Amikor te magad teremtesz egy mesés életet





Szia Viki, itt az ideje, hogy én is leírjam, milyen boldog és hálás vagyok neked. Egy tipikus, átlagos magyar családban nőttem fel, ahol egész évben gyűjtögetni kellett, hogy aztán nyáron pár napra lemehessünk a Balatonra nyaralni. Ezek a napok voltak nekem az év csúcspontjai. Kedveltem az Aligai nyarakat. Minden évben szerelmes lettem valami elérhetetlen, általában pesti srácba és arról álmodoztam, hogy egyszer felnőtt koromban valaki szeretni fog, és már nem egyedül fogok ülni esténként a Balaton partján, hanem párban bámuljuk majd a naplementét. Gimis koromban pedig bulizni jártam a Balcsi partjára, de sokszor arra már nem volt pénzem, hogy haza is vonatozzak. Tényleg nagyon átlagos életet éltünk, egy harmadik emeleti panellakásban anya, apa, a nővérem és én. Ezt hittem természetesnek és teljesen sokkolt, amikor gimiben meglátogattam az új osztálytársamat, aki a legjobb barátnőm lett. Zsuzsáék az én szememben nagyon gazdagok voltak, volt az autóban telefonjuk (akkor még nem voltak mobilok), a legszebb korija volt és nagyon menő ruhákban járt, amiket néha nekem is kölcsönadott. Azóta is legjobb barátnők vagyunk. Apukája azt mondta nekem egyszer, hogy belőlem is lehet bárki. Először nem vettem komolyan, de jól esett, és minél több időt töltöttem velük, egyre inkább kezdtem elhinni. Elmesélték, hogy nagyon mélyről indultak, most pedig sok vállalkozásuk van. Tetszett, ahogy éltek, de nem értettem, ha ennyi pénzük van, miért nem támogatják anyagilag a gyerekeiket. A barátnőmnek és a nővérének is keményen meg kellett dolgozni mindenért. Ma már értem, mennyire jól csinálták, mert megtanították őket a munkára és arra, hogy bármit megszerezhetnek maguknak. Gumi után Zsuzsával béreltünk közösen lakást és hosszú évekig együtt laktunk. Nagyon kedveltük egymást, de inkább anyagi megfontolásból választottuk a közös lakást. Egyedül nem tudtam volna albérletet fizetni. Aztán Zsuzsa férjhez ment és született egy kislánya. Akkor már 30 évesek voltunk, nekem meg csak jöttek-mentek a férfiak az életemben. De inkább mentek. Láttam, ahogy a szüleim is élik az unalmas életüket. Egyre inkább azt éreztem, nem is akarok társat magam mellé. 33 évesek lettünk, amikor Zsuzsa barátnőm elköltözött a férjétől, mert bántotta őt, és akkor terveztük el, hogy új életet kezdünk, mert egyikőnk sem volt elégedett az életével. Az 2012-ben történt, újra összeköltöztünk egy albérletbe, majd a válás után a barátnőm tudott venni egy lakást, én is velük laktam, sokat segítettem. Az érzelmi válság volt az oka annak, hogy spirituális irányba fordultunk, főleg a barátnőm, engem meg cipelt magával mindenhova. Így jutottunk el Vikihez is 2014-ben, de addigra már vagy száz helyen voltunk, jósoknál, látnokoknál, gyógyítóknál és mindenféle terápián. Egyik sem jött be igazán, elég földhözragadt ember vagyok, bak-szűz. De Vikiék tanfolyamai és oldásaik magukkal ragadtak és azon vettem észre magam, hogy másként gondolkodom, teljesen más ember lett belőlem. Gondosan kiválogattam az oldásokat és csak azokra mentem, amik az anyagiakkal foglalkoztak, aztán később mentem családira is. Nagyon fájdalmas volt szembenézni a saját érzéseimmel, de az unalmas, átlagosnál is átlagosabb életem gyökeresen megváltozott. Öt éven belül már saját házban éltem, drága autót vezettem és sikeres vállalkozó lettem. Annyira büszke voltam magamra. Elkezdtem utazni, ez lett a hobbim. Eljutottam Hawaiira, mindig ez volt az álmom. És amikor az óceán partján csodáltam a naplementét, eszembe jutott, vajon miért is nem dolgoztam azon sosem, hogy legyen egy megfelelő társam. Ha valaki próbálkozott nálam, azt elüldöztem, mert nem hittem el, hogy valóban felkeltettem az érdeklődését. Ahogy elkezdtem jól élni, pláne azt gondoltam, csak érdekből közelednek felém. De még mindig nem álltam rá készen. Mire elhatároztam, hogy megyek párkapcsolati tanfolyamra, abbamaradtak az oldások. Itt már 2020-at írunk. Egy 41 éves, sikeres, elégedett nő voltam, aki rádöbbent, hogy úgy lesz teljes az élete, ha engedi magát szeretni. Megvettem Viki könyveit, a kocsimban tároltam egy részét, mindenhova jöttek velem, és ha volt két perc szabadidőm, azokat olvasgattam. Végeztem az elérhető meditációkat és ezeket mindig megnyugtattak. Éreztem, hogy valahol vár rám valaki. Megörültem, amikor elindult az online oldás lehetősége és végre elkezdtem a párkapcsolati anyagokat hallgatni és dolgozni magamon. Azt hittem, sokkal nehezebb lesz, de mivel már tíz éve az önismeret útját járom, csak nyitottnak kellett lennem és jöttek az eredmények. Sose fogom elfelejteni, amikor a párkapcsolati tanfolyamot hallgattam és Viki mesélte a saját történetét, hogy ő mindenképpen idősebb társat akart, és amikor ezt elengedte, akkor kapott egy fiatalabbat, akivel nagyon boldog, akkor rájöttem, hogy pont így vagyok én is. Csak idősebbet tudtam elképzelni, mert azt éreztem, ő tud engem megvédeni. De mitől is kellene megvédeni? Egy sikeres, stabil, magabiztos nő vagyok. Nem menedéket keresek, hanem társat. És akkor ott valami átíródott bennem. Összeszedtem magam, elmentem az autószalonba, mert szerettem volna lecserélni a kocsim, és azt vettem észre, hogy tetszeni akarok az értékesítőnek, akinek az asztalához leültettek. Olyan jól elbeszélgettünk, és a táskámból előkerült a 60 napos kamraoldó könyv is. Kérdezte, hogy hiszek e ezekben a dolgokban, mert ő igen, de kevés emberrel tud beszélgetni ezekről. Mondta azt is, hogy rák jegyű, gondoltam magamban, az pont passzol hozzám. Mondta, hogy őt senki nem veszi komolyan a kora miatt. Nem is értettem, mert egy jó képű, öltönyös férfi ült előttem, aki nagyon értelmes. Kérdeztem, miért? Mondta, hogy találjam ki, hány éves. Mondom szerintem 32. Udvariasságból mondtam, amúgy 35-nek tippeltem volna. Kiderült, hogy csak 26 éves. Lefagytam. Nem tűnt idősebbnek, de sokkal komolyabb volt. Mondta, hogy mindenki ledöbben rajta. Végül nekiadtam a 60 napos könyvet ajándékba, az autót megvettem. Mégegyszer kellett vele találkoznom, ő hívott fel, hogy megérkezett az autó. Hihetetlen izgalom volt rajtam, amikor mentem a kocsiért, és nagyon kedves volt velem. Mondta, ha bármi kérdésem van, tudom a számát, nyugodtan keressem. Gondoltam magamban, jobb lenne ha te keresnél. Nem tudtam, hogy jól érzem és tetszem neki vagy csak munkaköri kötelesség. Kerestem a Facebookon, de mint idegennek, nem sokat árult el a lapja. Eltelt egy hónap, már majdnem elfelejtettem az egészet. A mosógépem tönkrement, és a Facebookra kiírtam, ha tud valaki mosógép szerelőt nagyon gyorsan, az írjon. A volt szomszédunk írt, hogy a helyünkön lakó férfi ért hozzá, nekik is ő javította meg, és odaadta az elérhetőségét. Felhívtam ezt a Józsi nevű középkorú férfit, még aznap eljött hozzám, megcsinálta a mosógépet, és mondta, ha bármikor szükségem van rá, csak hívjam és adott egy névjegykártyát. Erre látom, ugyanaz a vezetékneve, mint az autószalonos csókának. Kérdeztem nem ismeri e … Dávidot. Azt mondta, de a fiam. Úristen, hát milyen tréfát űz velem a sors? Ez már több volt a soknál. Kiderült, hogy ők költöztek abba a lakásba, ahol én a barátnőmmel laktam. Na itt már nem bírtam megállni, megkerestem Facebookon. Kiderült, hogy ő is próbált keresni, de nem talált. A sors valahogy mégis elvezetett bennünket egymáshoz. A nagy korkülönbség ellenére azt éreztük, hogy muszáj elmélyiteni ezt az ismeretséget. Hatalmas szerelem lett belőle. Ma már jegyben járunk, és ősszel, a Balatonon tartjuk az esküvőnket. Mesélte a vőlegényem, hogy a szalonban az összes férfi értékesítő rólam beszélt, milyen “menő” csaj lehetek, de sosem mert egyik sem megszólítani. Érdekes, én sose vettem észre ezeket a jeleket. Ennyire nem hittem el magamról. Úgy érzem, egy teljesen új ember lettem és alkalmassá váltam a szerelemre, a házasságra, a családra. Úgy érzem, teljes az életem, nem hiányzik semmi. Már tudok elégedett lenni és végtelen hála van a szívemben. Olyan csodás társam van, amilyenről még álmodni sem mertem. Köszönöm Istenem! Annyira szeretném a boldogságom érzését megosztani másokkal, hogy ők is elhiggyék, hogy semmi nem lehetetlen. Mesés életem van, pedig egy átlagosnál átlagosabb életből jöttem. Most mindenem megvan, amiről valaha csak álmodtam! Köszönöm Viki a segítségedet, hogy még így online is ennyit segítesz! Puszi: Barbi




Megjegyzések