Létezik egy pillanat, amikor minden összeér, a világ szívverésnyi közelségbe húzódik vissza, és csak mi ketten maradunk. Ez az a pillanat, ahol a lelkünk találkozik, ahol az idő megszűnik létezni, és minden más háttérbe szorul. Egymás szemébe nézünk, és hirtelen minden érzésünk, minden gondolatunk eggyé válik. A csend beszél, a szívünk közös ritmust diktál. Nincs szükség szavakra, elég maga az érzés, hogy egymásnak vagyunk teremtve.
Ahogy ott állunk kéz a kézben, a világ peremén, egy különleges ígéret születik bennünk. Nem szükséges kimondani, mindketten tudjuk: „Veled minden, nélküled semmi.” Ez az ígéret nem csak a szavainkban él, hanem a cselekedeteinket és létezésünk minden rezdülését átszövi. A lelkünk mélyéből fakad, és összeköt bennünket a végtelennel.
Majd ebben a végtelenben, valahol távol, egy új élet születik. Egy csodálatos gyermek, aki a mi világunk része lesz. Az első pillanattól érezzük, hogy ő különleges, sokkal több annál, mint amit eddig ismertünk a létből. Ezzel az új élettel egy új kihívás is érkezik. A gyermek, aki minket választott szüleinek, mindent megváltoztat. Ő lesz az a tükör, aki megmutatja a félelmeinket, a vágyainkat, a szeretetünket és a hibáinkat. Ahogy ő növekszik, mi is vele gyarapodunk, egyszerre tanítunk és tanulunk. Gyermekeink a mi örökségünk, a jövőnk, akik által a kettőnk története tovább él. Az ő boldogságuk a mi boldogságunk, az ő fájdalmuk a mi fájdalmunk.
De mi történik, amikor az ígéret, amit egymásnak tettünk, már nem illik az új valósághoz? Amikor a múlt terhe alatt megremeg a jelen? Gyermekeink nem csupán a mi életünk részét képezik, hanem önálló lények, akik saját életúttal születtek. És nekünk, szülőknek tisztelnünk kell ezt az utat, és elengednünk őket, amikor eljön az idő.
Minden tettünk, minden szavunk hatással van rájuk. A mi életünk mintaként szolgál számukra, és minden, amit teszünk, az generációkon át hat. Ez a felismerés arra késztet, hogy újragondoljuk az életünket, hogy rendet tegyünk magunkban és a világunkban. Hogy olyan örökséget hagyjunk hátra, ami tiszta, ami szabad, és ami lehetőséget ad a jövő nemzedékeinek, hogy a saját útjukat járják.
Az élet körforgása sosem ér véget, ahogy a szeretet sem. Bár az ígéreteket néha megszegik, és az élet más irányt vesz, mint amit elképzeltünk, mégis a legfontosabb, hogy szeretettel, tisztelettel és megértéssel éljük meg mindezt. Úgy zárjuk le a történetünket, hogy a következő generációk megismerjék, megértsék a mi utunkat, és tanuljanak belőle.
Most, hogy itt vagyunk, nézzünk szembe azzal, amit építettünk. Vegyük számba ígéreteinket, és tegyünk rendet a szívünkben, hogy szabadon hagyhassuk el ezt a világot, tiszta szívvel és lélekkel. Hagyjunk örökséget, ami több mint tárgyi vagyon: hagyjunk egy történetet, amelyben a szeretet, a tisztelet és az elfogadás a főszereplő. Mert végül csak ez marad meg, amikor a világ elcsendesedik, és mi elindulunk a végtelenbe.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése