2014. október 21., kedd

Aktuális programok


Az oldásokról bővebben: 






2014. október 26. vasárnap 10-15: Családi kapcsolataink megértése és oldása - Tanfolyam és oldás

A fizikai családból hozott és átvett karmikus terhek által okozott kötöttség okozza az ember életében a legtöbb szenvedést. Sokszor ennek következtében megszakad az Énnel való kapcsolat, megbénul az öntudat és az önkifejezés. 

Azt tudnunk kell, hogy mindig a meglévő érzelmi örökségért választja a születendő lélek az adott családot. Soha nem konkrét testi tüneteket és szituációkat öröklünk, hanem átveszünk rezgéseket és gondolatmódot, mellyel ugyanazon megoldandó feladatokat teremtjük meg életünkben. Emellett hajlamosak vagyunk olyan terheket magunkra válallni, mely nem a mi feladatunk lenne, de tudatalatt könnyíteni szeretnénk szüleink sorsán. 

Bizonyos családtagokkal lehetnek elmúlt életeink vagy régi karmánk. Ugyanakkor nem feltétlenül tartoznak lélekcsaládunkhoz, így akár idegennek is érezhetjük őket. A szülők azok, akik leginkább szembesítenek bennünket karmikus feladatainkkal. Ha szüleink már nem kísérik utunkat, akkor párkapcsolataink tartják elénk azt a tükröt, melyet a szülőkkel való kapcsolatunkból nem sikerült megtanulnunk.

Amíg nem érted meg, miért ezt a fizikai családot választottad ezen megtestesülésedre, míg nem világos előtted, miért pont ezektől az emberektől akartál tanulni, s nem tudod, mi volt a lecke, ami Neked szólt, sosem fogod magad maradéktalanul boldognak érezni. 

Míg nem történt meg az elfogadás, megbocsátás, megértés édesanyád felé, addig nem tudod működtetni a női teremtő energiákat, a párkapcsolatot, az anyaság energiáit. Míg nem történik meg ugyanez a megértés az édesapáddal való kapcsolatodban, addig nehézkesen boldogulsz a fizikai világban, a pénz és anyagiak világában. 

Azt gondolom, ha valaki tudatosan akarja élni az életét, és kezébe venni az irányítást, mindenekelőtt a legfontosabb feladat a családi kapcsolatok megértése, megtisztítása és karmikus blokkjainak oldása. Erre kerül sor a mai napon. 


Minden program Székesfehérváron kerül megrendezésre. Bármelyikre szeretnél jelentkezni, az aloeviki@gmail.com címen megteheted. Arra kérlek, hogy csak akkor foglalj helyet bármelyik napra, ha biztos, hogy el szeretnél jönni. Ha pedig bármi miatt mégsem tudsz megjelenni, kérlek mindenképpen jelezd, lehetőleg 1-2 nappal az oldás előtt, hogy másnak átadhassuk a helyet, aki jönni szeretne. Ha valaki nem szól, sajnos legközelebb nem tudunk fenntartani helyet számára. Köszönjük!


Szép napot kívánok! Viki

2014. október 17., péntek

Van úgy...



Van úgy, hogy néhány nap jelentősebbé válik életünkben, mint sok-sok év együttesen. Mert ebbe a kis időbe belesűrűsödik minden, amire mindig is vágytál. Azt érzed, nem hiányzik semmi. Mert jön valaki, aki kitölt minden űrt a szívedben. Akitől sokkal szebbnek látod a létezést. Amikor azt érzed, megérinted a megérinthetetlent. Amikor jelentéktelenné válik minden kérdés, hiszen a szívünk egyetlen dobbanásában benne van minden válasz. Ezek azok a pillanatok, amikre azt mondja a lélek, hogy megérte a sok szenvedés. Amikor azt érzi, hogy hazatalált, és benne van a bizonyosság, hogy ez nem lehet másként!


Mohácsi Viktória

2014. október 12., vasárnap

Egyedül az úton

Most érzed igazán, hogy csak egyedül mész az úton. Hiszen ez az út csak a Tiéd, senki másé. Egyedül Te vagy a felelős érte. Már nem fogják a kezed, magadra maradtál. Nem azért, mert nincs melletted senki, a lelked magányos. Mész, és keresel valamit, amiről talán magad sem tudod, mi az, de érzed, hogy elveszítetted. Szúr, fáj, néha azt érzed, nem bírod tovább. De van Benned egy vágy, ami mindennél erősebb. Vágysz megtalálni valamit, ami a Tiéd. Valamit, amit nagyon régen elveszítettél. Olyannyira régen, hogy már nem is emlékszel rá. De a lelked tudja, Ő még emlékszik. Neked pedig semmi más támaszod és bizonyosságod nincs. 
Mész az úton, néha mosolyogva, néha üvöltve és sírva, fájdalmakkal és félelmekkel telve. De nem tehetsz mást. Sötét van és hideg, minden nyirkos, kellemetlenül érzed magad. De a lelkedben ott pislákol a fény, mely utat mutat Neked. Megvilágítja előtted az ösvényt. Események és emberek jönnek szembe. Megaláznak, Beléd rúgnak, bántanak és kigúnyolnak. A lelked sír, de Te egyre erősebb leszel. Minden lecke után egyre nagyobb a fény a lelkedben. Egyszercsak észreveszed, hogy már az egész utat bevilágítja előtted. Egyre határozottabbak a lépteid, egyre gyorsabbak, már senki és semmi nem bizonytalaníthat el. Már tisztán látsz magad körül mindent. Egyre boldogabb a szíved, mert tudod, hogy jó úton vagy. A saját utadon. És egyszercsak megtörténik a csoda. Eltölt egy mindent átható boldogság. Az út végére értél. Megérkeztél. ÖNMAGADHOZ...

Mohácsi Viktória

Hogyan könnyítsünk a jelen időszakon? Mi hozhat megértést?

A napokban rengeteg türelemre van szükségünk, főként önmagunk felé. Annyi minden történik, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket, mégis úgy érezzük, hogy csak toporgunk, nem haladunk előre. Egyensúlyba kell kerülnie a lelki- és fizikai világnak. Sokszor érezhetjük azt, hogy a lélek már előrébb szárnyal, mint a fizikai világ. Pontosan ezért rengeteg a történés az anyagban. Minden, amit már elméleti szinten megértettünk, a gyakorlatban is meg kell élni, hiszen csak így juthatunk megtapasztaláshoz, ezáltal megértéshez és elfogadához, amely a karma feloldásának lényege. A karmát nem lehet kizárólag lelki szinten oldani. Azért vagyunk a Földön, hogy a fizikai világban szerezzük be a megtapasztalásokat, s közben a lélek érzéseken keresztül dolgozza fel azt. Sokan elmentek a szélsőségek irányába. Vannak, akik csupán a fizikai létben, az anyagban tobzódnak, és vannak, akik kizárólag mindent lelki szinten akarnak megoldani, és elzárkóznak a megtapasztalásoktól. Ezért érzik azt, hogy megrekedt az életük. Fontos megtalálnunk az egyensúlyt. A tudatos lelki tisztítás vonzza a fizikai történéseket. Beindít egy folyamatot. Ha pl. valaki tudatosan lelkileg dolgozik emberi kapcsolatai tisztításán (pl. meditál és lelki gyakorlatokat végez), akkor a fizikai világban számtalan olyan szituációt kap, ahol lehetősége van gyakorlatban megérteni ezt, azaz kitisztázni a helyzeteket. A lelki gyakorlatok elvégzése nem azt jelenti, hogy azonnal megoldódik minden. Hiszen megtapasztalni jöttünk a Földre. A meditáció, a lélek-oldások rendkívül felgyorsítják a folyamatokat. Azon blokkjaink, terheink, melyeket a múltból, elmúlt életeinkből magunkkal cipelünk, vagy esetleg a családfáról vettük át tudatlanul, és ezen életünkben nem tartoznak tanulási feladataink közé, azok a lelki oldások alkalmával azonnal képesek oldódni a megértés által, és átadják helyüket az új energiának. Azaz, azonnali pozitív változást idéznek elő. Tehát, ha pl. valakinek nem karmikus feladata jelenleg a szegénység megtapasztalása, mégsem boldogul életének ezen területén, akkor valószínű, hogy elmúlt életeiből- vagy a családjából hozott szegénységtudat működik benne. Ez pedig egész egyszerűen oldható lelki szinten. Amint megérti az ember, honnan származik a blokk, a lélek elengedi mindezt. Mindig a megértés és a szeretet oldja a karmát. Ha pedig 1-1 dolgot, eseményt, helyzetet megtapasztalásul választottunk erre az inkarnációra, kikerülni nem tudjuk. Bár tény, hogy tanulási feladatokat kiválthatunk más-más eseményekre. Pl. türelmet tanulni lehet úgyis, ha a szerelmünk tőlünk távol él, és még nem lehetünk együtt, és lehet súlyos baleset által, amikor ágyba kényszerülünk. Ilyenkor észre kell venni, fel kell ismerni, hogy azokat a leckéket, amik az adott helyzetben rejlenek, korábban már megkaptam sokkal enyhébb formában. Ha most sem tanulom meg, később még észrevehetőbben, még nagyobbat kapok. Egészen addig, míg el nem fogadom, meg nem tanulom belőle, amit kell. Naponta 2o-3o év karmáját is ledolgozhatjuk akár. 
Hogy kinél meddig tart ez az időszak? Az attól függ, ebben az inkarnációs ciklusban mennyi blokkot tárolt el, ami még mindig feldolgozatlan, és mennyire dolgozik tudatosan ennek megoldásán. A tudatosság mindig fél siker. A tudatos ember elfogadja a dolgokat maga körül, mert tudja, hogy minden egy terv alapján zajlik, és bízik abban, hogy odafent a bölcsebbik ÉN-je pont úgy rakta össze élete eseményeit, hogy a legfőbb javát szolgálja. Pontosan tudta, miken kell keresztülmennie ahhoz, hogy teljesíthesse feladatát. Az elfogadás életünk egy fő leckéje. Mindannyiunk számára. Ha ez megy, akkor minden más menni fog. Amíg azt érzi valaki, hogy kegyetlen és igazságtalan az élet, hogy csak a szenvedésről szól, nagyon messze jár még Önmagától. Előtte még hosszú az út. A legfontosabb elsőként felismerni azt, hogy mindenért, ami velem történik, ÉN vagyok a felelős. KIZÁRÓLAG ÉN. Hiszen bármikor dönthettem volna másként. Már az első pofonnál elhagyhattam volna az erőszakos társam, nem kellett volna kivárni a tizediket. Talán a leckéje abban rejlik, hogy megtanulj kiállni Önmagadért. Hidd el, a helyzet változni nem fog. Amíg a leckét nem tanulod meg, azaz ebben az esetben nem állsz ki a saját boldogságodért, ugyanezt vonzod majd időről időre. 
Azt tapasztalom, hogy nagyon sokan nem értik 1-1 lecke felbukkanását életükben. Kérlek Benneteket, ne feledjük a türelmet, alázatot, megértést, az elfogadást. Számtalan szituációt ezért teremtünk életünkben. Ugyanolyan fontos feladatok, mint pl. egy megcsalás, anyagi csőd, stb... megtapasztalása. Olyan nincs, hogy valaki csak egy gyámoltalan áldozata saját életének. 
Van, aki azt mondja, hogy Ő már rendkívül türelmessé vált, mégsem kapta még meg, amit szeretne. Már maga a mondat is tele van sürgetéssel, elégedetlenséggel, türelmetlenséggel. Ha valóban megtanultad, akkor kivársz. Akkor már nem izgat a téma. Elfogadsz, és hagyod, hogy a dolgok a saját ritmusukban történjenek. Nem akarsz mindennek elébe menni, mindent azonnal tudni, megoldani, főleg nem mások helyett. A bölcs ember hagyja, hogy mindenki a saját életét élje, akkor is, ha neki az fáj. Mert hisz, és bízik a másik emberben, hogy ő is képes megoldani a feladatát. Ha helyette cselekszünk, elvesszük a lehetőségét a másik ember tanulásának és fejlődésének. Ezzel pedig nem karmát pakolunk le, hanem újakat gyártunk. A cél pedig az, hogy minden meglévő energiát kiegyenlítsünk, nem pedig az, hogy még jobban felborítsuk az egyensúlyt. 
S hogy miért történik mindez? Mert akartuk, hogy ez történjen. Lelked úgy döntött, inkarnálódik ebben a csodákkal teli időszakban. Hogy meg tudja élni és tapasztalni azt, amit eddig sosem. Hogy át tudja élni, milyen itt a Földön terhek nélkül létezni és megtapasztalni a feltétel nélküli szeretetet. A Föld átalakulóban van, teljesen más törvények kezdenek uralkodni, és Te részese akartál lenni ennek a kiváltságos időszaknak. Ez a szenvedés semmiség ahhoz képest, ami jutalomként vár Rád. Megkaptuk lehetőségként, hogy lepakoljuk akár egy inkarnáció alatt a lélek összes begyűjtött sérülését. Aki tudatosan dolgozik ezen évek óta, tudja, hogy ez nem néhány napos feladat. Több ezer év sérüléseit feldolgozni nem kis dolog. Aki nem tudatos erre, Ő is tisztul a kollektív tudat által. De ezt a tisztulást azon emberek teremtik meg a Földön, akik erre tudatosak. Tehát ezt elkerülni nem tudod. A kérdés csak az, hogy hagyod azt, hogy a Földdel együtt Te is rákényszerült a változásra és végigszenvedd az életed felismerések nélkül, vagy tudatosan és módszeresen dolgozol a felismeréseken. A fájdalmak így is elérnek, hiszen ezeken keresztül is megtapasztalásokhoz jutsz, azonban sokkal gyorsabban megy Rajtad keresztül és sokkal könnyebben viseled majd. A választás a Tiéd. Egyre nagyobb a szabad akaratunk, és ezzel bizony tudni kell élni. Bármit felülírhatsz, amit hoztál, ha elég tudatos vagy rá. 
Ez egy rendkívül különleges és kiváltságos időszak. Köszönjük és hálásak vagyunk, hogy ennek mindannyian részesei lehetünk. 

Csodákkal teli felismeréseket kívánok Mindenkinek, kitartást, megértést és türelmet! Mohácsi Viktória 

2014. október 3., péntek

Még mindig tart a tisztulás

Jelenleg is folymatosan érezhető emberi kapcsolataink tisztulása. 
Régen látott ismerősök, szerelmek bukkannak fel, majd ha bevégezték küldetésüket, tovább is állnak. Megfigyelhetjük, érezhetjük, hogy nem maradhatnak lezáratlanok a régi kapcsolatok. Míg nem teszünk pontot a végükre, azt érezzük, hogy nem haladunk életünkben, egyhelyben toporgunk. A tisztulás álmainkban is zajlik. Fura és megmagyarázhatatlan, esetleg összefüggéstelen álmaink lehetnek olyan emberekkel, kiket már rég nem láttunk. Spontán emlékek jöhetnek elő elmúlt életeinkből. Ezek mind a tisztulás részei. A lélek előhozza a mélyből az emlékeket, hogy szélnek ereszthessük őket, ezzel is azt a célt szolgálva, hogy ne blokkoljanak az előrehaladásban. Ha ragaszkodásunk erős, és kevés bennünk a hajlandóság, akkor is kényszerítenek a változásra egyre drasztikusabb módszerekkel, egészen addig, míg magunk döntünk, és tudatosan neki nem látunk. Erős testi tünetekkel is járhat az elengedés folyamata, főként a görcsös tünetek jellemzők a napokban: fejgörcs, has-, gyomor- vagy epegörcs, izomgörcsök, és nagyon jellemzőek a mozgásszervi panaszok, főként a gerinc, a hát, a derék, vállak, karok fájdalmai. 

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek! Mohácsi Viktória

2014. október 2., csütörtök

Tegnap elért bennünket egy olyan hullámvölgy, melyben nagyon mélyről jöhetnek fel bennünk sérelmek, fájdalmak, félelmek emberi kapcsolatainkat illetően. Ez fizikai szinten veszekedésekben, vitákban, furcsa- és megmagyarázhatatlan helyzetekben, találkozásokban nyilvánulhat meg. Esetleg késztetést érezhetsz arra, hogy személyesen felkeress valakit, esetleg írj neki egy levelet. Ne habozz, arra kérlek. Vajon van-e még olyan ember, akinek nem bocsátottál meg? Van-e bárki, akit még nem engedtél el? 
Itt az idő lezárni dolgokat. A szabadságodhoz és boldogságodhoz ez az egyetlen út vezet. 

Mohácsi Viktória 

Amikor lelkünk újra eggyé válik

Úgy érzed, felemészt a szenvedés. A lelked minden pillanatban az ő lelkét keresi. Érzed, de nem látod. Hallod, de nem a füleiddel, hanem idebent a szíveddel. A fejedben számtalan kérdés, az egó nyughatatlan. Ugyanakkor a lelkedben ott van minden válasz. Te mégsem bízol benne. De idővel rájössz, hogy a valóság nem a külvilágban van. A valóságot nem látod a szemeddel. Az igazság a lelkedben lakozik. Egyedüli irányadó és útmutató csupán a saját érzésed lehet. Senki nem tudhatja, hogy kettőtök lelke mit élt már meg együtt ebben az inkarnációs ciklusban. SENKI nem tudhatja azt, hogy mi a feladatotok együtt. Egy rajtatok kívül álló mégcsak nem is sejtheti azon benyomások és tapasztalások összességét, ami által megterveztétek és összeraktátok ezt a közös életet. Ezer meg ezer érzés fut rajtunk keresztül, amikor két lélek találkozik. Talán nem is kettő, csupán egy lélek, mely 2 külön testbe kényszerült. Külön kell megküzdeni a fizikai lét gyötrelmeivel. De egymás nélkül nem érzik magukat egésznek. Számtalan lecke és feladatok sorozata, ami elé állította magát a lélek. Feladata, hogy nemesedjen, és ha beteljesítette küldetését, a két fél ismét egy egész legyen, s együtt ragyoghassák be az eget. De most úgy érzed fáj. Azt érzed, értelmetlen így az élet. Felemészt a kín lelked másik fele nélkül. Már nem vagy biztos benne, hogy amikor lejöttél, jöl döntöttél. 
De egyszercsak történik valami. Valami, amitől minden értelmet nyer. Felismered, hogy Ő csupán visszatükröz Téged. Megmutatja Neked azt, ami a Te lelkedben lakik. S ezáltal rájössz, hogy nem Őt kell szeretned, hanem magadat. Ez a kulcs ahhoz, hogy szerethessen Téged. Rájössz, hogy azokat a feladatokat, melyeket magaddal hoztál, senki más nem taníthatja meg Veled. Általa sajátítod el a türelmet, az alázatot, a megbocsátást. A legfontosabb felismerés, amit Tőle kapsz, az elfogadás leckéje. Megtanulod tiszteletben tartani a szabad akaratát. Nem tudsz mást tenni, mint hinni az isteni gondviselésben, hinni kettőtök erejében, a mindent átfogó szeretetben. Hinni azt, hogy minden Érted van. Hinni, hogy amit odafent együtt megírtatok, az egy közös célt szolgál. Kettőtökét. Ezt már mind megértetted és elfogadtad. A szenvedésed talán enyhült, de a hiány még mindig ott van a lelked mélyén. Úgy érzed talán, egy szinttel feljebb lépsz, kész vagy elengedni őt. Számtalan átsírt éjszaka, győzködés és párbeszéd önmagunkkal. De készen állok rá! Elengedem a kezét. Mintha a lelkem tépnék darabokra. De megtanultam a leckéket, érzem, hogy ideje a továbblépésnek. Ideje a lezárásnak, mert boldog akarok lenni, és tudom, hogy sebzett szív csak sebezhet. 
Telnek a hetek, a hónapok, és érzed, még mindig hiányzik valami. Talán egy felismerés. Még mindig ott él Benned, lelked részeként. Mást mutat a fizikai világ és mást a lélek. Már nincsen benned harag, düh, neheztelés, csak a tiszta szeretet és hála. Boldogság önti el a szíved és egész lényed. Köszönöd a létezését, a csodás megtapasztalásokat, melyekhez vezetett Téged. Megérted, hogy ami valaha EGY volt, abból újra EGY lesz. Nem válhatnak ketté útjaitok. Ő nem a párod, Ő lelked másik fele. Egyek vagytok. Önmagadat pedig nem veszítheted el. Megérzed azt, hogy Ő a Te részed, Te pedig az Övé. Ez mindig így volt, s ezután is így lesz. Nem számít a kora, a társadalmi helyzete, a fizikai távolság sem. Mindegy hol van, kivel és mit csinál. Hiszen van Benned egy bizonyosság. Tudod, hogy összetartoztok. És szép lassan megérted a lényeget, létezésetek értelmét. A szerelem és a szeretet nem azért van, hogy viszonzást nyerjen. Nem azért van, hogy kapj valamit, és ez jó érzéssel töltsön el Téged. A szeretet kizárólag az adás öröméért létezik. Azért van, hogy lehetőséged legyen a másiknak feltétel nélkül adni, mert igazán ez tölt el boldogsággal Téged. Adni valamit, ami boldoggá teszi a másik embert. Ehhez nem kellenek a fizikai találkozások. Ehhez nem kell a viszonzás. Megtanulod a fizikai lét legnagyobb leckéjét, áldását és csodáját: a feltétel nélküli szeretetet. Rájössz, hogy úgy szereted őt, ahogy van. Csupaszon a lelkét, semmi másért, csupán Önmagáért. Hálás vagy azért, hogy létezik, hogy általa jobb ember lettél. S a felismeréstől, mintha minden értelmet nyerne. Már érted, honnan jöttél, miért vagy itt, és hová tartasz. Ebben a szent pillanatban valóban megtörténik az elengedés, az elfogadás, és a szeretet valódi befogadása önmagunk felé...
Majd másnap, egy álmos hétköznapon szembe jön Veled Ő. Az a szempár, akiben meglátod, és felismered újra önmagadat. E csodálatos időszak kiváltsága: Minden felismerés és feladat megoldása után megtapasztalni a Földön a mennyországot. A felismerések elhárítanak minden akadályt, és a fizikai síkon is megtörténik az összekapcsolódás. Ott áll előtted. Nem kell mondanotok semmi. Hiszen mindketten tudjátok. A lélek szavak nélkül kommunikál. És egy különleges vezetéken eddig is kapcsolatban voltatok egymással. 
Csak nézel a szemébe, és ölelitek egymást. Szeretnéd, ha soha nem múlna el a pillanat. De valami megváltozott. Benned van a bizonyosság, hogy soha többé nem fogjátok elveszíteni egymást. Egy inkarnációs ciklus véget ért. És Ti újra egyek lesztek... Örökké... 

Mohácsi Viktória 

2014. szeptember 27., szombat

Elengedés, elfogadás - Avagy kiért és miért vagyunk felelősek?

Az elengedések idejét éljük. Tudd, hogy csak azt veszítheted el, ami már nem szolgálja a fejlődésed. Ami távozni akar Tőled, engedd el jószívvel. Ne nehezítsd tisztulásodat, fejlődésedet a ragaszkodás csapdájával. Kizárólag az egó ragaszkodik emberekhez, helyzetehez, illúziókhoz, hamis énképekhez. Ne azonosulj az egóval, tanulj meg hallgatni szíved szavára. Egyedül jöttél ebbe a világba, egyedül fogsz távozni is. SENKIÉRT és semmiért nem vagy felelős, kizarólag a saját boldogságodért. Ne más emberek életének megoldásán fáradozz. Inkább nézz szembe végre a sajátoddal. Az igazi bölcsesség ott kezdődik, amikor megadod a lehetőséget a másik embernek (lehet akár a gyermeked vagy édesapád), hogy Ő saját maga oldja meg helyzetét. Ha mindenáron segíteni akarsz, elveszed tőle a fejlődés lehetőségét és egyre mélyebbre taszítod őt. A valódi segítség a másik embernek az, ha kinézed belőle, hogy képes megoldani azokat a feladatokat, melyeket magára vállalt. Erőt csupán ebből tud meríteni. Te nem cipelheted más emberek terheit, mert összeroppansz a súlya alatt. Ezzel mindkettőtöket a mélybe taszítod. Neked egyetlen feladatod van embertársaiddal: az elfogadás. Akár a felemelkedést, akár a pusztulást választja Ő, Te elfogadod a szabad akaratát. Ez az emberi lét csodája, szabadon dönthetünk. Senkit nem tudsz megmenteni önmagától. Senkinek nem tudsz segíteni, aki önmagán nem segít. Ja, hogy ez nehéz vagy fájdalmas? Mindannyiónknak. De nem lehet, hogy nekünk ezáltal kell megtanulni az elfogadást?? Mohácsi Viktória 

2014. szeptember 24., szerda

Szeptember 24: Újhold - Az új kezdetek



Újhold napja mindig nagy hatással van ránk. Nem csupán azért, mert minden százszoros energiával hat, hanem ez az új dolgok kezdetét is jelzi. Napjainkban nagy tisztulásban van a test és a lélek. Számtalan lecke ismétlődik újra meg újra. Ahelyett, hogy áldozatnak éreznénk magunkat, gondolkodjunk el azon, mi az, amit még mindig nem tanultam meg az adott szituációból. Különösen fontos ebben az időben az, hogy ne próbáljunk hadakozni az érzelmek ellen, ne akarjunk mindent irányítani. Adjuk meg magunkat a helyzeteknek, s csupán egy kérdést tegyünk fel: “Mi az, amit ebből meg kell tanulnom?” 
Érdemes beszélgetéseket ütemezni a mai napra, hiszen a megértések feloldozást hoznak. Egy-egy karmikus helyzet akkor tud megoldódni, ha megértettük a rendeltetését életünkben. Csupán úgy van lehetőség a továbblépésre, ha megértettük, mely blokkjaink vezettek oda, amivel újra meg újra teremtettük ugyanazt a szituációt. 
Amint a felismerés megtörténik, a lecke is megoldódik, így nem lesz szükséged rá, hogy újra hasonló helyzetet teremts. 
Legyen a mai nap feladata mindenki számára, hogy üljön le beszélgetni egy olyan személlyel, akivel lelke mélyén érzi, hogy még van mit tisztázni. Gondolok itt elsősorban a szüleinkre vagy elmúlt párkapcsolatainkra. Amint megértjük az Ő álláspontjukat, megtörténik bennünk az elfogadás, ami kiegyenlíti az energiákat. Ezzel együtt megoldjuk a feladatot, és felszabadítjuk nemcsak saját lelkünket, de a másik emberét is. Leteszünk egy függőséget. Így lehet a lélek egyre szabadabb, kötöttségekől mentesebb. 
Most, a gyorskarma idejében pillanatok alatt jöhetnek a felismerések, a továbblépések. Amint felismered a tanítást egy-egy helyzetből, már ott is a következő feladat. Amint megvan a lezárás, már jön is az új, amit eddig elzártál magadtól. Tehát, ha tisztába teszed régmúlt párkapcsolataid, a lelkedben megfelelő helyre teszed a szüleid, akkor csak nyitottnak kell lenned, és a szerelem kiválaszt magának. 
Ugyanakkor tartsuk szem előtt, hogy amint szabadulunk meg a családi blokkoktól és kötelékektől, a karmikus párkapcsolatok folyamatosan bukkannak fel egy-egy szituáció kapcsán. Van, amikor csak néhány napra, és amilyen gyorsan jöttek, ugyanolyan szélsebesen mennek tovább. Semmihez és senkihez ne ragaszkodjunk ebben az időszakban. Sok esetben hihetjük, hogy az igazira leltünk, közben pedig csupán felébredtek lelkünkben azok az érzések, melyeket elmúlt életeinkben tápláltunk a másik iránt. De ez is a tisztulás része.
Ámbár sosem tudhatod, mikor állsz valóban készen a valódi szerelem befogadására. A valódi párok tömeges egymásra találása még várat magára, jelen helyzet szerint tavaszra várható. 



Ha zavarodottnak érzed magad, illetve körülötted a világot, akkor megnyugodhatsz, mert részt veszel a tisztulásban. Érezhetsz idegennek olyan embereket, akik eddig közel álltak Hozzád. Tapasztalhatod, hogy ok nélkül bántanak, megalázónak érezhetsz egyszerű helyzeteket. Sokkal érzékenyebben reagálunk, de látnunk kell, hogy most a többi ember is a saját konliktusainak megoldásával van elfoglalva. Ez egy magányos időszak. 

Gyönyörű őszi napot kívánok Nektek, sok-sok napsütést a szívekben, szerelmet, békét, és minden mást, amire lelketek vágyik.  Mohácsi Viktória

2014. szeptember 23., kedd

Mi történik a napokban velünk?


Globálisan a családi kapcsolatok és karmák tisztulása folyik. Tudd, hogy az anya és az apa a két pólusa a lelkednek. Mintha egy akkumlátor lennél, melyet ők töltenek fel. Ők képviselik Benned a férfi és a női oldalt. A férfi és a női energiát. Nem biztos, hogy a szüleid olyanok, amilyet Te töltésként szívesen látsz. Ők ketten mindig képesek arra, hogy elegendő energiával lássanak el, csak az a kérdés, hogy Te, mint az energia befogadója, képes vagy-e fenntartani a kapcsolatot velük. És tudsz-e örülni annak a töltésnek, amelyet kapsz? Vajon egyformán fogadod e a két energiát. Ugyanis ha nem, akkor elmozdul az egyensúly. Sok nő válik férfiassá és sok férfi válik nőiessé ennek következtében. Lehet, hogy Te most férfi testben vagy, és a szüleid közül édesanyád volt az erős, domináns személy. Ezért, de lehet, hogy egészen más okból  hozzá kapcsolódtál erősebben, s édesapádtól kevesebb energiát fogadtál be. Ezért jóval több most a női energia Benned. 
De lehet, hogy most női testben élsz, de túlteng benned  a férfi energia. Lehet, hogy édesapád sokszor agresszív volt, s Te nem akartál rá hasonlítani, ezért megtagadtad magadban a férfi energia felvételét. Lehet, hogy édesanyád áldozatszerepe miatt elnyomtad magadban a női oldalt. 
Az is előfordulhat, hogy édesanyád volt a nő és a családfenntartó egy is egyben, ezért próbáltál könnyíteni rajta és tudattalanul is átvettél tőle terheket. De lehet, hogy édesapádon szerettél volna könnyíteni. Amíg ezek az energiák nem kerülnek kiegyenlítésre Benned, nem tudod a párkapcsolatot sem megélni teljes önvalójában. Míg nem érzed magad kerek egésznek, Nem tudod megélni a női vagy férfi szerepedet sem. 
Elsődleges feladat az lenne, hogy megértsük és elfogadjuk, hogy mi magunk akartunk a szüleink gyermekei lenni. Minden esetben a lélek választja ki a szüleit, akikhez kíván a Földre megszületni. Pontosan tudja, hogy ők azok az emberek, akik tükörként megmutatják azon sérült részeit, melyek gyógyításra várnak. Olyan szülőket választunk, akiknek ugyanazon sérülései vannak, mint nekünk. Amint elhagyjuk a családi otthont, és még nem tanultuk meg feladatainkat, olyan párt választunk, akik tovább tartják a tükröt előttünk. 
Kérlek, ezt gondold végig, és lásd meg azt, hogy a szüleid is áldozatok áldozatai. Kizárólag azt a feladatot teljesítik, amit rájuk bíztál. És ha ezt valóban megérted, rájössz, hogy talán nem is nekik kell mebocsátanod, hanem önmagadnak. Ő ugyanolyan áldozata a kettőtök kapcsolatának, mint Te magad. Állj a tükör elé, nézz a saját szemedbe, és mondd ki többször hangosan: MEGBOCSÁTOK MAGAMNAK!
Tudd, hogy mindezt a fejlődésed érdekében vállaltad, így itt az ideje megtanulni a leckét. Ha élnek a szüleid, ülj le velük, és köszönd meg nekik a tanítást, amit adtak. Mondd el, hogy szereted őket, megbocsátasz, és öleld meg őket. Ha már nincsenek fizikai testben, tedd meg ugyanezt lélekben, vagy írj levelet. 
De nagyon hatékony, ha lefekvés előtt ellazult állapotban magad elé képzeled őket, és elmondod nekik ugyanezt (előkészíted energetikailag a helyzetet a személyes találkozásra), majd azt látod, hogy ami a szüleid felől árad energia, azt egyformán, kiegyenlítetten fogadod be. Ha végre szabadon tud áramlani az anyai energia, az gyógyítja a nőiességet, a párkapcsolatodat, az intuíciót, a szülői feladatokat. Ha szabadon áramlik az apai energia, akkor az erőd visszatér, a teremtő erőd életre kel, a pénz energiája áramlani kezd. Azonban míg megvan az elcsúszás, erre esélyünk sincs. A tisztulásunk és boldogságunk legelső és legfontosabb feladata, hogy kiegyenlítsük az energiákat a családban. Ezért olyan hatékonyak a családi oldások. Az elmúlt időszakban azt tapasztaltam, hogy ezen oldások után történik a legtöbb változás. 
A harmónia létrehozása nem azt jelenti, hogy Neked mindenáron szeretni kell a szülődet. Azt sem jelenti, hogy a kapcsolatot tartanod kellene velük. Csupán történjen meg a megértés, és ezáltal az elfogadás. Ne legyen Benned neheztelés, fájdalom. 
Azon terheket, melyeket tudatosan vagy tudatlanul átvettél, add vissza a szüleidnek. Képzeld őket magad elé, állj oda külön mindkettőjük elé, nyújtsd ki a kezed és mondd azt neki: "Visszaadok mindent, ami a Tied. Megbocsátok Neked, és megbocsátok magamnak, amiért átvállaltam. Képesnek tartalak arra, hogy saját magad megoldd. Nem cipelem tovább a terheid. A szabad akaratomnál fogva így döntöttem. Így legyen." De megfogalmazhatod a saját szavaiddal is. Meg fogsz könnyebbülni, neki pedig lehetőséget adsz, hogy önmaga megoldja, s ezáltal fejlődjön. Ha bármit mások helyett szeretnénk megoldani, elvesszük tőlük a fejlődés lehetőségét. Mindenkinek éppen elég a maga feladata. Ez különösen igaz a szülőkre is.
Minden helyzet, szituáció, ami felbukkan életünkben, mind 1-1 megoldatlan családi konfliktusra hívja fel a figyelmünket. 
Ezek a tisztulások különböző testi tünetekkel járnak. Gyakoriak a gerinc-  és izombántalmak, húzódások, keresztcsonti fájdalmak, nyakcsigolya panaszok. Mivel ezzel együtt a párkapcsolati sérülések és rendeződnek, sokan éreznek alhasi fájdalmakat. Előfodrulnak menstruációs panaszok, görcsök, felfázás, gyulladások, hormonális zavarok. A lelki tisztulás folyamatosan a testen keresztül is történik. 
Kellemes tisztulást kívánok Mindenkinek! Mohácsi Viktória :)

2014. szeptember 20., szombat

Szerelmek és előző életek


Kedves Viki!

Itt  küldöm Neked a történetet amit megígértem.

Igazából az én történetem nagyon kis koromban kezdődik, Kb 4 éves lehettem, mikor az óvoda udvaron azon gondolkodtam, hogy mi az én feladatom, mintha emlékezni kellet volna rá. Olyasmi érzés volt, mint amikor tudod hogy valamit álmodtál, de egyszerűen nem tudod felidézni. Meg hogy még mennyi az a nyolcvan év amit itt kell töltenem, és azt is tudtam, hogy nem lesz egyszerű. Pont ezekkel a szavakkal. Azt is tudni kell, hogy egyik szülőm sem spirituális, sőt. Évekig hordtak ideg gondozóba, mert azt hitték baj van velem, mert sokszor csak megálltam az utcán magam elé meredtem és nem reagáltam semmire. 
6 éves voltam, Mikor anyukámmal elmentünk nekem nadrágot venni, mondta h próbáljak meg egyet. Ez az áruház egy 1700 as években épült nagy házban volt. Bementem a próbafülkébe és egyszer csak egy emléket láttam, én voltam abban a házban, öreg asszony voltam az 1800-as évek közepén, és nagyon magányos voltam. Ez fontos a történet szempontjából.
Aztán évekkel ezelőtt ( akkor sajnos még nem ismertelek titeket) a válásom után, éreztem, hogy megrekedt az életem és hogy valami nem stimmel. Elmentem egy terapeutához. Mondta hogy van erre egy módszere. Vezetett meditációt csináltunk.

Át kellett mennem egy hídon, ami nálam egy kő híd volt, aztán egyszer csak Győr belvárosában voltam, ( a Rába-híd volt) egy olyan téren ami most is létezik és ott sétáltam majd mondta, keressek valakit, Egy cilinderes férfi jött felém, és őt kellett kérdeznem, mi kik vagyunk. Elmondta, hogy mi szeretjük egymást, de apám hozzá akar adni egy gazdag férfihez.Ekkor már a terapeutának gyanús volt, kérdezte milyen ruhában vagyok. Mondtam hogy egy sötétkék bársony abroncsos barokk ruhában. Mondta, beszéljek meg a férfival egy időpontot ebben az életben, és találkozni fogunk. Megbeszéltük a február 14-ét. Majd arra kert, ahogy jövök  vissza, nézzek fel a ház falára ott lesz hogy milyen évet írunk. 1788 volt.
Izgatottan vártam a február 14-ét. Semmi nem történt. Visszamentem hozzá, mondom, itt valami csúszás van. Egy újabb meditációban, a Rába parton voltam és két férfi ült, én közöttük, és egy fekete BMW-t láttam. ( ekkoriban Sopronban laktam)
Pár héttel később Győrbe költöztem, majd összejöttem egy sráccal, de nem volt nagy szerelem, de gondoltam addig jó lesz míg nem találok mást. Egyszer megbeszéltük, hogy elmegyünk bulizni egy diszkóba. Neki még tartott a céges vacsora, én pedig már elkészültem, mondtam neki hogy nem ülök itthon kisminkelve, akkor találkozzunk ott. A diszkó előtt hosszú sor volt és egy nagyon helyes srác állt előttem, megfordult és kérdezte, hogy egy ilyen szép lány miért van egyedül, mondtam, várok valakit. Majd bent még nagyon sokszor megkeresett, aztán meghívott egy italra, beszélgettünk, majd hívott a barátom, hogy megérkezett és otthagytam őt. ( Ja, találjátok ki hol van a diszkó...igen a Rába parton) Aztán találkoztam ezzel a fiúval. Mikor értem jött, azt hittem elájulok. Egy fekete BMW-je volt. Mikor haza vitt, egy régi wham dal szólalt meg a rádióban. Olyan jel szerűnek éreztem, a google a lefordítottam a szövegét, A következő szavak tűntek fel, sikátor, templom, folyó. A meditációban voltak ezek, egy sikátorban beszéltünk, mellette volt a templom, meg a Rába folyó.
Aztán a fiú egyszer csak eltűnt.
Pár héttel később, (ausztriában dolgoztam egy eldugott kisvárosban pincérkedtem) már épp zárni akartam és nagyon fáradt voltam, mikor betévedt egy hajléktalan kinézetű férfi. Na, mondom, pont te hiányoztál. Adtam neki inni, majd elég fura dolgokat kezdett mondani, hogy a szám az apámé, a szemem meg anyámé. Akkor nagyon furcsa érzésem támadt, mondom neki ki vagy te? 

Érdekelni kezdett a dolog és elkezdtem vele beszélgetni. Mondta, igyak vele valamit, gondoltam már úgyis mindegy, úgyis nehéz napom volt, megbontottam egy pezsgőt. Majd egyszer csak mintha felkapcsoltak volna egy lámpát, mondtam neki, már tudom ki vagy, előző életemben a férjem voltál és miattad nem mehettem hozzá ahhoz akit szerettem. Erre ő : már akkor is jóval idősebb voltam mint te.Ezt honnan tudja, mikor nem is mondtam. Majd mindketten elkezdtünk, zokogni, de olyan elemi erővel, amit még soha nem éreztem, átölettük egymást, ezerszer bocsánatot, kért, hogy ne haragudjak, ő nem tudta, hogy mást szeretek, ő szeretett engem és most is szeret, és csak jót akart nekem. Mondtam semmi baj, ez már a múlt, nem haragszom rád, de ugye tudod, hogy most el kell engedned? Mondta, hogy igen, tudja. Azt mondta, mikor jött be, azon gondolkodott, miért jön ide, mikor 2 napja nem aludt, inkább hazamenne aludni, de most már érti, miért kellett bejönnie. Kérdezte, hogy a fiúval találkoztam e, mondtam igen, pár hete. Sok boldogságot kívánt, és soha többet nem láttam. A fiút sem. Később összeraktam, hogy a ház, ahol kiskoromban volt az az emlékem, az az mi házunk volt, ahol vele éltem ugyanannak az életnek a vége fel volt. 1788 ban talán 17-18 lehettem, az emlékem meg az 1800-as évek közepén volt.  Két tanulság is van ebben számomra: mindent ki kell mondani, különben átvisszük a következő életre a problémát. A másik, ha kételyem támadna az előző életes meditációval kapcsolatban, hogy valóban megtörtént e vagy csak a képzeletem szüleménye, erre gondolok, és tudom, hogy megtörténtek, és a két lélek felismerte egymást.
Van még pár érdekes történetem, majd azokat is leírom, ha gondoljátok.

Szeretettel: Kiara

2014. szeptember 16., kedd

Mi történik világunkban?



Az előző telihold óta rendkívül feszültek az emberek, mindenki azt érzi, hogy "valami van a levegőben". Érezhetjük, hogy a körülöttünk lévő energia is olyan, mint az időjárás: változékony, nehéz és nyirkos. Nem hiába, az emberi test analóg a Földdel. A múlt tisztítása még intenzívebb, mint eddig bármikor. Ahogyan az eső által tisztul a Föld, mi is azt érezhetjük, hogy hidegzuhanyként érnek bennünket a történések, és ezáltal a felismerések. Emberi kapcsolatok bomlanak meg pillanatról pillanatra, barátságok és szerelmek érnek véget. Kísért bennünket a múlt, illetve fogalmazhatnám úgy, hogy megjelenik mindenki, aki még hasznos információt vagy megtapasztalnivalót hordoz számukra. Az év hátralévő része a gyors-leckék ideje. Bárcsak azt mondhatnám, hogy könnyebb lesz. De ahogy közeledünk az év végéhez, egyre nagyobb sebességgel történik minden. Váratlan, hirtelen fordulatok, amik tanítanak, nevelnek bennünket. Semmit nem vehetünk biztosnak, csak azt, ami bennünk van. Egyetlen egy dologban higgyünk: abban, hogy minden helyzetet azért választottunk és teremtettünk, mert megvan hozzá minden információnk és erőnk, hogy meg is oldjuk azt. Semmi nehézséget nem ró ránk az élet, ha nem állunk készen a feldolgozására. Ne feledjük, hogy inkarnációnk minden egyes részletét mi raktuk össze odafent. Higgyünk benne, hogy amikor megírtuk, még sokkal bölcsebbek voltunk, és tisztábban láttuk a helyzetet. Most méginkább visszaköszönnek a családból hozott minták és blokkok, egyre nagyobb tükröket állítanak elénk, amik megmutatják, mely részünket és sérüléseinket kell még tisztítanunk. Olyan embereket vonzunk, akik azzal tanítanak meg tükörbe nézni és feldolgozni, hogy jó nagyokat rúgnak belénk, majd tovább állnak. A legfontosabb mindig az, ahogyan a dolgokhoz állunk. Most kell megbocsátani mindenkinek, aki fájdalmat okoz, de lefőképpen magunknak, hogy ezt a megtapasztalást választottuk. Bocsássuk meg, hogy a másik emberre ilyen feladatot osztottunk, hogy fejlődhessünk és tapasztalhassunk általa. Ő ugyanolyan áldozata a helyzetnek, mint mi magunk. Vannak olyan múltbéi blokkjaink, karmikus leckéink, amik csak drasztikus történések és lelki megélések által tudnak kiegyenlítődni. Ha megértjük az élet értelmét, és tudjuk, hogy ez csupán valaminek a következménye, mely által a világunkban egyensúly jön létre, sokkal könnyebben elfogadjuk a történéseket. Sok ember dönt úgy az idén, hogy súlyosnak tűnő betegségen keresztül, gyors megtapasztalást választ. Minden rajtunk múlik. Ha megtanuljuk a leckét, mely 1-1 testi tünetben rejlik, bármiből ki tudja gyógyítani magát Bárki. SAJÁT MAGÁT. De sokan túl nehéznek vélik ezt az időszakot és hazatérnek. Az év utolsó harmadában sokan döntenek úgy, hogy itt hagyják földi ruhájukat és hazatérnek oda, ahonnan jöttek. Nekünk pedig marad a benne rejlő lecke: az elfogadás. A legdrasztikusabb és legszélsőségesebb megtapasztalások vannak jelen az egyén szintjén is ugyanúgy, mint a Földön. Nagymértékben könnyíthetünk ezen, ha testünket könnyebbé tesszük, hiszen ugyanúgy hat a lélekre, mint fordítva. Azaz tápláljuk könnyed, minél természetesebb tápanyagokkal, kerüljük a finomított szénhidrátokat, vörös húsokat, melyek elnehezítenek. Tisztítsuk a lelket a múlt feldolgozása és a megbocsátás által. Oldjuk családi gyökereinket, melyek nagymértékben meghatározzák jelen életünk történéseit. Törekedjünk megérteni, hogy kik vagyunk, mit keresünk itt a Földön, és hová tartunk. Ezáltal fog megszületni az elfogadás és a megértés, mely létezésünk célja. Csodákkal teli felismeréseket kívánok Nektek! Mohácsi Viktória

2014. szeptember 1., hétfő

Csoda-képek :)

Kiarától kaptuk ezeket a csodálatos fotókat, köszönjük szépen :)





2014. augusztus 31., vasárnap

Aktuális energiák

Gondolom Ti is érzitek, milyen energiában vagyunk jelenleg. Ha magadtól nem tudtad rendezni az emberi kapcsolataidat az elmúlt 3 hónapban, akkor most erőszakosan kényszerít az élet a lezásársa, elengedésre, elfogadásra, megbocsátásra. Erős testi tünetekkel járhat mindez... Ha Te a fény felé igyekszel, mindenkit eltaszít mellőled az élet, aki lefelé csúszik. A lélek döntött. Már látom és biztos vagyok benne, hogy aki eddig nem kezdett el tudatosan dolgozni élete rendbetételén, az turbó sebességgel csúszik lefelé a lejtőn. Eljött az elkülönülés ideje. A fehér elválasztódik a feketétől. A jó a rossztól. A tudatos a tudatlantól. A felébredt az alvótól. Elfogadom, már nem sajnálok senkit, nem akarom megmenteni. Mindannyian döntöttünk. Néhányan eladták a lelküket az ördögnek talmi csillogásért. Elengedem őket, és megköszönöm, hogy évekig vigyáztak rám, és nem engedtek elsüllyedni. A fertő, a mocsok, a sötét sok ember életét viszi el, mint látjátok. Mindenkinek a saját döntése. Te csak arra figyelj, hogy ne billentsen meg senki és semmi. Tudd, hogy csak magadért vagy felelős, senki másért. Peace 

Sok szeretetet kívánok Mindenkinek a szívébe! Mohácsi Viktória

2014. augusztus 30., szombat

Szerelem és karma - avagy kit vonzunk be? -férfi szemmel a karmikus, lélektársi kapcsolatokról


Sziasztok! Négy évvel ezelőtt ugyanezen a néven volt egy írásom, ami miatt elég sokan kerestek fel különféle kérdésekkel. Arról volt benne szó, hogy a ‘Tárjuk fel előző életeinket’ portálon volt egy beszélgetős internetes program, ahol is mindenki elmondhatta előző életes élményeit. Tátott szájjal figyeltem és nagyon szkeptikus voltam. Szűz napjegyű férfi vagyok, azóta megtudtam, hogy bak ascendenssel. Reinkarnáció témában elég tudatlan voltam, máig sem emlékszem, hogy kerültem egy ilyen oldalra. Ahogy olvastam a beszámolókat, megakadt a szemem egy lányon, akinek nem a saját képe volt a profilján, hanem egy angyal. Furcsa érzést éreztem itt belül, amit előtte még sose. Szó, ami szó, egyszerre regisztáltunk fel, és csak egymással beszélgettünk. Hatalmas szerelem lett belőle és elkezdett érdekelni a reinkarnáció témája. Nem értettem, mi húz ekkora erővel egy idegen felé, akit soha nem láttam. Már szinte fájdalmas volt, feszítette az érzés a mellkasomat. 2 hét után költöztünk össze. A családom azt hitte, hogy megbolondultam, mert nem igazán akartam magam soha lekötni, menekültem a kötelékektől. Én is bolondnak tartottam magam, nemcsak a barátaim. Azt hittem hogy megwuduztak, mert egy olyan erőt éreztem, ami felett nincs hatalmam. Elkezdtem én is kutatni a régi életeim után. Viki rengeteget segített ebben. Nagyon szépen köszönöm mindenki nevében az elmúlt életes ingyenes hanganyagot, amit feltettél nekünk, mert mióta távol vagyok, azóta is tudom kutatni a múltam. Elég sok életemet megfejtettem már és ennek segítségével sokminden megoldódott. Elkezdtem megérteni a dolgokat. Amikor valamilyen emberrel nézeteltérésem volt vagy netalántán nem értettem a miérteket a kapcsolatokban, azonnal felkutattam a közös régi életeket és általában mindig megértettem belőlük a mostani helyzeteket és kapcsolódásokat. A szerelemre visszakanyarodva, hirtelen nagy fellángolással írtam meg azt az irományt, amikoris 2 hét ismerettség után nyaralni mentünk közösen a szerelmemmel. Azóta nem írtam, így senki nem tudta, hogyan folytatódott a történet és minimum hatvan levelet kaptunk, ami nagyon jólesett, hogy érdeklődjenek szerelmünk folytatásáról. Szerintem azt hitték, hogy vége szakadt a szerelemnek, amiért eltűntünk. De nem így volt. Melemerültünk az érzésekbe. Az első közös együtt töltött nyaralás után én kicsit megijedtem és az egóm visszavette az irányítást. Féltem, hogy ki leszek szolgáltatva. Féltem, hogy majd jól arcra esek. Elkezdtem kimenekülni a kapcsolatból, pedig előtte soha nem voltam ilyen szerelmes. Nem hittem el szerintem így utólag, hogy megérdemlem. Ez egy ördögi harc volt önmagammal, mert ettől csak rosszabbul lettem. Annyira, hogy szinte rögtön betámadott egy gerincbecsípődés, ami miatt pár hétig fel se tudtam kelni. Kaptam időt a gondolkodásra. De minél többet gondolkodtam, annál rosszabbul voltam. Fájt a szívem, és pár nappal később tüdőgyulladásom is lett. Lázas voltam és aludtam egész nap. Nem akartam a dolgokkal szembe nézni és menekültem a valóságtól. A szerelmem nem értette mi történik, mert nem reagáltam a keresésére. Közben pedig szenvedtem saját magamtól. Közben bebeszéltem magamnak hogy ez a spirituális dolog egy nagy marhaság és nincs is olyan hogy lélektárs és csak azért vonzódok ehhez a lányhoz mert megwuduztak. Nem is mertem szóba állni vele nehogy újra megbűvöljön. Elkezdtem lecsúszni testileg és érzelmileg egyre jobban. Azt hittem hogy azért van ez, mert valami mágiát raktak rám. Így mégjobban azt hittem hogy menekülnöm kell mert egyre rosszabbul vagyok. Amikor volt annyi erőm hogy már felkeljek az ágyból akkor bulizni mentem a haverokkal és elengedtem magam. Kiengedtem a gőzt és el akartam felejteni ezt az egészet. De mindig csak rá tudtam gondolni. Akkor már napok óta nem keresett és ez zavart. Észrevettem, hogy a buli se tesz boldoggá, mert gusztustalan, ami a világban folyik. Láttam, ahogy megjátszák magukat az emberek, hogy becserkésszék egymást, hazudnak, és nem a saját arcukat mutatják, hanem azt, amiről hiszik, hogy bejön a másiknak. Meglepődtem, hogy mennyi pénzéhes ember van, és olyan, akinek már az sem számít, hogy fiút vagy lányt cserkész be hétvégére. Drogoznak a fiatalok és egyre több a biszex és homoszexuális ember. Vagyis egyre betegebb a világunk. Egy jobban hiányzott a kedvesem, a buli nagy része úgy múlt el, hogy kint ültem és gondolkodtam. Hazafelé tartottunk, amikor jött a hidegzuhany. Majdnem történt velünk egy baleset, egy hajszálon és a jelenlétemen múlott. Ez a nagy ijedség újra gondolkodóba ejtett. Viki mondta nekem pár hónappal előtt egy ügy miatt, ha valakivel baleset történik, azt már drasztikusan állítja meg az élet, mert rossz irányba megy és változtatnia kell. Tudtam, hogy egy jelet kaptam. Felnéztem az égre, megköszöntem és sírni kezdtem. Vagy három napig nem tudtam abbahagyni a sírást. Még aznap éjjel felhívtam volna Vikit, ha nem lett volna hajnal négy óra. Éreztem, hogy hiányzik az út, amin elindultam. Hiányzott a kedvesem, és hiányzott a tisztulás, ami a fénybe vezet. Láttam éjszaka a drogos, homoszexuális, pénzéhes, bulizós, alkoholista, minden függőségtől szenvedő, a világtól és megtapasztalásoktól menekülő embereket, azt a világot, melyet a sötétség és az örög ural. Azt éreztem, a két világ között örlődöm. Mindkettőtől menekülök. A fény túl erős volt nekem, viszont ahhoz éppen elég volt, hogy már a sötétségben ne tudjak meglenni. Ez az igazi örlődés. Úgy éreztem, döntenem kell, és képtelen voltam rá. Mást mondott a szívem és mást mondott az eszem. Mérlegre tehettem volna a kettőt, és akkor azt mondanám, hogy a sötétség ellen minden porcikám tiltakozott, a fénytől pedig félt az egóm. Ennek is meg akartam érteni az okát. Hétfőn egy konzultációra mentem és óriási kő esett le a szívemről amikor megértettem dolgokat. Mindenre rávezettek, hogy magamtól jöjjek rá, mert ha én ismerem fel azokat a dolgokat, akkor megértem őket és azzal a blokk be is töltötte rendeltetését, tehát automatikusan megszűnik a félelem és az ehhez kapcsolódó szenvedés. Rájöttem, hogy azért volt a majdnem baleset, hogy figyelmeztetést kapjak egy nagyobb baj előtt. Irányt kell változtatnom, amit már elkezdtem, de megtorpantam. Nem volt baleset, csak jel, hiszen már rátaláltam az útra, csak elfordultam egy kicsit, megtorpantam. Azt mondták, abból tudom, hogy jó úton járok, hogy örül a szívem. Amikor rendszeresen tisztítottam magam napokig is a kedvesemmel voltam, csak akkor éreztem jól magam. Akkor meg minek félek? Lehet, hogy attól, hogy mi van, ha vége lesz? Rá kellett jönnöm, hogy az egóm félelmei ezek, mert érezte a vesztét az egó. De ennél sokkal jobb az az élet, amit szívből, szeretetből és lélekből él az ember. Tudtam, hogy újra ki kell nyitni a szívemet. A félelmeim ellenére mindent megtettem és egyszercsak azt vettem észre, hogy elmúltak a félelmeim. Mindig mikor megértettem valamit, akkor többet attól már nem féltem. Érdekes és felfoghatatlan dolgok derültek ki a családi karmikus kapcsolatokban amitől oldódni kezdtek a karmikus csomók és családi blokkok. Mindenki a családból jobban lett, mert megfejtettem sok titkot. Olyan dolgokra derült fény, amiket a rémálmomba se gondoltam volna, viszont értelmet nyert egy csomó minden. Olvastam több hozzászólásban, cikkben és élettörténetben, hogy addig, amíg a családi kapcsolatait nem teszi rendbe az ember, addig sanszos, hogy ő se lesz rendben. Ezzel mostmár egyetértek, de régen nem értettem, mert azt gondoltam, az én családomon nincs mit rendbetenni. Mégis volt. Régen nem volt gondom a pénzkereséssel, de ahogy legyaláztam magam lelkileg, anyagilag is elkezdtem visszafejlődni. Tehetetlennek éreztem magam. A kedvesem egy spirituális ember, lélekgyógyász, fel kelltt fejlődnöm hozzá. Lehet, hogy túl jónak gondoltam magamhoz. Be kellett ezt vallanom magamnak. Azt hittem, nem vagyok hozzá elég okos és belülről nem tudom megadni, amire szüksége van. De rájöttem, hogy talán nem is ezt kell neki megadni, ami benne megvan, hanem azt, ami hiányzik. A materiális dolgokban viszont én jó vagyok. Vagyis mégis összepasszolunk. Tőle majd tanulok érezni és szeretni, ő meg tanulja tőlem a fizikai dolgokat. Ez a rádöbbenés hozta számomra a megértést. Felkerestem őt. Ez nem volt egyszerű, de most senkit nem untatok a részletekkel. De hónapokig tartott az, hogy vissza tudjam magam mellé hozni. Megérdemeltem, nem mondom, hogy nem. Hatalmas nagy fejlődés és tanulás és tisztulás várt rám abban a néhány hónapban. De akkor már tudtam, hogy ami az enyém, úgysem veszíthetem el, és sokkal könnyebben ment a tanulás. Örömmel és élvezettel dobtam le a láncokat magamról. Néha szép volt, néha kínkeserves. Sokszor azt hittem, a pokolban járok, olyan mélyre süllyedtem magamban. Senki ne ijedjen meg, ha a tisztulások során ilyen érzése támad, hiszen csak azok jönnek fel a mélyból, amik egyébként is feljöttek volna, csak lehet hogy még megelőzte volna sok év szenvedés. Jobb ezen minél előbb túl lenni. Minél gyorsabb, annál rövidebb ideig szenved az ember. És mi ez a kis kín ahhoz a boldogsághoz képest, ami utána vár az emberre? Eleinte azt éreztem, hogy csak lefele süllyedek, de volt egy pont, amikor emelkedni kezdtem. Szerintem addig kell az embernek ezt csinálni, amíg mindent megért, mert utána már csak felfelé fog menni és gyarapodni fog lelkileg és gyógyulni fog testileg és anyagilag is. Én mindig hipohonder voltam, de három éve makk egészséges vagyok. Eszembe se jut, hogy lehetne ezt másképp. Az egész karmát tudjuk irányítani, ha megértjük a dolgokat. Bármi történik velem, akkor az az első, hogy megkérdezem a felsőbb tudatosságomat, mit akar nekem üzenni ez a helyzet, ez a szituáció. Rögtön, gyökerébe fojtom el a problémát. Megtanultam védeni magam energetikailag, mert azt éreztem, szükség van rá. Minél nagyobb a fény valakiben, annál jobban megérzi a sötétet is. Azok között az emberek között is jónéhányról észrevettem, hogy az ördögöt szolgálják, akik spirituálisnak, meg tanítónak nevezik magukat. Mindig a lelkemtől kérdeztem a választ. Az érzéseim nem csapnak be. Ha egy spirituális ember a fizikai világban szegény, azt jelenti, hogy az érzelemgazdag tanításokat nem tudja a fölre lehozni. Aki bántja a másikat, aki irigy és a pénzért képes áttaposni a másikon, az a sötétség lényeivel dolgozik. Akiben nagyobb az egó, mint a szeretet, az nem a fényt szolgálja. Aki azt vallja, hogy ő egy különleges lény, és olyan képességei vannak, mint senki másnak, az is egóból, vagyis az ördög energiáiból él. Hiszen mindannyian egyformák vagyunk. Egy forrásból valók vagyunk. Mindenki éli az életét és oldja meg a feladatait. Aki azt hiszi, hogy több vagy jobb a másiknál, tévúton jár, és tévedésbe viszi az embereket. Mindannyiónkban ott van az Univerzum össze információja. De mindenki azokat hozza elő magából, amire szüksége van a feladatai elvégzéséhez. Más feladatokkal jöttünk ide le, ezért sem ítélkezhetünk senki felett, hiszen nem ismerjük a karmikus múltját. Nem tudjuk, kinek mit kell megoldania. De a szeretet minden karmát felold. És aki önkényesen bünteti embertársait, aki ki akarja használni energiái hatalmát, maga is alávaló. Ezek csak az én tapasztalataim, amire rőjöttem az évek során. Nem kell velem egyet értni, hiszen az sem baj, ha valaki másképp gondolja a dolgokat. A kedvesem mellett én spirituális útra tértem. Ő segített nekem abban, hogy az utamra találjak. Együtt hihetetlen nagy erő van bennünk. Ez tényleg igaz, hogy amikor az ikerlelkek találkoznak, egy akkora energia tornyosul köréjük, hogy szinte mámorban úszunk azóta. Sokszorosa az energiám az addiginak. Együtt bármire képesek vagyunk. Nagyon gyorsan költöztünk össze és rögtön össze is házasodtunk. Nem volt mit átgondolnom. Biztos vagyok benne, hogy ilyen érzéseket nem táplálhatok más iránt. Ez pedig kell nekem. Enélkül az érzés nélkül nem lennék ugyanaz. Sajnálom azokat a férfitársaimat, akik megragadnak az anyagi és az egó világában. De tudom, hogy ők is a saját harcukat vívják. Csak a párommal tudom teljességben érezni magam. Energetikailag folyamatosan együtt vagyunk. Akkor is, ha fizikailag távolabb kerülünk. Ilyen is van. Bár ritkán, mert együtt dolgozunk. Először egy közös vállalkozásba fogtunk, ami Nikinek már egész jól működött. Boldoggá tett, hogy sok embernek segíthettünk, valóban olyanoknak, akik ezt megérdemlik. Minden fokozatosan szépen rendbejött. Majd kidolgoztunk egy programot, amivel járjuk az országokat, egy tréninghez tudnám hasonlítani, és abban segítünk az embereknek, hogy segítsenek magukon. Több, mint két éve élünk külföldön, úgy érezzük, most ott van dolgunk. Arra törekszünk, jó tanító váljék belőlünk. Olyan, akiből nem hiányzik az alázat, az együttérzés, és a tisztelet. Minden embernek vannak tévelygései, nekem is voltak. Édesanyám által olyan ‘tanítókkal’ találkoztam, akiktől nagyon sokat tanultam. Pl azt, hogyan nem kell bánni az emberekkel. Megtanultam tőlük azt, hogy én nem akarok ilyen egoista lenni ffi létemre (ők nők voltak). Ők egy rendkívüli, egyedi és utánozhatatlan embernek tartják magukat, amit meg csinálnak, egyszerűen csodálatosnak, amit rajtuk kívül senki más nem tud. Az ilyen emberektől meneküljetek. Minden ember ember. Mindenkiben ott van Isten fénye. Senki nem jobb és nem rosszabb a másiknál. Egyet azért ne felejtsünk el. Az ember azért születik a földre, hogy a fizikai világban tapasztaljon. Nem azért, hogy elbujdokoljon és meditálgasson. Ezek az emberek nem tudják fizikai szintre lehozni a nagy szellemi bölcsességeiket. Hihetetlen fellengzős és értelmetlen írásokat tesznek közzé médiumok, sokat olvasok az interneten. Anyukám sorban küldi át őket. Olyan dolgokról, amit az sem ért, aki leírta. Így menekülnek el a valóságtól, és erre buzdítanak tömegeket. A változás és a felemelkedés lényege nem ebben van. Nem menekülni kell az élettől, hanem szembenézni vele. Van olyan szupergalaktikus mester, aki már nem is érintkezik az emberekkel. Azt hiszik, hogy azért, mert hangztaos szavakkal és mondatokkal fogalmaznak meg egy irományt, vagy ahogy ők fogalmazzák, médiumi közvetítést, attól az értékes lesz. Sajnos nem. Annál értéktelenebb. Azonosulni senki nem tud vele, csak jól hangzik. Vajon kinek miben vitte előrébb az életét a sok halandzsázás? A mostani időkben a tanítások sikere abban rejlik, hogy kézzel fogható megoldásokat kapjanak az emberek. Mi, akik emberekkel dolgozunk, mutassunk példát emberségből. Nagyon tisztellek és becsüllek benneteket, amiért mindig jó példával jártatok előttünk. Szerintem ez a korszak nagyon nehéz mindenkinek. De mi akartunk megszületni és fejlődni. Mi akartunk tanulni. Soha senkit nem hibáztathatunk semmiért! Mindent mi akartunk, hogy így legyen. Megtanultam, hogy ezek nem csapások, hanem magunk által kiszabott feladatok, amikben rejlenek tanulási tapasztalataink. Meg kell tanulnunk összefogni, összeadni a fényenergiánkat, mert ezzel tudunk csak egy új világot létrehozni. Aki ezt nem akarja, azt hagyni kell. Hadd maradjon a karma körforgásában. Észrevettem, hogy sokan nem értik az élet lényegét. Én is a szerelmemnek köszönhetem, nem az enyém az érdem. Nekem a kitartást, a céltudatosságot, a türelmet és az alázatot kellett hozzátennem. Őt tartom a legnagyobb mesteremnek, a szerelmemnek, a legjobb barátomnak és egy nagyon nagy uniót képezünk együtt. Már nem félek semmitől, nem aggódom, nincs miért. A szerelem és az a teljesség érzéseolyan, mintha belülről jönne kifelé egy óriási fény, és ez felold minden láncot, amivel körbe vagy tekerve. Még mindig azt vallom, hogy az ember olyan társat vonz, amilyen ő magam. Se jobbat, se rosszabbat. És az ikerlelkünk pontosan ugyanott tart a fejlődésben, mint mi magunk. Tehát felesleges aggódni. Nem tud lemaradni rólunk és mi sem róla. Amikor pedig itt az ideje, megtörténik az áttörés és fel tudjuk vállalni egymást. Nálunk ez eltertott egy darabig, amit nem bánok, mert ha nincs az a tanulási időszak, amit adtu k egymásnak, akkor biztos, hogy később elváltak volna az útjaink. Hiszen ezt mi választottuk tehát a megtapasztaláson mindenképpen át kellett menni. A tisztuláson úgyszint. És ha ezt nem vállalom,  nem lennéke gy boldog, elégedett ember most. Valóban magamat látom Nikiben és olyan, mintha mindig együtt lettünk volna. Minden természetes. A gyermekeinket is abban a szellemben neveljük, hogy mindent merjünk kimondani, legyünk természetesek és becsületesek. Mi nem hazudunk télapót és húsvéti nyuszit, hiszen elvárjuk, hogy a gyermekek is őszinték legyenek velünk. Ők pedig minket másolnak. Egy másfél éves kislányunk van, és úton van a második, aki szintén kilány, már megmutatta magát. A gyermekünk is az élethez van szokva, szinte egyfolytában utazunk, jövünk megyünk, mindenhez alkalmazkodik, és tanít bennünket az életre. Nem nyomjuk e a benne lévő ősi ösztönöket. Nem szidjuk nem neveljük. Egy számomra nagyon jó és hiteles férfi tanító társam mondta, hogy indiai útja során azt mondták neki az ott élők, hogy a gyermekeiket nem nevelik. A kutyát és a macskát nevelik, hogy ne szarjon be a házba. A gyerekeket szeretik… Azért olyanok, amilyenek. Ezt nagyon megjegyeztem. Mi sem nevelünk, hanem szeretjük a gyermeket. Nekik a szeretetünkre, időnkre van szükségük, semmi másra. A szerelem megtanította velem az élet lényegét és értelmét. Ösztönzött a fejlődésre, a megértésre. Segített sokkal jobb emberré válnom. Segített a szerelem felelősséget vállanom. Segített letennem az egóból és segített megengedni magamnak, hogy merjem használni az érzéseim. Segített egységben maradni, és segített leadni az önzésemből. Meggyógyította szívem és lelkem, ezáltal a testem is, és segített kipucolni a múltat. Tudom, hogy ennek így kellett lennie, hiszen ez egy olyan egyezség volt köztünk, ami még leszületésünk előtt a mennyben köttetett. Földi értelemben, hálás vagyok a páromnak, Nikinek, az elmúlt négy évért és a következő nyolcvannégyért, ami vár ránk. Minden felismerésért és szeretetért. Köszönöm szépen Vikinek, és a későbbiekben Mártinak is, hogy ennyi időt és energiát rám fordítottak és segítettek elindulni ezen az úton, melyen megtaláltama  fényt, a küldetésem és a társam. És szerencse, hogy létrehoztátok sok éve azt az oldalt, ahol beszélgetni tudtunk. Minden embertársamnak köszönöm a leveleket, a megkereséseket, és köszönöm, hogy leírhattam mindezt nektek és köszönöm, hogy elolvastátok. Mindenki megérdemli ezt a feltétel nélküli szeretetet. Egy dologban különböznek csupán az emberek. Van, aki még nem tökéletesen tisztította meg magát, hogy ezt a mennyei érzést a földre lehozza. Jó és örömteli munkát és életet kívánok minden embertársamnak. Kis idő múlva újra jelentkezem, a következő néhány hónapot ismét Dél-Amerikában töltjük. És ne felejtsétek, a szeretet mindent felold. Minden sötétséget!


MUAH! Tibi (és Niki)


Tibi előző írását itt olvashatjuk: http://elozoeletek.blogspot.hu/2011/06/szerelem-es-karma-avagy-kit-vonzunk-be.html

2014. augusztus 29., péntek


Ezeket a csodaszép képeket Wandától kaptuk, az augusztusi tűzijáték alatt készültek. Köszönjük szépen :)

2014. augusztus 24., vasárnap

A megértés szerelmet, békességet és boldogságot teremt



Kedves Viki és Márti! 

A mai tanfolyam és oldás szenzációs volt. Rengeteg belső történés és gondolat megindult bennem, szeretném megosztani veletek. Az én történetem első felét már megosztottam, így részletesen nem fogok mindenre kitérni. Egy rossz házasság és a lelkitársam felbukkanása volt az oka annak, hogy oldásokra kezdtem járni és segítségeteket kértem. Ősszel lesz két éve, hogy ez történt. Sok vívódás után döntöttem el, hogy végül elválok és becsülöm magam annyira, hogy nem engedem meg azt az erőszakot, amit a férjem tanúsított irányomba. Egy olyan oldás indított meg, ahol a családi kapcsolataink energiáit tisztítottuk meg, és ahol hála nektek, szembesültem azzal, hogy a férjem személyében az apámmal meg nem oldott konfliktusom folytatódik. Döbbenten állapítottam meg az oldás során, hogy minden, amit életem során bevonzottam -és itt főként a szenvedésekről beszélek-, visszavezethetők a családom felmenő tagjaira. Édesanyám ágán a nők mind áldozatok voltak, így én is olyan társat választottam, ahol áldozat lehetek. Mióta összeházasodtunk, rá voltam utalva a férjemre és azt a tudatot erősítette bennem, hogy nélküle nem fogom megállni a helyem. Én ezt elhittem neki. Mindent megtett, hogy egy nagy semminek érezzem magam. És egy óriási áttörés kitisztította előttem a képet, lehullt a hályog a szememről, amikor az oldás folyamán megértettem, miért is van ez. (csodák csodájára valóban javult a szemem utána, azaz a látásom, kerek 2 dioptriát) És ma a helyére került minden darabka. Annakidején a családi oldásban döbbentem rá, hogy amit elítéltem apámban és anyámban, azaz nem dolgoztam fel, csak elfordultam tőle és elnyomtam magamban, a saját családomban újra bevonzottam, hogy ezt meg tudjam oldani. Ez volt életem legnagyobb megértése. A férjem elég agresszív ember, és a családi béke és a 3 kislányom érdekében azt gondoltam, soha nem fogok elválni. Boldogtalan voltam, de elfogadtam ezt. A bizonytalanságom abból eredt, hogy időközben megismertem valakit, akibe szerelmes lettem. Ez erőt adott nekem, de ahhoz kevés volt, hogy lépjek. Ez az oldás után viszont elkezdtem megérezni, hogy a férjem nem biztos, hogy rossz, hiszen őt én vonzottam be, hogy mutassa meg nekem azt a tükröt, azt a problémámat, amin változtatnom kell, és amit a szüleimtől képtelen voltam megtanulni. Tehát ha valakit hibáztathatok, az csak én lehetek. Elkezdtem másképpen tekinteni a férjemre, és ennek megfelelően ő döbbenetesen elkezdett változni. A felismerések olyan kapukat nyitottak meg bennem, amik segítségével ösztönből tudtam, hogyan bánjak a körülöttem lévő emberekkel. És ma igazatok volt, hogy a legnagyobb kulcs a megoldáshoz, az alapokban van, azaz ha megérti az ember, miért is épp abba a családba született, amibe, miért pont ezektől az emberektől akart tanulni, és hogy vajon sikerült e beteljesíteni a közös küldetést. Ahogy tanácsoltátok, leültem a férjemmel. Előtte napokig dolgoztam azon, hogy szeretettel tudjam őt megközelíteni. Hogy ne a rosszat lássam benne, hanem azt, hogy ő is egy áldozat ebben a történetben, aki bevállalta értem ezt, hogy fejlődhessek általa. Csak hogy értse mindenki: a férjem rendkívül erőszakos ember, eddig akárhányszor megemlítettem, hogy nekünk jobb lenne külön, leordította a fejem, sajnos többször bántalmazott, és volt, amikor több napra bezárt a lakásba. Több nap felkészülés után egyik este, mikor láttam, hogy teljesen józan, megkértem, üljön le velem, főztem neki a kedvenc ételéből és elmondtam neki, hogy nagyon sokmindenre jöttem rá az utóbbi időben. Kérdőn és furcsán nézett rám. És éreztem, hogy az angyalaim irányítanak, mert olyan szavak jöttek ki belőlem, amiken még utólag is csodálkozom. Elmondtam neki, hogy voltam lélek-oldásokon és számtalan felismerésen mentem keresztül, pl azon, hogy ő mennyi mindenben segített nekem. Nyelt egy nagyot, és tágra nyílt szemekkel figyelt rám. Semmi agressziót nem éreztem benne. Elmondtam neki, milyen hálás vagyok azért, hogy őt választottam társnak anno, hiszen annyi mindent tanultam meg általa, amit sosem gondoltam volna. Megköszöntem neki az együtt töltött 16 évet. És mondtam neki, hogy nagyon hálás vagyok azért, hogy ő ilyen és mindezt meg tudom beszélni vele. Az én kökemény, csak a fizikai világban hívő férjemnek potyogni kezdtek a könnyei. Akkor jöttem rá, hogy ő sem kapta meg tőlem sosem, amire ő vágyott. Vagyis igaz az, hogy ennek a kapcsolatnak nemcsak én, hanem ő is áldozata. Nem szidtam és bántottam őt semmiért, hanem elmondtam, bármi történt, én őt feltétel nélkül szeretem. És egyszercsak belekezdett… Minden sérelmet kiadott magából, amit ennyi éven keresztül visszafojtott. Egyre jobban megértettem őt… A végén már nem is magamat sajnáltam, hanem őt, hogy ennyi időn keresztül el kellett viselnie. Ki tudtuk mondani a legfontosabbat, azt, hogy sajnálom, bocsáss meg, és megbocsátok. Mindketten! Egy hatalmas oldódás volt mindkettőnk számára. A következő fontos kérdés már az ő szájából hangzott el: El akarsz válni, ugye? Hm, csak bólogattam. Majd erőt vettem magamon, és életemben először teljesen őszintén elmondtam neki, hogy én egy áldozatnak éreztem magam mindig, de most rádöbbentem, hogy mindketten azok vagyunk, és nem szeretném azt, hogy miattam boldogtalan legyen. Elmondtam, hogy ő egy csodálatos ember, és egy olyan nő, mint én, nem a legjobb oldalát hozta ki belőle. Van 3 csodás gyermekünk, akiknek mindig a szülei maradunk, bármi történjék. Elmondtam, hogy a gyermekeim nagyon jól tették, hogy ilyen csodás apát választottak maguknak. És mindezt nem megjátszottam, hanem az oldások és megértések után valóban ezt gondoltam. Az én vadállat férjem, egy angyallá változott és úgy egyeztünk meg a válást illetően, hogy mindkettőnknek a lehető legjobb legyen. Ez tavaly történt, de hivatalosan nemrég váltunk el. Ez a beszélgetés, és a beszélgetésből eredő oldódás a volt férjemet teljesen megváltoztatta. Azóta tanácsokat kér tőlem, hallgat rám, mondhatni azt, hogy barátok lettünk. 3 éve még azt mondta, ha elhagyom, elvágja a torkomat. Ő mindig jó ember volt, de én az állatot hoztam ki belőle. Soha nem gondoltam azt, hogy mindezt azzal rendbe tudom tenni, hogy a családommal rendezem a kapcsolataim. Sosem gondoltam, hogy a tiszta kommunikáció ennyit számít. A szüleimnek is meg tudtam bocsátani, és ők is nekem. Anyukámnak elmúlt az ekzemája, apukám könnyebben jár azóta. Tisztult velem együtt a család is. A gyermekeim boldogok, jól érzik magukat. A középső kislányomnak, aki teljesen az én vérem, (ezt úgy értem, mindenben engem formál) elmúltak az alvászavarai, megszűntek a félelmei, nem pisil már be. Rájöttem, hogy ezeket mind tőlem vette át. Sokat vannak az apukájukkal, amennyit csak akarnak, és kiegyensúlyozott az egész család. Én pedig nyugodt vagyok, elmúlt a szorongásom, a félelmeim, az aggodalmaim. Nem féltem már a gyerekeket, a szüleimet és nem áldozom fel magam a családért. Érdekes dolgok történtek velem, egy egyetemista kori szerelmem tért vissza az életembe, de ez a kapcsolat hamar lezáródott. Gondolom az lehetett, amit mondtatok nekem, hogy csak azért tért vissza, mert akkor anno nem tettünk pontot a kapcsolat végére. Könnyedén engedtem el őt, mert hittem benne, ha menni akar, akkor ennek így kell lennie. Június végén azonban felbukkant az az ember, akiről tudom, hogy az ikerlelkem. 2 éve, a második oldásomon, ami ikerlélek oldás volt, ismertem meg őt. De sajnos amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is az életemből. Még arra sem volt időm, hogy igazán megismerjem, mégis az volt bennem, hogy jobban ismerjük egymást, mint bárki mással. Megéreztem a közelében az egységet, a tökéletességet, és felismertem benne önmagamat. Amikor szó nélkül lépett ki az életemből, azt éreztem, enélkül az érzés nélkül nem érdemes élni. De ez e helyzet tanított meg remélni. Ez a helyzet tanított meg az elfogadásra, a türelemre, az alázatra és a reményre. Ezért mosolyogtam ma rád, mikor erről beszéltél. :o) Magamra ismertem. Hazamentem a válóperem után, kibontottam egymagamban egy pezsgőt, és elmondtam magamnak, milyen f.sza csaj vagyok (elnézést a kifejezésért), mennyi mindent végigcsináltam. Bele mertem vágni az ismeretlenbe, nem félek, erős vagyok, tiszta vagyok, szabad vagyok, nincs bennem harag, nincs bennem neheztelés. Azt éreztem, végre önmagam vagyok. Megéreztem, hogy ezt a boldogságot magamnak köszönhetem, és senkire nincs szükség ahhoz, hogy jól érezzem magam. Betettem egy jó filmet , fürödtem egy jót, és éjfél körül vettem észre, hogy egy idegen telefonszám hívott háromszor az este folyamán. Ahhoz már késő volt, hogy visszahívjam, gondoltam majd reggel. 6 órakor csörgött az óra, és már várt egy szöveges üzenet. TŐLE. Attól az embertől, aki 2 éve eltűnt az éterben. Úgy vert a szívem, minden vér kifutott a fejemből, alig tudtam felállni az ágyból. Már teljesen letettem arról, hogy álmodozzak, reménykedjek, és éljek egy olyan illúzióban, amit magam vetítettem ki. De ezek szerint a lélek nem csapható be. A két lélek még évekkel ezelőtt felismerte egymást. És ez is a tökéletes példa, hogy amint megtisztulunk a múlttól, egymásra találnak azok az emberek, akiknek egymás mellett van a helyük. Mi mindketten kapcsolatban éltünk, és míg le nem zártuk a múltat, nem tették lehetővé az együttlétet. Amikor tökéletesen el tudtam ezt fogadni, és beletörődtem abba, hogy lesz aminek lennie kell, megtörtént a csoda. Tudom, hogy sokat tettem ezért. Amikor elmesélte, milyen kacifántosan talált rám újra, és mennyi jelet kapott, amik nem engedték, hogy elfelejtsen engem, akkor már tudtam azt, hogy meg fogom írni a történetem, mert sok lánytól hallottam, hogy hasonló szituációba kerültek. Ledöbbentem, amikor elmesélte, hogy volt egy beszélgetése az apukájával, amiben megbocsátott neki, és abban a pillanatban világosodott meg, hogy mellettem a helye. Ezek az összefüggések… Neki is meg kellett oldania egy csomó mindent. De én ezt nem láttam, nem tudtam, csak a remény maradt. De már tudom, ha valakivel össze vagyunk hangolva, akkor egymásra találunk. Abban a tempóban, amilyenben fejlődünk. 2 év, az hosszú időnek tűnt. De már látom a nagyobb összefüggést és tudom, hogy ez a kapcsolat nem jöhetett volna létre előbb. Nem lett volna jó. Óvatosan, de nagyon nagy szeretettel közelített felém. Már én sem akartam sietni, kapkodni, bebiztosítani magam. Szépen lassan, 4 hét elteltével megbeszéltük egymással az érzéseinket és elhatároztuk azt, hogy innentől kezdve mi egy pár vagyunk. Nincsenek játszmák, féltékenység, csak a tiszta szeretet. Így az életben először elmondhatom azt, hogy boldog párkapcsolatban élek egy olyan emberrel, akihez nincs fogható. Aki segített abban, hogy önmagam lehessek ebben a világban. Aki megtestesíti azt, amire mindig is vágytam. Ő, a lelkem másik fele. 

Tudom, hogy ez egy hosszú folyamat. Tudom, hogy még mindig vannak a lelkemnek sérülései. Minden egyes oldáson megértek valami, ami közelebb visz az egységhez. Minden nap vannak felismeréseim. Ez egy olyan folyamat, aminek nincs vége, míg a földön vagyok. Mindig is kereső voltam. Kutattam a megoldásokat, nagyon sok helyre elmentem, nagyon sok könyvet elolvastam. De mindig visszataláltam hozzátok. Hallottam ma, hogy beszélgettétek, és szeretnék megerősítést küldeni, hogy szenzációs, amit csináltok, az a feladat, amit felvállaltatok. Tudom és látom, hogy nem könnyű feladat, de szükségünk van rátok. Sok helyen voltam, és olyan fellengzős tanításokat nyomnak le az emberek, olyan égi üzeneteket közvetítenek, amiket még a közvetítő médium sem ért. Az embereknek valóban érthető, számukra elsajátítható és felfogható információkra van szükségük, amelytől több lesz az életük. Amiből megértik, mit kell tenni, hogyan kell cselekedni ahhoz, hogy ők maguk megoldásokat találjanak. Azon nevettem ma, ahogy megemlítette valaki az egyik nagymestert, és eszembe jutott, hogy soha nem vitte előrébb az életemet néhány Szűz Mária csatornázás és hasonlók. Sokan osztják az észt, de előrébb nem viszi az embereket. Ezek információk és nem megoldások. Köszönöm nektek azt a sokmindent, amit kaptam, és azt, hogy sokszor hagytatok földre esni, mert megtanultam felállni. Ma ledöbbentem azon a mondaton, ami elhangzott, hogy az ördög mindig álruhában érkezik, és minent megígér, amire valaha vágytál. Többször bedőltem ennek én is. Aki gyors változást ígér, attól menekülni kell. Senki nem tud változtatni rajtunk, csak mi saját magunkon. Aki ezzel áltat, azt nagy ívben kerülöm. Ez egy hosszú folyamat, amihez tőletek rengeteg segítséget, ötletet kaptam. Majd én saját magam megoldottam. Még van egy terület, amit szeretnék rendbetenni, ez az életfeladat. Ma talán ráéreztem, mi lehet az, de ebben még bizonytalan vagyok. Nem stresszelek ezen és tudom, hogy már nem vagyok messze tőle. Dolgozom magamon és folytatom a kutatást azzal kapcsolatban, ki is vagyok én. Ahogy rá tudok erre érezni, tudni fogom, mi a feladatom. 



Kérlek, küldd el nekem a szöveget, amit beszéltünk ma, a történetem nyugodtan osszad meg, és engedd meg, hogy mégegyszer hálámat és nagyrabecsülésemet fejezzem ki, és megköszönjem azt, hogy segíthettem én is az elmúlt időszakban. Két hét múlva újra megyek és haladok veletek együtt az úton. Köszönettel: Gabriella

2014. augusztus 5., kedd

Csodálatos képek

Ezeket a csodálatos képeket Révész Anditól kaptuk! Köszönjük szépen! :)