Őszinte leszek.
Gyerekként sosem értettem, hogy miért van külön napja az anyukáknak.
Hiszen ők „csak” anyukák.
Mindig ott vannak, igaz?
Kicsit olyan volt, mint a csapból folyó víz.
Természetes. Állandó. Magától értetődő.
Gyerekként persze nem volt pénzem,
de mindig én akartam a világ legjobb anyák napi ajándékát összehozni.
Volt, hogy tojástartóból csináltam virágot,
de mire odaadtam, már kicsit penészes volt –
anya csak ennyit mondott: „Hát… különleges.”
(ami nála kb. a „na, ez rettenetes” finomabb verziója)
Egyszer egy szalvétára írtam egy verset,
amit én költöttem.
Anyukám eltette. Szóval talán meghatotta. Legalábbis remélem.
És volt, hogy egy almát csomagoltam be celofánba,
és ráírtam:
„Mert te vagy az én vitaminom.”
Egy félmosolyt azért kaptam,
meg egy kis előadást arról, hogy
„a kreativitás szép, de a helyesírás is fontos.”
Aztán felnőttem.
És jött az első év, amikor mosni próbáltam a kedvenc fehér pólómat, és rózsaszín lett. (Köszi, piros zokni.)
Aztán megpróbáltam főzni, de a rizs úgy odaragadt, hogy a lábos azóta bonsai tartó.
Rájöttem, hogy senki nem kérdezi meg, hogy „Na, ettél valamit, fiam?”,
csak a kajafutár, amikor már harmadszor rendelek aznap.
És akkor kezdtem sejteni, hogy
a szeretet nem mindig az a nagy, hollywoodi zenés-montázsos dolog.
Néha csak annyi, hogy valaki fél szemmel figyeli, hogy el ne ess,
és közben rádszól, hogy „Ne a fakanállal kapard le a jeget, te szerencsétlen.”
Anyák napja van.
És én idén nem csak virágot akarok vinni,
hanem valami olyat, ami ritkább, mint a csokor meg a bonbon:
figyelmet. Meg egy kis bocsánatkérést a múltkori mosógép-katasztrófáért.
Mert most már tudom…
Anyának lenni nem azt jelenti, hogy valaki mindig mosogat.
Hanem azt, hogy valaki életben tart.
Ha szétesel, ő összefog, mint egy csomag szigszalag.
Ha sírsz, ő letörli a könnyeid, mint a kifutott tejet a rezsóról.
Ha bántanak, ő megsimogat – meg megkeresi az illetőt a Facebookon.
Ha mész, ő vár. Főz. Meg bepaníroz.
Nálunk a családban az érzelemkifejezés nagyjából ennyi volt:
„Hagytam neked a töltött paprikából.”
Ami nálunk azt jelentette:
„Szeretlek. De ha ezt kimondod, kicsit zavarba jövök.”
Szóval anyám…
Lehet, hogy nem értette a meditációimat,
és furán nézett, amikor a nappaliban füstölőztem és meséltem a múltbéli életeimről.
De mindig rám szólt, ha kilátszott a derekam,
és hitt bennem – akkor is, amikor én épp nem.
Most már tudom,
hogy anyának lenni nem jelenti, hogy tökéletesnek lenni.
Hanem mindent megtenni. Újra. És újra. És újra.
Még akkor is, ha néha morogsz közben.
Kösz, anya.
Azért is, amit kimondtál,
meg azért is, amit csak úgy fél kézzel intéztél el,
miközben a másikkal épp a rántást keverted.
Kösz, hogy életben tartottál –
még akkor is, amikor én napi szinten próbáltam magam kivégezni
instant levessel és nulla alvással.
És kösz, hogy még mindig aggódsz, ha nem látod rajtam a vastag sálat –
de közben elengedsz télen futni,
még ha szerinted a fejem is meg fog fázni.
És végül:
köszöntök minden anyát ebben a csoportban.
Azokat is, akik már régóta benne vannak az anyaságban,
meg azokat is, akik még csak most tanulják,
hogyan lehet egyszerre főzni, élni, nevelni, gyógyítani és túlélni.
Ti vagytok a világ igazi szuperhősei.
Különösen azok,
akik már háromszor újramelegítették a kávéjukat, de még mindig nem jutottak oda, hogy megigyák.
Jani,
aki idén már nem csak virágot visz,
hanem egy kicsit magát is.
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése