Szia Viki, erőt vettem magamon, hogy írjak, mert talán másnak is erőt ad a történetem. Én egy teljesen átlagos nő vagyok, negyvenes, irodában dolgozom, nevelgetem a gyereket, próbálom utolérni magam a házimunkával, szóval semmi extra. Évek óta mindig fáradt voltam, mindig másoknak akartam megfelelni, és valahogy sosem jöttek össze a dolgok. Pénzügyileg is mindig csak épphogy, a kapcsolataimban is mindig én voltam az, aki többet ad, és a végén mégis rosszul járt.
Három hónapja regisztráltam be és rátaláltam a Fekete hold titkai sorozatra. Az első hónapban mikor meghallottam az elsőt, már vártam a következőt. Ez a három meditáció egyszerűen felforgatta az életemet és mondhatjuk, helyrerakta.
Az első részt ahogy hallgattam, és ott feküdtem a középkori templomban, ott láttam magam előtt egy kimerült, önfeláldozó gyógyítót. Mintha tükörbe néztem volna, mert én is ilyen voltam. Soha nem fogadtam el semmit, mert "jaj, ugyan, nekem nem kell", de közben meg nyomtak agyon a terhek. Mindig mások problémáit oldottam meg, a sajátomra meg sosem volt erőm. Amikor a meditációban elégettem azt a régi pergament, zokogtam. Másnap a munkahelyemen a főnököm megint rám akart sózni egy hétvégi pluszmunkát, és életemben először azt mondtam, hogy nem, most nem tudom elvállalni, mert a családommal leszek. Remegett a hangom mondjuk, de kimondtam. A világ nem dőlt össze de mintha egy láthatatlan súlyt vettek volna le rólam.
A második résznél felismertem a durva haragomat, ami mindig ott van bennem. Olyan sérelmeket cipeltem évekig, amikre már más nem is emlékezett. Amikor ott álltam a sötét erdőben és láttam azt a bosszúszomjas énemet, aki egy kést szorongatott, jött a felismerés hogy ez a régi, mérgező energia tart fogva. És amikor a régi énem eldobta a kést, béke lett bennem és egy felettébb érdekes dolog történt. Pár napra rá felbukkant egy csaj, aki a barátnőm volt, akivel évekkel ezelőtt csúnyán összevesztünk. Eddig hallani sem akartam róla. Most viszont beszéltünk, és én őszintén, harag nélkül tudtam azt mondani: Figyelj, felejtsük el. Örülök, hogy látlak.
És jött még egy áttörés ez még egész friss. Mindig is voltak irracionális félelmeim a veszteségtől, annyira, hogy néha már bele se mertem vágni dolgokba, nehogy a végén rosszul süljön el. A meditációban ott álltam a mocsárban, és hallottam a ködből a kétségbeesett ígéreteket (soha nem hagylak el, újra megpróbálom etc), libabőrös lettem. Felismertem a saját, ki nem mondott szavaimat, a görcsös ragaszkodást, ami szerintem a kapcsolataimat tönkretette. Amikor a régi énemmel együtt elengedtük a színes papírmadarakat a hídról, az leírhatatlan érzés volt. Mintha a lelkem legmélyéről szakadt volna fel valami nehéz, sötét lánc.
Úgy felbátorodtam, hogy beadtam a felmondásomat. Még nem akarom elkiabálni, hogyan tovább de már megvan a terv. Most viszont, valahogy minden a helyére került. A félelem helyét átvette a bizalom és már nem érzem azt, hogy nekem kell mindent megoldanom, és hogy nem érdemlek meg semmi jót. Mintha az univerzum is ezt érezné, mert hirtelen segítő emberek, lehetőségek bukkantak fel a semmiből.
Amúgy ugyanaz a hétköznapi nő vagyok, de a lelkemben béke van, ami sose volt. És ezt ennek a három meditációnak köszönhetem. Tényleg csak ennyit akartam elmesélni.
Veronika
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése