Szia Viki, úgy döntöttem, ha valakinek elmesélem ezt a sztorit, akkor az te vagy, mert te voltál a katalizátor az egészben. 2023 elején jutottam el arra a pontra az életemben, hogy éreztem, valami nagyon nem oké. Kívülről minden rendben volt, de belülről szétfeszített valami idegen érzés. Mintha egy olyan szerepet játszottam volna az életemben, ami nem az enyém, és sosem értettem, miért érzem ezt. Nyíregyházán nőttem fel, egy klasszikus, többgenerációs családi házban. Anyu, apu, nagyiék, a teljes felhozatal. De valahogy mindig furán éreztem magam. Nem bántottak soha, de mégis… mintha kívülálló lettem volna. Anya és apa sosem voltak annyira közel hozzám, mint gondoltam volna, olyan rideg volt valahogy a viszonyunk. A nagyi volt az egyetlen, akihez tényleg kötődtem, ő volt a menedékem, hozzá mehettem minden gondommal. Ő volt az, akihez, ha bementem a szobájába, mindig megölelt, mindig megkérdezte, mi van velem. Ő volt az, aki igazi szeretetet adott. A többiek... inkább elviselték a jelenlétemet, mintsem örültek volna neki. Legalábbis én így éltem meg. Emlékszem, gyerekkoromban folyton fészkelődtem, nyugtalan voltam. Valahogy nem illettem a képbe, érzetem, hogy más vagyok, mint ők. A hobbiaim, az érdeklődésem, minden más volt. Ők mind valami száraz, racionális irányba mozdultak, én meg mindig a két kezemmel akartam alkotni valamit. Az asztalossághoz például már egész fiatalon húzott a szívem. Órákat el tudtam tölteni a műhelyben, faragni, barkácsolni. Apám persze csak legyintett, hogy "mi lesz belőled, fiam, egy asztalos? Az nem egy rendes foglalkozás." Szóval ezt is megkaptam. Ahogy cseperedtem, ez az idegenség-érzés csak erősödött. Kerestem a helyem a baráti társaságban, a munkában, de sehol sem éreztem, hogy igazán otthon lennék. Valami hiányzott, de fogalmam sem volt, mi az. Valami alapvető dolog, ami az ember identitásához tartozik. Ez az érzés kihatott mindenre. A kapcsolataimra is. Soha nem tudtam igazán elköteleződni, mert valahol mélyen nem tudtam, ki vagyok én, és így hogyan is szerethetnék valakit teljesen? A vállalkozásomat sem tudtam beindítani, bár rengeteg tervem volt. Mindig valami blokkolt, valami visszafogott. Aztán 2023-ban teljesen véletlenül bukkantam rá Facebook csoportodra, majd a Patreon oldaladra. Regisztráltam, és elkezdtem hallgatni a meditációidat. Engem főleg a családdal, gyökerekkel, önismerettel kapcsolatos témák vonzottak. Valamiért éreztem, hogy ott van a válasz. És tényleg. Jöttek a furcsa dolgok. Meditáció után néha hányingerem lett. Nem fizikailag voltam rosszul, hanem belülről kavargott valami, mintha a gyomrom jelezte volna, hogy valami nagyon nem stimmel. Fura gondolataim támadtak, emlékfoszlányok, amik nem illettek az életemhez. Zavartak ezek az érzések, de közben valahol mélyen tudtam, hogy jó úton járok. Te is mondtad a meditációkban, hogy előjöhetnek régi dolgok, amikkel szembe kell nézni.
Emlékszem, az egyik beszélgetésben te említetted a MyHeritage oldalt, mint egy eszközt a családfakutatásra. Hirtelen egy villámcsapásként ért a gondolat: „Mi van, ha én is megnézem?” Valahol a tudat alattim súgta, hogy ez lehet a kulcs. Felregisztráltam, elvégeztem a DNS-tesztet, és elküldtem. Teltek a hetek, aztán jött az értesítés.
Amikor megláttam az eredményeket, először azt hittem, valami hibás. Teljesen más nevek, más rokonok, mint akiket eddig ismertem. Hogy van ez? Ez valami csalás. Bezártam az oldalt, és próbáltam elfelejteni. De a hányinger, a belső kavargás nem múlt. Visszatértem az oldalra, elkezdtem jobban beleásni magam. Üzeneteket váltottam emberekkel, akik rokonnak tűntek. És lassan, darabról darabra összeállt egy kép, ami teljesen felforgatta az addigi életemet.
Kiderült, hogy a szüleim, akik felneveltek, nem a biológiai szüleim. Örökbe fogadtak. Ez egy óriási pofon volt. Elsőre összeomlott bennem minden, amit addig az életemről gondoltam. Ki vagyok én akkor? Hol az én helyem? Miért nem mondta el senki? A harag, a csalódottság és a fájdalom elöntött elég rendesen. De ezzel együtt jött egy furcsa megkönnyebbülés is. Végre volt értelme annak az idegenségnek, amit mindig éreztem! Végre tudtam, miért voltam kívülálló a saját családomban. Elmentem a szüleimhez. Először tagadtak, hárítottak, de a bizonyítékok előtt nem tudták tovább titkolni. Elmesélték. Romániából fogadtak örökbe, amikor még csecsemő voltam. Akkoriban ez egy bonyolultabb, de nem ritka dolog volt. Féltettek, nem akarták, hogy megsérüljek, ezért titokban tartották. A nagyi végig tudta. Ezért szeretett annyira, ő tudta, hogy máshonnan jöttem, ő tartott engem a legközelebb magához, mert tudta, mekkora szükségem van a feltétel nélküli szeretetre. De nem mondhatta el, valószínűleg megígérte. Akkor értettem meg igazán a nagyi irántam érzett végtelen szeretetét és védelmezését. Értettem, miért éreztem vele a legnagyobb köteléket.
Hosszú hónapok kellettek, mire megemésztettem az egészet. Nem volt könnyű. Sokszor ültem le a meditációid elé, és hagytam, hogy vezessenek a gyógyulás útján. Végül belenyugodtam. Sőt, nem csak belenyugodtam, hanem felismertem, hogy ez egy ajándék. Egy új kezdet, egy lehetőség arra, hogy végre igazán önmagam legyek.
A MyHeritage-en keresztül felvettem a kapcsolatot a biológiai családommal. Fura, de valahogy nem éreztem azt a hiányt, amit sok örökbefogadott ember leír. Inkább egyfajta kiegészülést. Megtudtam, kik ők, hol élnek, milyen a hátterük. És ami a legfontosabb: megtaláltam a helyem a világban. Megértettem, honnan jövök, és ez egyfajta békét hozott, amit addig sosem éreztem.
És mi történt azóta? Viki, az életem teljesen megváltozott. Amikor tudtam, ki vagyok, minden blokk feloldódott bennem. Végre mertem lépni. Beindítottam az asztalos vállalkozásomat, azt, amiről kiskorom óta álmodtam, de soha nem mertem megtenni apám szavai és a saját belső gátjaim miatt. És képzeld, pörög! Rengeteg megrendelésem van, szeretem, amit csinálok, és végre nem kell aggódnom a pénz miatt. Azt hittem, sosem fogom megtalálni a páromat, mert nem tudtam ki vagyok, de amikor a puzzle minden darabja a helyére került, és én végre egész lettem, akkor jött. Egész életemben olyan kapcsolatra vágytam, ami nem a megmentésről szól, hanem az egyenrangúságról és a kölcsönös szeretetről. És most van! Megtaláltam azt a nőt, akivel tényleg le tudom élni az életemet. Nem kell szerepeket játszanom, nem kell valaki másnak lennem. Egyszerűen csak én vagyok, és ő így szeret. Bár a szüleimmel a viszonyunk sosem lesz már a régi, de sikerült megbocsátanom nekik. Nem haragszom. A nagyi továbbra is a menedékem, a horgonyom.
És mindez, Viki, a te meditációid nélkül valószínűleg sosem történt volna meg. Te segítettél abban, hogy szembenézzek a mélyben rejlő igazsággal, bármennyire is félelmetes volt. Te indítottál el azon az úton, ami elvezetett oda, hogy megtaláljam önmagam, és végre a saját életemet éljem.
És ha ezt valaki olvassa, aki hasonló cipőben jár, aki ugyanazt a belső feszültséget érzi, amit én, annak csak egy dolgot üzenhetek: ne félj utánamenni! Bármennyire is fájdalmas lehet az elején, az igazság felszabadít. A szülőknek pedig, akik talán egy hasonló titkot őriznek: kérlek, mondjátok el. Mindenkinek alapvető joga tudni, honnan jött és ki ő valójában. Ezt az alapot nem vehetitek el senkitől.
Ezért írom ezt a levelet, mert tartozom neked ennyivel. Köszönöm, hogy ott voltál a lelkemhez vezető úton.
Hálás szívvel, Zoli
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése