Mikulás napján minden évben történik valami különleges. A világ szinte észrevétlenül lelassul egy pillanatra, hogy időt adjon a varázslatnak. Ez nem csupán a gyermekek izgalmáról szól, akik csizmáikat tisztogatják az ajándék reményében. Sokkal mélyebb dolog rejlik mögötte: az adás és az elfogadás ősi bölcsessége.
Gondolj csak bele: az élet maga nem más, mint adás és elfogadás végtelen tánca. Lélegezünk – adunk és kapunk. Szeretünk – adunk és kapunk. Tanítunk és tanulunk, nevetünk és sírunk – minden pillanatban részesei vagyunk ennek az örök körforgásnak. Mikulás napja arra emlékeztet minket, hogy nem az ajándékozásban van az igazi tanítás, hanem a mögötte rejlő szándékban.
Az adás a legnagyobb szabadság. Amikor önzetlenül adsz, nem számítasz sem viszonzásra, sem elismerésre. Ez az igazi alázat. Gondolj a Mikulásra: sosem látjuk, sosem köszönjük meg neki, és mégis, évről évre eljön, hogy örömet hozzon. Ő a tiszta “adás” szimbóluma.
A mai napon érdemes magunkba nézni: Vajon mi mit adunk a világnak? Vajon képesek vagyunk szeretettel és alázattal adni, vagy még mindig azon töprengünk, mit kapunk majd vissza? Az adás sosem az ajándék nagyságáról szól, csupán a szándékról. Néha egy szívből jövő mosoly többet jelent, mint a legdrágább tárgy.
De az adás mellett ott van az elfogadás is. Sokan azt gondolják, elfogadni könnyű – hiszen ki ne szeretne kapni? És mégis, az elfogadás az egyik legnagyobb kihívás sokunk életében. Elfogadni nem csak ajándékokat, hanem az élet nehézségeit, a változásokat, mások szeretetét vagy éppen kritikáját is: ez valódi bátorságot kíván.
Az elfogadás nem passzivitás, hanem a jelenlét művészete. Amikor elfogadjuk azt, ami van, megnyitjuk magunkat a csodák előtt. Mikulás napján talán nemcsak a cipőnkben találunk valamit, hanem a lelkünk mélyén is. Vajon tudjuk-e hálával és nyitottan fogadni, vagy csak a saját elvárásainkat látjuk mindenütt?
Ahogy a tél csendje borul ma a világra, mi is ráébredhetünk: néha a legtöbbet azzal adhatunk, ha egyszerűen jelen vagyunk. Egy gyertya fénye nem harsány, mégis beragyogja a sötétséget. Egy szeretetteljes gondolat csendes, mégis átmelegíti a lelket.
Azt hiszem, mindannyian képesek vagyunk Mikulássá válni. Minden nap egy aprócska örömöt hozhatunk valakinek: egy kedves szóval, egy öleléssel, vagy akár azzal, hogy időt szánunk rá, hogy meghallgassuk a másikat.
Végül pedig gondoljunk magára a Mikulásra. Egy idősebb férfi, aki évezredek óta éjszaka dolgozik, pihenőnap nélkül, ráadásul rénszarvasokkal repül. És mindezt mosolyogva teszi! :)) Ha ő képes rá, talán mi is elbírunk a hétköznapok apró kihívásaival. Talán nem kell repülnünk, de megtanulhatunk könnyedén szárnyalni az élet nehézségei felett.
Ma arra emlékezzünk, hogy kik vagyunk valójában: azok, akik képesek adni, elfogadni, szeretni, és nevetni. Talán ma nem csak ajándékokat kapunk, hanem egy kicsit mélyebb önismeretet. És ez az igazi csoda.
Boldog Mikulást mindenkinek! 🎄✨
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése