Kedves Viki, amikor írom ezt a levelet, nevetnem kell, mert épp a laptopom mellett van egy repülőjegy egy tengerparti nyaralásra, és ahelyett, hogy a szokásos szorongás fogna el, izgatottságot érzek. Aki ismert egy évvel ezelőtt, az most nem hinne a szemének. Ezért írok. Amióta az eszemet tudom, rettegtem a mély víztől. Nem egyszerűen jajgattam, hogy jaj, hideg a Balaton. Ez egy zsigeri, bénító félelem volt. Elég volt egy kép egy óceánról, egy filmjelenet egy hajóról, és éreztem, ahogy a mellkasomra ül a pánik, a torkomban dobog a szívem. A nyaralások rémálmok voltak. Ültem a parton, és néztem, ahogy a barátaim, a párom rohannak be a tengerbe, én meg ott maradtam a törölközőmön, és szégyelltem magam. Szégyelltem, hogy 35 évesen félek valamitől, amiről a racionális énem tudta, hogy csodálatos. Ez az irracionális félelem egy láthatatlan kalitka volt, ami elzárt teljesen csomó élménytől. De nem is emiatt kezdtem el a meditációidat. A munkahelyi stressz, meg egyfajta általános szorongás motivált inkább. A vizes fóbiámat fel se hoztam, annyira a részemnek tekintettem, mint a szemem színét. Megváltoztathatatlannak. Az egyik első oldáson, talán egy Félelmek oldása volt, valami furcsa történt. Miközben hallgattam, és a belső békénkre koncentráltunk, hirtelen, a semmiből bevillant egy kép: sötét, örvénylő, jéghideg víz, a fülemben pedig a roppanó fa hangja. Annyira éles volt, hogy összerezzentem. Nem tudtam hova tenni, de a kép nem hagyott nyugodni. A kíváncsiság (és egy adag félelem) vitt el végül az egyik Előző élet meditációdra. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a nap fogja megváltoztatni az egész életemet. Ahogy mélyebbre mentem az időben, hirtelen már nem a szobában ültem. Egy hatalmas, elegáns óceánjáró fedélzetén találtam magam. Éreztem a sós szél illatát, hallottam egy zenekart játszani. Egy fiatal nő voltam, talán a 20-as éveim elején, Amerikába tartottam egy új élet reményében. Izgatott voltam és tele voltam álmokkal. Aztán jött a rázkódás. A sikolyok. A pánik. A következő kép már az, ahogy a jéghideg, fekete vízben vagyok. A nehéz, átázott ruhám húz lefelé. Körülöttem káosz, de engem csak a víz bénító hidege és a tüdőmet szétfeszítő nyomás érdekelt. Az utolsó emlékem a mélység volt, a sötétség, ami lassan elnyelt. Amikor kinyitottam a szemem a meditáció végén, zokogtam. De nem a félelemtől. A felismeréstől. A harmincöt éve cipelt, irracionális rettegésem hirtelen értelmet nyert. Nem én féltem a víztől. A lelkem egy darabja emlékezett. A sejtjeim hordozták egy rég halott lány utolsó, traumatikus pillanatait. Ez volt a fordulópont. A gyógyulás nem volt azonnali, de a félelem már nem egy megfoghatatlan szörnyeteg volt, hanem egy konkrét történet, amit el lehetett kezdeni gyógyítani. Minden alkalommal, amikor jött a pánik, már tudtam, kihez beszéljek. Becsuktam a szemem, és elmondtam annak a lánynak, hogy már biztonságban van. Hogy ebben az életben már nem kell félnie. Hogy én itt vagyok, és vigyázok rá. Hallgattam a meditációidat, és tudatosan oldottam ezt a karmikus emléket.
A folyamat lassú volt. Először csak a stégen ültem. Aztán bele mertem lógatni a lábam. Aztán bementem derékig. Minden lépés egy hatalmas győzelem volt. A történetem csúcspontja múlt nyáron jött el, Horvátországban. Ott álltam a csillogó, azúrkék tenger partján. Éreztem a régi félelmet a gyomromban, de már csak egy halk suttogás volt. Vettem egy mély levegőt, és besétáltam. Csak mentem előre, amíg a víz a vállamig nem ért. A párom a partról nézett, némán, lélegzetvisszafojtva. És akkor, egy hirtelen mozdulattal, hanyatt feküdtem a vízen. Ahogy a testem lebegett a sós tengeren, az arcomat sütötte a nap, a fülemet elzárta a víz, és csak a saját szívverésemet hallottam, valami átszakadt bennem. A harmincöt évnyi béklyó egyetlen pillanat alatt széthullott. Sírtam és nevettem egyszerre. A könnyek, amik az arcomon folytak, belekeveredtek a tenger vizébe, és én tudtam, hogy szabad vagyok.
Szóval köszönöm, Viki. A csoda nem az volt, hogy elmúlt a félelmem. A csoda az, hogy rájöttem, képes vagyok meggyógyítani magam.
Végtelen hálával gondolok rád mindig. Orsi
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése