Ma először elmentem a termelői piacra. Egyedül. Frissen, céltudatosan, kicsit zavartan, mint egy városi hobbit, aki először kerül kapcsolatba a valódi zöldségekkel.
Először azt hittem, valami falunapra keveredtem. Mindenki kötött mellényben volt, nekem meg még az is új volt, hogy nem szupermarketes fénycsővilágításban kell válogatni a paradicsomot. Itt kérem volt napsütés, madárcsicsergés, friss földszag… és olyan illatú eper, amitől gyerekkorom nyara ugrott be. Meg a szomszéd gyerek, aki mindig az én fagyimat nyalta. Na de nem kalandozunk el.
Szóval ott álltam egy idős néni portékái előtt. Köszöntem szépen, megkérdeztem, milyen a saláta. Ő meg rám nézett, és csak annyit mondott:
– Tavasz van.
Ekkor rájöttem: vagy nem hall rendesen, vagy egy mélyebb spirituális tanítást próbált közölni. Elvettem tőle három fejet.
A legdurvább az volt, hogy már az első kanyarban pofán csapott a sült kolbász illata.
Komolyan mondom, mintha valami titkos szekta lenne ott, aminek a beavatási szertartása az, hogy végignézed, ahogy mások falják a zsíros ételeket hajnal hatkor.
Álltam ott a friss salátával a kezemben, mint egy gyapotfarkú nyúl, és mantráztam magamban:
„Ez csak illat… ez csak illat… a tested nem kívánja, csak az egód.”
Közben a gyomrom olyanokat morgott, hogy egy kutya rám ugatott.
De ez még semmi!
A következő standnál frissen sült pogácsa és almás rétes virított. Az eladó néni rám kacsintott és azt mondta: „Na, egy ilyen fiatalember megérdemel egy nagy sajtosat.” Kicsit zavarba jöttem. Rájöttem, engem valamiért kedvelnek a nénik.
Mondtam neki, hogy köszönöm, de most épp detoxban vagyok.
Nem értette. Azt hitte, alkoholista vagyok, és úgy nézett rám, mint aki sajnálja, hogy már nem árul pálinkát.
Viszont!
Az utolsó sorban volt egy fiatal srác, aki smoothie-t készített.
Na, ott megmentették a becsületemet.
Kértem egy erdei gyümölcsös-turmixot, egy kis chia maggal.
Megváltás volt.
Ahogy ittam, megnyugodott minden sejtem, és végre úgy éreztem:
“Jani, ezt túlélted. A kolbászt, a pogácsát, a rétest… és még mindig vegán vagy.”
Aztán ahogy indultam haza, a szatyrok súlya alatt kicsit már meghajoltam, de belül büszkén virítottam:
„Ma én győztem. ”
Négy nagy megpakolt szatyor volt nálam, úgy néztem ki, mint egy spirituális Mikulás. Volt benne minden: öt féle saláta, cseresznye, spenót, retek, bazsalikom, tavaszi hagyma, újkrumpli, piros rebarbara (mert azt mondta a néni, hogy „az most trendi”), paprika, paradicsom, káposzta, bab, dió, mandula, petrezselyem, színes répa és persze eper – sok, de tényleg sok eper.
Egyébként eskü, már tegnap éreztem, hogy valami történik.
Több az energiám. Jobban alszom. És… hogy is mondjam… odalent is tisztul a rendszer.
Úgy megy minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Úgyhogy emlékeztetem magam óránként, hogy ez mennyivel jobb, mint amikor tejfölös tésztán tengődtem egy héten keresztül.
De ami a legdurvább: lelkileg is tisztulok.
Tegnap este – miután bekapkodtam a kis esti spirulinámat és egy fél kiló cseresznyét (jó, egy kilót) – lefeküdtem, és úgy döntöttem, csinálok egy rendes lelki tuningot is.
Először jött a Bélrendszer gyógyító meditáció.
Hát, testvérem, ha azt valaki kívülről nézi, ahogy ott fekszem, csukott szemmel, kezeim a hasamon, hát biztosan azt hiszi, bolond vagyok. De én tudtam: most a belekből indul a megvilágosodás.
Ezután – mert nem akartam félmunkát végezni – jött az Önszeretet meditáció.
Na az olyan szinten betalált, hogy most azt érzem, sose voltam ilyen békében magammal. Valami megnyílt bennem.
Egész pontosan: elkezdtem megérteni, hogy nem kell mindig tökéletesnek lenni. Elég, ha jelen vagyok. És ha van saláta itthon.
Szóval most itt ülök, kisimult arccal, egy zöldségekkel teletömött hűtővel, és egy kicsit azt érzem, új ember vagyok.
Ha még nem csináltad meg egyszerre a Bélrendszer + Önszeretet meditáció kombót, akkor most szólok: ez egy komplett spirituális salaktalanítás.
Na de most tényleg, remélem, nem unjátok agyon magatokat a zöldséges kalandjaimon…
Néha csak úgy jól esik kiírnom magamból...
KÖSZÖNÖM mindenkinek a rengeteg jó tippet, receptet, bíztatást – komolyan, ti vagytok a piac után a legjobb dolog a napomban.
És ne haragudjatok, hogy nem válaszolok mindenkinek – sajnos a név nélküli megosztásokhoz nem engedi a posztírót hozzászólni. Köszi Facebook!!
De minden egyes szívet és hozzászólást nagyra értékelek – még ha csak lélekben is nyomok rá egy lájkot.
Jani
– akiben ma már több klorofill van, mint a piacon
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése