Sorsszerű találkozás




Szia Viki, én még új vagyok itt, de szinte azonnal szereztem tapasztalatot, amit szeretnék elmesélni. Engem mindig érdekeltek az ezoterikus dolgok, de katolikus neveltetést kaptam és a családom nem annyira jó szemmel nézte a nézeteimet és mindig lelkiismeret furdalást okoztak ezzel. Meguntam és először Angliába, majd Los Angelesbe költöztem. 41 éves vagyok és mindig olyan párom volt, aki megcsalt és azt mondta a tudatalattimnak, hogy nem vagyok elég neki. Akkora falakat húztam magam köré, hogy 11 évig senki nem tudta áttörni őket, de még csak meg se közelítettek a férfiak. Mintha üvegből lennék, mindenki csak átnézett rajtam. Próbáltam ismerkedni, társkeresőkre is regisztráltam, gondoltam, hogy úgy könnyebb megnyílni, de rám se hederítettek, vissza se írtak vagy egy két mondat után nem írtak többet. Annyira elkeserítő volt számomra, hogy nem is tudom szavakkal kifejezni. Végül oda jutottam, hogy már letettem arról, hogy valamikor is lesz egy normális párkapcsolatom. Idén márciusban kaptam ajándékba a Teremtésnapló című könyvedet és elkezdtem kitölteni és az írások komoly felismerésekhez vezettek, és úgy érzem, hogy átalakult a gondolkodásom. Májusban vettem észre a Patreon oldalt és megcsináltam a párkapcsolatos életfeladatos meditációt és bepörgött az életem. Velem két hét alatt annyi minden történt, hogy egy hétig mesélhetném. Visszamentem a Hingere, de pár óra nézelődés után jobbnak láttam végleg letörölni magam. Mégegyszer átpörgettem és volt egy srác, akiben megfogott valami. Első ránézésre nem mondanám az esetemnek egyáltalán, de ez egy érzés, biztos tudod, hogy meg kéne próbálni. Na jó, azonnal rám is írt. Elmondta, hogy ő most regisztrált, de le is akar jönni róla, mert nincs ideje ilyesmire, de végül örül, hogy engem megismerhet. Hurrá, gondoltam magamban, akkor nem csapja a szelet egész Amerikának. Láttam, hogy ő is Los Angelesi, bár én közben San Fransiscoba költöztem. Egész este dumáltunk, és este mondja, hogy reméli ez nekem nem lesz gond, de ő San Franciscóban lakik. Mondom ne már, én is. Kérdeztem, ő merre él. Mondta, hogy a belvároshoz közel. Na gondoltam, ez valami hantás, semmi konkrétum. Mondom neki, hogy én a S…th lakótelepen, erre írja nekem, hogy ez valami k.b.szott vicc? Mert ő is. Nem annyira hittem el, de megkérdezte, hogy az 1-es vagy a 2-es épületben? Mondom a kettesben. Kiderült, hogy ő is. Mondtam neki, hogy pont most megyek kutyát sétáltatni le, ha van kedve, jöjjön. És neki is van kutyája… Lejött, és kiderült, hogy még sose láttuk egymást egy év alatt. De a szülei is a másik épületben laknak és őket ismerem. Izraeli a fiú, de már itt született. 44 éves, nincs még családja, de szeretne és nagyon sikeres a munkájában. Hát tényleg lehet ilyen szerencsém? Tudom, még korai ezt sikertörténetnek nevezni, de annyira fel vagyok dobva azóta. Minden nap találkozunk, filmet nézünk, udvarolgat, ismerkedünk. A kutyáink is ismerkednek, de még nem annyira kedvelik egymást. És még valami, a Teremtésnaplóba leírtam, hogy egyszer szeretnék egy Bentleyt. Bár képet nem tettem hozzá, és pontosabban nem írtam le, erre a srác kutyáját úgy hívják. Vicces az univerzum eléggé. Tényleg legyünk pontosak, amikor kérünk. Egyenlőre hihetetlen, hogy amiket leírtam, azok beteljesedni látszanak, de nagyon jó érzés. Lehet, hogy még sem vagyok olyan elveszett? Viki én annyira örülök, hogy rád találtam és köszönöm a segítségedet. Remélem, hogy rövidesen írhatok egy gyönyörű sikertörténetet, addig is kérlek, hogy szoríts nekem. Lilla


 

Megjegyzések