekintetében abból ami évekkel azelőtt első pillantásra megfogott. És akkor átadtam magam annak az érzésnek, hogy "Na, édesem, nekem erre már tényleg nincs időm. Élj úgy, ahogy te jónak látod...". De ettől függetlenül többször előjött az az érzés, amit az első találkozáskor keltett bennem. Az oldáson úgy éreztem, hogy az lesz a jó döntés, ha elengedem és ezt meg is tudtam tenni. De aztán ahogy teltek a napok, kétségeim lettek. Sehol sem volt az a katartikus fájdalom meg átsírt éjszakák, amiket másoknál olvastam. Mindig azt gondoltam, hogy bele fogok halni, ha elengedem, de semmi... Azt hittem, hogy ezúttal sem sikerült. El is keseredtem, hogy ha ez sem elég akkor mi kell még ahhoz, hogy el tudjam végre engedni. Aztán az volt az érzésem, hogy nekem az fogja megmutatni, hogy sikerült-e, hogy ha legközelebb belép egy férfi az életembe, akkor tudok-e neki esélyt adni. Úgy 3 héttel az oldás után jött is egy helyzet. Még augusztus végén egy motoros találkozón ismerkedtünk meg. Nagyon közvetlen, humoros és belevaló volt. A fél világot bejárta, sokat mesélt az utazásairól, magáról, a világlátásáról. Külön tetszett, hogy a spiritualitásban is jártas. Nem estem bele, de nagy hatással volt rám. Megkeresett azzal, hogy karkötőket akar rendelni, chat-elni kezdtünk és csakhamar más dolgok is előkerültek. Sokat beszéltünk a motorozásról, a motoros életérzésről. Nagyon tetszik az az életstílus, amit képvisel. Világéletemben imádtam utazni, sőt, az utazást magát még jobban is élveztem a célnál. Egyszer beszélgettem egy igazi vén rókával, aki olyan 5 perc után azt mondta: "hallod kislány, lehet, hogy nincs motorod, de te motorosnak születtél." és teljesen igaza volt. Szívem szerint én is így élnék: felpattanni a motorra és bejárni a világot. Pont, mint ő. És azt éreztem, hogy ha ő komolyra akarná fordítani a kapcsolatunkat, én tudnék neki esélyt adni. Szóval tényleg sikerült elengednem azt akit több, mint 3 évig képtelen voltam.

Sokat chat-eltünk különféle témában, ami sokmindent elindított bennem. Rendszeresen adódtak olyan helyzetek, amik előhoztak belőlem valamit: rávilágítottak rossz tuladonságaimra, fájdalmakra, félelmekre, blokkokra, amikkel addig nemigen szembesültem. Vagy, ha mégis, akkor valahogy elmenekültem előlük. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy a pasi szándékosan megbántott, sőt! A kedvességével hozott elő belőlem blokkokat. Rájöttem, hogy mennyire rossz a pénzhet való hozzáállásom, hogy mennyire nem tudom elfogadni mások segítségét, hogy valójában nagyon is irányítanak a döntéseimben mások elvárásai, vagy épp arra, hogy az önértékelésem még annál is jóval lentebb van, mint hittem. Elég kemény volt ezekre rájönni, de tudtam, hogy ez fog előre vinni. Ez a kapcsolat vele már más volt, mint addig a legtöbb és ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy megváltozott a gondolkodásmódom. Elkezdtem magamba nézni és elfogulatlanul vizsgálni az érzéseimet. Sokmindent kezdtem megérteni, de ott álltam, hogy "jó, de most hogyan tovább?". Akkor életemben először az angyalokhoz és a segítőimhez fordultam útmutatásért. Őszintén szólva ez inkább minden mindegy alapon történt, mint őszinte meggyőződésből. Gondoltam, veszteni nem tudok rajta, hát megpróbálom. Már másnap reggel jöttek az érzések, tisztán és világosan. És, bár kockázatosnak tűnt követnem, de megtettem és annál is jobb eredménye lett, mint gondoltam. Egyik alkalommal egy olyan helyzet adódott, ami után meg kellett vizsgálnom az anyagiakhoz való hozzáállásomat és oda jutottam, hogy a pénz terén borzalmas szülői mintákat tanultam. Leegyszerűsítve: mindketten félnek a pénztől. Anyu elkölteni fél, apám megtartani. A két véglet, én meg ott állok a kettő között és nem tudom eldönteni, hogy melyik felfogás a jó. Egy másik helyzetben pedig segítséget akart nyújtani a srác, én pedig lendületből elutasítottam. Ahogy ezen elgondolkodtam, jött a felismerés, hogy hogyan várhatok bármit is az élettől, ha aztán nem fogadom el a segítséget, ami elvezet oda? Eldöntöttem, hogy ezentúl másként lesz! Ez után mindent megteszek, hogy képes legyek elfogadni azt, amit az élettől kapok!

Másnap, november 25.-én ősi családi karma, anya-seb, apa-seb oldásra mentem. Annál a résznél, ahol a női felmenőim fájdalmait kellett átérezni, feljött bennem az anyai nagyanyám érzése. Csupán egy pillanatra, de olyan volt, mintha a "bőrébe bújtam volna". A nyári "Családi minták hatása a párkapcsolatokra" oldáson már rájöttem, hogy a kapcsolatoktól való félelmem leginkább az anyai nagyapámtól erednek, aki szeretett egy lányt, de kiderült róla, hogy halálos beteg, de a nagyapám családi tiltakozás ellenére elvette, mert annyira szerette. Az a nő meghalt, a nagyanyám a második felesége volt. Ezen az oldáson pedig megtapasztaltam az érem másik oldalát. Nehéz ezt szavakba önteni. Amikor tudod és érzed, hogy a másik elvesztette azt akit szeretett és akihez talán még mindig kötik érzések. Hogy valaki talán még mindig fontosabb nálad... És ez egy másik nagy félelmem egy kapcsolatban: hogy van nálam jobb. És eddig a legtöbbször volt is... Hátborzongató ilyenekre rájönni. Amikor az következett, hogy a nőket fel kellett szabadítani a félelmeik és fájdalmaik alól, fizikailag éreztem, ahogy tonnányi súlyok szakadnak le rólam. Éreztem, hogy ennek hatalmas felszabadító ereje lesz rám és a családomra nézve. Egyfajta keserédes, de felszabadult boldogságot éreztem. És akkor először az oldások alatt megengedtem magamnak egy pár könnycseppet. Azt nem mertem hagyni, hogy kiszakadjon belőlem, de nálam már ez is hatalmas lépés. Amikor fizettem, elmeséltem Vikinek, hogy mi történt velem a héten, milyen felismeréseket köszönhetek egy férfinak. Viki megjegyezte, hogy nagyon felszabadult vagyok, nem látja rajtam azt a feszült görcsösséget, mint az elején. És én is azt éreztem, hogy már nem vagyok ugyanaz. Nem hasonlítok a fél évvel azelőtti énemre, de még az egy hónappal, sőt az egy héttel azelőttire sem. Éreztem, hogy valami nagyon beindult és szinte fénysebességgel fejlődök! A második oldáson a gyermeki énemnek egy temetőbe kellett vezetnie egy kiásott sírgödörhöz, amibe bele kellett dobálnom azokat a tulajdonságokat amik a boldogságom útjában állnak aztán el kellett ásni. Teljesen ledöbbentem, ugyanis a srác pont ezekre vezetett rá a héten! Ha ő nincs és nem teszi azt amit tett, úgy érzem, hogy nem tudtam volna jól végigcsinálni azt az oldást. Nekem az volt a felkészítés. Amikor végeztünk azt éreztem, hogy ha ott lenne előttem akkor a nyakába ugranék és hálával telve jó szorosan átölelném még akkor is, ha semmit sem viszonozna belőle. Nem azért tenném, hogy ő is tegyen valamit, egyszerűen azért, mert jól esne és mert hálás voltam neki. Azelőtt soha nem értettem azt, hogy a szeretet nem vár viszonzást, csak adni akar. És azt se mondom, hogy azóta értem... De akkor egy rövid időre átéreztem. Most már tudom, hogy ez bennem van és minél több blokkot, gátat és álarcot tudok lebontani, annál közelebb kerülök ehhez az állapothoz.

Ezek mind óriási dolgok, amikért nem lehetek elég hálás Nektek!

Folyt. köv. ;)

V. Judit (akkor még 27 éves)

Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts

Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/

Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html

Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/

YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A

Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html