A sors rejtélyes fonala

Sziasztok, szeretnék elmesélni valamit és bízom benne, hogy nem fogtok megítélni. Kedves Viki, örülnék, ha engedélyeznéd név nélkül a posztomat. Olvastam itt minap egy külföldi hölgy élményeit, és rögtön eszembe jutott a sajátom, mert egyidősek vagyunk, én is 42 leszek hamarosan és én is külföldön lakom.

Én régóta követem Vikit és a könyvei, posztjai megváltoztatták az életemet, a hozzáállásomat, de egy érdekes áttörés nem olyan régen következett be a meditációk után. Már azt sem tudom melyik után pontosan, mert mindig elvégzem mindegyiket, amik Patreonon vannak, és állíthatom, hogy azok aztán pucolnak rendesen

Abban a hónapban a párkapcsolatokon dolgoztunk sokat és amikor megtudtam, hogy Viki ide utazik, megkértem, hogy szánjon rám egy kis időt. Nagyon hálás vagyok azért a beszélgetésért. Apukámról panaszkodtam, hogy milyen nehezen viselem az egoista életmódját és állandóan kihoz a sodromból (dupla oroszlán ). Viki mondta, hogy figyeljem meg, legközelebb majd pont egy ilyen férfit fogok bevonzani, mert nem tudom elfogadni. Mondom az szép lenne És valahogy szóba jött az is, hogy lehet hogy már ismerem, de nem tudom hogy jött szóba.

Meditáltam minden nap és próbáltam a szerelemre fókuszálni, miután úgy éreztem, végre készen állok egy csúnya szakítás után. A barátnőmék (horvátok), akik a házunkban laktak, éppen költöztek haza Horvátországba és megkért, hogy segítsek neki intézkedni, és hát az ingatlanos srác, aki mellesleg az én lakásomat is intézte annó, elkezdte csapni nekem a szelet. Mondom, hogy hogy nem vettem észre eddig, milyen rohadt jóképű? Amúgy arab, jó nagy egoista, és mint kiderült, dupla oroszlán és ugyebár ismertem is. Érdekes érzelmeim lettek felé, nem szerelemnek nevezem, inkább rohadt nagy szenvedélynek. Annyira vonzódtam hozzá, mint soha senkihez. Párszor találkoztunk, de csak beszélgettünk, nevetgéltünk, de ugyanolyan egoista, mint az apám. Eltelt pár hét, nem sokat randiztunk, mert mindig mondta, hogy utazik, aztán egyszer megbeszéltük, hogy elmegyünk egy hétvégére, és mondta, hogy hol találkozzunk, melyik telepen, mert ő ott lakik. Jó, hát leparkoltam, irtam neki, hogy megjöttem, és kért egy kis türelmet, hogy öt perc múlva jön. Eltelt negyven perc, amikor azt gondoltam, velem nem fog szórakozni, elmegyek haza, amikor is kaptam egy idegen számról egy üzenetet, hogy "Kedves... Nagyon örülök, hogy te is jössz velünk, rögtön megyünk. XY felesége". Kisebbfajta sokkot kaptam. Na mondom húzok haza, én ilyesmibe nem keveredek, mire írt a srác egy üzenetet, hogy szarban van, és azt mondta, én vagyok a fotósuk, menjek el velük a hétvégére. Ne kérdezzétek mi vezérelt, mert nem tudnék ész érveket felhozni, de elmentem velük, hazarohantam a fényképezőmért, de azt sem tudtam, hogy kell bekapcsolni, olyan régen használtam. Érdekes helyzet volt, lehet hogy ha kívülről látom, azt mondanám, ez a nő nem normális.

A feleséggel összebarátkoztunk, és szegény elmesélte nekem, hogy a férje mekkora hóhányó, öt éve van szeretője, de náluk ugyebár nem divat elválni, és most jön a negyedik gyerekük (29 éves) Nagyon megsajnáltam és végül elmeséltem neki nagyon finoman a történetet, még szerencse, hogy addig nem jutottunk el, hogy a férjével legyen köztünk valami. Fura volt, hogy annyira meg sem lepődött és azóta is töretlenül bízik bennem, nagyon jó barátok lettünk. A férje meg olyan, mint a testvérem, átalakult bennem teljesen ez az érzés.

Vikinek milyen igaza volt, egyből megbékéltem apámmal, mert láttam, hogy van nála sokkal rosszabb is

És most jön a lényeg, hogy pont ez a házaspár hoztak össze az egyik barátjukkal, akivel randizgatok egy kis ideje. Nagyon reménykeltő ez az egész, egy igazán tisztességes, kedves, jóképű srác, akiben eddig semmi kivetni valót nem találtam.

Bízom benne, hogy ez így is marad. Látjátok, megkapjuk amit akarunk, csak elsőre nem minden az, aminek látszik. Meg az első mérföldkő lehet hogy csak egy állomás és tovább kell menni, de bizony a tapasztalatra szükség van a végkifejlethez. Úgyhogy bízzatok az univerzumban és Vikiben, mert valahogy mindig fején találja a szöget, vagy hogy is szokták mondani. Namasté