Időnként búcsút kell intenünk a múlt eseményeinek, embereknek vagy álmoknak, amelyek egykor fontosak voltak számunkra. Ez sokszor ijesztő lehet, mert kudarcként vagy veszteségként könyveljük el. Pedig az elengedés nem a feladás jele, hanem sokkal inkább egy mélyebb megértés arról, hogy az életünk folyamatosan változik. A ragaszkodás gyakran visszatart minket attól, hogy tovább tudjunk lépni és fejlődhessünk.
Sokáig azt hittem, hogy amit szeretek, ahhoz mindenáron ragaszkodnom kell. Legyen szó tárgyakról, kapcsolatokról vagy célokról, úgy éreztem, ha elengedem őket, végleg elvesznek, és soha többé nem fogják az életem részét képezni. De rájöttem, hogy az elengedés nem ezt jelenti. Ez valójában egy átalakulási folyamat, amely teret ad a továbblépéshez.
Az elengedés megtanít arra, hogy az élet szépsége a folyamatos változásban, megújulásban van, nem pedig az állandóságban. Amikor elengedünk valamit, helyet adunk az újnak – nem csak kívül, hanem belül, a lelkünkben is. Az elengedés nem más, mint annak felismerése, hogy az élet folyamatosan áramlik, és nekünk is engednünk kell, hogy a dolgok változzanak.
Az emberek és helyzetek néha azért távolodnak el tőlünk, mert már betöltötték a szerepüket az életünkben. Az elengedés azt jelenti, hogy elfogadjuk: az a bizonyos dolog már beteljesítette a küldetését, és itt az ideje továbblépni. Ez felszabadító érzés, mert megértjük, hogy minden, ami velünk történt, része annak, akik ma vagyunk.
A folyamat legnagyobb része talán az, hogy saját magunkat is el kell engednünk – a régi énünket, amely már nem szolgál minket. Azokat a félelmeket, amelyek akadályoznak. Az elvárásokat, amelyeket mások miatt vettünk magunkra. Az elengedés akkor válik igazán erőssé, amikor felismerjük, hogy amit elengedünk, nem tűnik el, hanem átalakul, és közelebb visz minket a saját belső békénkhez.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy többé nem törődünk azzal, amit elengedünk. Inkább azt, hogy felismerjük: az élet folyamatosan változik, és mi is vele változunk. A változás pedig nem veszteség, hanem az új lehetőségek kapuja.
Ne arra koncentráljunk, hogy mit veszítünk, hanem arra, hogy mit nyerünk általa. Amikor elengedjük a múltat, helyet adunk a jelennek. Amikor elengedjük a félelmeinket, teret adunk a bátorságnak. És amikor elengedjük a régi énünket, helyet teremtünk annak, akik igazán szeretnénk lenni.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése