Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen túl, a csodálatos tölgyerdő közepén éldegélt egy gyönyörű madár. Tollai oly színpompásak voltak, akár a szivárvány: ragyogó zöld, mélykék, tüzes vörös, napsárga, sőt még lila színek is tarkították tollruháját. Az erdő minden lakója csodálta szépségét, azonban a Szivárványos Papagáj szívében mégis ott bujkált a szomorúság.
Egy csodás tavaszi napon az erdő legidősebb lakója, a bölcs Bagoly észrevette, hogy a szépséges madár lehajtott fejjel, egyedül üldögél az öreg tölgyfa ágán. Odarepült hozzá, és kíváncsian megkérdezte:
– Miért vagy ilyen bánatos Szivárványos Papagáj? Hiszen oly különleges vagy, olyan gyönyörű, mint a legszebb virágok az erdőben!
Szomorkásan felnézett a Bagolyra, és így válaszolt:
– Te vagy az erdő legbölcsebb madara, talán meg tudod mondani, miért érzem magam ilyen rosszul. Mindenki azt mondja, hogy szép vagyok, de néhány madár kigúnyol a kinézetem miatt. Azt mondják, hogy túl feltűnőek a tollaim, és jobb lenne, ha egyszerűbb lennék, mint ők.
A Bagoly egy pillanatra elmerengett, majd halkan megszólalt:
– Kedves Papagáj, az élet egyik legnagyobb tanítása, hogy ne engedd, hogy mások véleménye meghatározza, hogyan érzed magad. A színes tollaid tesznek igazán különlegessé. Mások véleménye nem változtatja meg ezt a tényt. Ők még nem értik, mennyire csodálatos az, ha valaki egyedi.
A papagáj figyelmesen hallgatta a bölcs Bagoly szavait, és lassan mosoly ült az arcára.
– De hogy lépjek túl azon, amit mások mondanak? – kérdezte tétován.
A Bagoly folytatta:
– Mindig emlékezz arra, hogy a te értéked nem attól függ, mit gondolnak rólad a társaid. Jusson eszedbe, hogy a színpompás tollaid és a vidámságod mennyi örömet hoznak másoknak. Az erdő nem lenne ugyanaz nélküled. Fontos, hogy szeresd magad, és bízz abban, hogy aki igazán ismer téged, az látja a valódi értékeidet. Ha mindig önmagadat adod, az igaz barátok melletted maradnak.
A Szivárványos Papagáj szíve megkönnyebbült a Bagoly szavaitól. Rájött, hogy nem kell mindenkinek megfelelnie, és hogy az igazi boldogság abból fakad, ha önmagát szereti, függetlenül attól, hogy mit mondanak róla mások.
Attól a naptól kezdve boldogan repkedett az erdőben, gyönyörű tollai vidáman csillogtak a napfényben. Többé nem engedte, hogy a többiek kritikája elvegye az önbizalmát.
Megtanulta az élet egyik legfontosabb leckéjét: önmagát szeretni, és nem hagyni, hogy mások véleménye beárnyékolja a szíve ragyogását. Ha te is megtanulod ezt a leckét, a te lelked is olyan színes és ragyogó lesz, mint a Szivárványos Papagájé.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése