2014. április 15., kedd


Előző élet meditációs hanganyagunk elkészült zenével! Hálás köszönet érte Pap Imrének!  További zenéi megtekinthetők a https://soundcloud.com/paprecordings oldalon. 

A meditációt itt találjátok: 

2014. április 14., hétfő

A lány, aki Istentől kapja az ihletet


A tudomány nehézségekbe ütközik, amikor az ihlet eredetét és működését kell vizsgálnia, ám egy 20 éves amerikai lány azt állítja, pontosan tudja mi az ihlet forrása. A litván és amerikai szülőktől származó Akiane Kramarik lenyűgöző realista festményeket fest, és azt mondja, Isten beszélt hozzá hároméves korában, és arra biztatta, hogy fesse meg a fantáziáit.

Az autodidakta művész végül négyéves korában ragadott ceruzát, hat évesen kezdett el festeni, és hétéves korában már verseket írt. A nő a Fox News amerikai csatornának elmondta, egy nap azt álmodta, hogy találkozott Istennel, attól kezdve pedig isteni sugallatra segíti a művészi alkotásban.

„Szeretem a szemekben lefesteni az egész életet. Amikor rajzolsz nem gondolsz semmire, az álmaidat rajzolod meg, egyszerűen úgy, ahogy látod őket” – fogalmazott Akiane.

A nő szülei ateisták voltak, de megváltoztatták álláspontjukat mióta a lányuk az isteni látomásoknak és az Istennel való személyes kapcsolatának köszönhetően lenyűgöző műveket alkot az életről, emberekről és tájakról. Akiane szerint Isten adta neki ezt az ajándékot, és ezt másokkal is meg szeretné osztani.

„Isten segít nekem a művészetem, a verseim által, vigyáz rám, akárcsak egy pici pillangóra. Minden versemben benne van, amit írok, és minden képemen szerepel, amit megfestek” – mondta a nő tízéves korában.

Elmondta: néha kissé frusztrált, amiért nem találja a megfelelő szót, vagy pozíciót, de amikor Istennel kezd beszélgetni, megnyugszik és érzi, hogy minden rendben lesz. Ekkor érzi, hogy minden valós, mindez megtörténik vele, és úgy gondolja, más emberek is átélhetik ezt az élményt. A versírással kapcsolatban is ugyanezt élte át.

Amikor megmutatta édesanyjának a költeményeit, az megkérdezte, honnan jönnek ezek a gondolatok? A válasz az volt, hogy Istentől. Kislány korában azt hitte az osztálytársai is tudnak verseket írni, de később megértette, hogy ezt az ajándékot Isten adta neki, hogy másokkal is megossza.

Édesanyja szerint senki más nem tudott volna hatás gyakorolni a lányára, mint Isten, hisz Akiane nagyon zárkózott életet élt. A lány 10 éves korában még megjárta az Oprah-showt, és eddig 50 televíziós műsorban szerepelt. Több száz művészi alkotás van már a háta mögött, és két bestsellert is írt. Festményeit dollár százezrekért vásárolják, bevételei egy részét pedig jótékony célokra ajánlja fel.

https://www.youtube.com/watch?v=yWBufPbMh-4#t=152

Forrás: http://filantropikum.com/a-lany-aki-istentol-kapja-az-ihletet/
Következik egy hosszabb szünet, a következő oldások csak nyáron lesznek, így ha valaki jönni szeretne, még használja ki ezt az alkalmat.


Aktuális program


Az oldásokról bővebben: 




2014. április 19. szombat 10-15 óráig: Bűntudat és egzisztenciális félelmek oldása, testi-lelki gyógyító nap

Boldogságunk legnagyobb ellenségei: a szégyen és a bűntudat érzése. Van olyan érzés, amit már évtizedek óta magunkban hordunk. Van, aki vétkesnek éli meg saját magát, de azt sem tudja, miben vétkezett. Ezek a rendkívül mély érzések eredhetnek akár előző életeinkből is. 

Egyre több ember érez egzisztenciális félelmeket, kilátástalannak vélik a jövőt, azt érzik, már nem tudják kézben tartani életük irányítását. Azonban míg félelmek gyötörnek bennünket, nem tud felfakadni bensőnkből a megoldás. 

Ezen blokkok kerülnek oldásra ezen a napon, hogy tiszta lélekkel indulhassunk valóra váltani álmainkat. 



Majd átélhetünk egy testi lelki áthangolást, csakraharmonizálást, gyógyítást az élet forrásánál. 


Minden program Székesfehérváron kerül megrendezésre. Bármelyikre szeretnél jelentkezni, az aloeviki@gmail.com címen megteheted. Arra kérlek, hogy csak akkor foglalj helyet bármelyik napra, ha biztos, hogy el szeretnél jönni. Ha pedig bármi miatt mégsem tudsz megjelenni, kérlek mindenképpen jelezd, lehetőleg 1-2 nappal az oldás előtt, hogy másnak átadhassuk a helyet, aki jönni szeretne. Ha valaki nem szól, sajnos legközelebb nem tudunk fenntartani helyet számára. Köszönjük!


Szép napot kívánok! Viki 

2014. április 2., szerda

Mikor állunk készen a valódi szerelemre?


Drága Viki! Egy kisebb fajta csoda, ami velem törént az oldások után. Mondhatom úgyis, hogy a legnagyobb csoda, ami történhetett. Nem azért mentem el az ikerlélek oldásokra, hogy megtaláljam a másik felem, hiszen ismerem őt kicsit több, mint 3 éve. Úgy ismerkedtünk meg, hogy egy ikerlélek bevonzó nap után (még aznap) elkezdtünk “véletlen” beszélgetni egy internetes közösségi oldalon. Sohase láttuk még egymást, de minden egyes szava a lelkemig hatolt. Nem volt szándékomban az ismerkedés és neki sem. A sors úgy intézte, hogy beszélgetnünk kelljen. Egy egész napot szinte végigbeszélgettünk, majd megköszöntem neki és elköszöntünk. Azt hittem, soha többé nem fogunk többé beszélgetni. Lezártam. Nem értem, miért érzem azt, hogy megszakad a szívem. Másnap már reggel írt, hogy rólam álmodott, és annyira valóságos volt, hogy szerinte előző életeinket látta. Előtte nem hitt ezekben a dolgokban. Ez volt az első bizonyíték, hogy ő valóban az ikerlelkem, a másik felem. Ugyanis annyira megnyitott bennünk a kapcsolódásunk, hogy elkezdtünk emlékezni a múltunkra és a feladatainkra. Ő ezeket másképpen fogalmazta meg, de ez volt a lényege. Reggeltől késő estébe nyúló beszélgetések következtek. Éreztem, hogy mi összetartozunk, és bárhol is van, a lelke itt van nálam. Sokszor arra gondoltam, hogy itt ül mellettem, ő pedig írt, hogy azt érzi, mintha simogatnám. Rendkívül intenzív lelki kapcsolatunk volt. 2-3 hét internetes beszélgetés után tudtam meg, hogy több éve együtt él egy lánnyal. Én akkor azt éreztem, le kell zárnom ezt a kapcsolatot, mert ha tovább folytatom, és napról-napra egyre jobban kötődöm hozzá, akkor nagyon meg fogok sérülni. Ez volt az, amikor nem mertem a szívem szerint cselekedni. Lezártam. Ő ezt nem hagyta, s tovább beszélgettünk, kicsit semlegesen, nem akkora érzelmekkel. Egyik nap éreztem, hogy kicsit furcsa, szótlan. Elmesélte, hogy ez azért van, mert elköltözött a párja. Engem szeret, és mindig erre az érzésre várt. Megbeszéltük, hogy következő hégtégén találkozunk. Akkor találkoztunk először. Nagyon érdekes és csodás érzés volt a találkozás. Egy akkora hatalmas energia generálódott, ami szinte fájt. Fizikai fájdalmaink voltak, ugyanakkor egy csodálatos, beteljesült, mennyei érzés. Hazataláltam. Minden olyan természetes volt. Tudta, hogy mire gondolok, én is tudtam, ő mire gondol, szavak nélkül megértettük egymást. Ez egy akkora csoda, amire nincsenek szavak. Azt gondolom, az embernek nem szabad alább adnia. Csodálatos néhány hónap következett. Szavakkal leírhatatlan, amikor nemcsak 2 test, hanem 2 lélek találkozik. Mintha kitalálta volna minden kívánságom. Igazán nőnek éreztem magam életemben először. Nem volt kifogásolnivalóm benne. Semmi olyan, amit változtattam volna rajta. Tökéletesnek éreztem és gondoltam. Nem találkoztunk túl gyakram, csak néhány naponta, de ezek a napok a mennyországba repítettek. Nem voltam türelmetlen, pontosan tudtam, hogy ez így van rendjén. Megterveztük az eljegyzésünket, az esküvőnket, a gyerekeinket, és mindenben egyetértettünk. Mindenről ugyanaz volt az elképzelésünk. Ugyanazok a nevek tetszettek. Ugyanaz a kedvenc színünk, autónk, ételünk, és ugyanúgy értékelünk dolgokat. Ennél nagyobb csoda nem kell az életben. Felszínre jött több közös életünk, tudtuk, hogy összetartozunk. Majd egy szép tavaszi napon jött az összeomlás. Megjelent a volt barátnő, és többé nem keresett ő. Ezeket már csak utólag tudodm, de a párom elég lelkis fiű, és elkezdte a volt párja lelkileg zsarolni, lelkiismeretfurdalást keltett benne. Visszament hozzá, és engem nem keresett. Meg sem magyarázta. Éreztem, hogy ennek most vége, de tudtam, hogy a lekemből nem tudom kitenni, hiszen annak egy darabja ő. Nem értettem, hogyan bírja ki nélkülem. Nagyon szenvedtem, ugyanakkor tudtam, hogy hozzám tartozik, és soha nem veszíthetem el. Biztos voltam benne, hogy pár napnál tovább nem fogja bírni, de csak teltek a hónapok, és nem tudtam róla semmit. Ezer meg ezer jelet küldött az élet, hogy ne tudjam őt elfelejteni. Mérges voltam, ogy miért akartam bevonzani az ikerlelkem. De aztán eszembe jutott, hogy hallottam Tőletek, hogy sok embert összehoztak az ikrével, megismerték egymást, de még nincs itt az idő az együttélésre. Bárki bármit mondott, tudtam, hogy nem akarom és nem is tudom lezárni. Lehet, hogy valóban fel kell dolgoznunk a múlt sérelmeit, terheit? Mit kell tennem, hogy újra együtt lehessünk? Amikor az ember találkozik az ikerlelkével, többé nem tud másra gondolni. Többé más nem felel meg neki. Nem is tud másfelé nyitni. Jöttek más férfiak az életembe, de mindenkiben őt kerestem. Végül nekem is lett egy párkapcsolatom. Nagyon szerettem a fiút, akit a tesvérem áltam ismertem meg már sok évvel ezelőtt. Imádott engem, és lelkileg nagyon nagy öszzhangban voltunk, mégsem közelítette meg azt a tökéletességet, amit akkor éreztem, mikor az ikremmel voltam. Egyre kevesebbet hallottam róla, már a jelek sem jöttek. Más mellett feküdtem, de néha őrületes hiányérzet tört rám. Éreztem, ahogy szenved, éreztem, ahogy gondol rám és vágyakozik. Sokszor éreztem, hogy boldogtalan. Az ikrek folyamatosan közvetítenek egymás felé gondolatokat, érzéseket egy különleges csatornán keresztül. Amikor éreztem, hogy szomorú, én is az lettem. Ha szerelemmel gondolt rám, boldog voltam. Eltűnése után 9 hónappal kiderült, hogy gyereket várnak a volt barátnőjével. Akkor azt éreztem, hogy örökre elveszítettem. Borzalmas érzés volt. Ráadásul a párommal is mélyponton volt a kapcsolatunk. Elkezdtem lefelé csúszni a lejtőn. Katasztrófális dolgok derültek ki, teljesen magam alatt voltam. Felerősödtek a félelmeim, a fájdalmaim, borzalmasan éreztem magam. Elkezdtem különféle oldásokra járni, mert úgy éreztem, ha nem tudom meg az okait annak, ami velem történik, meg fogok hülyülni. A családi oldások óriási hatással voltak rám, rendkívül harmonikus lett édesanyámmal és  testvéreimmel a kapcsolatom. Apukám volt a nehezebb téma, hiszen rengeteget bántottuk egymást régi életekben, és kiderült, hogy azért születtem hozzá, hogy ezt kiegyenlítsük. Tudtam, hogy apukámmal rendeznem kell ezt, mert addig nem túl jó az apa és férfiképem. 3-4 családi oldás kellett hozzá, mire ki tudtuk ezt egyenlíteni. Ennek hatására a párommal egyre jobb lett a kapcsolatom, apukámat végre igazi édesapának éreztem. Ennek hatására elkezdtem anyagilag gyarapodni. Mondtátok az oldáson, hogy az anyagi és az “apa energia” egy tőről fakad, és amig apuval nem rendezem a kapcsolatom, addig nem lesz sok pénzem. Ez nálam nagyon bejött. Felújítottam a házam, és az utazásokban éltem ki magam. Minden oldás után változások jöttek. Nem mindig kellemesek, sokszor éjszakákat bőgtem végig, szorított a szívem, hánytam, lázas voltam, brutális tisztuláson mentem keresztül testileg-lelkileg. iszont minden egyes tisztulásután megkönnyebbültem. Szó szerint, a testsúlyom is elkezdett csökkenni, és elkezdtem a testemmel is elégedett lenni. Sokszor nagyon összezavarodtam és elment a hitem. De aztán felálltam és mentem, kutattam tovább. Mindent meg akartam érteni, azért mentem el minden oldásra, amire csak tudtam. Azt éreztem, hogy azzal, hogy gyermeke lett az ikremnek, a sors minden esélyt elvett tőlünk arra, hogy együtt legyünk. Efyik oldáson Jézus jött oda hozzám, és elmondta, hogy bízzak az égi vezettetésben és fogadjam el a helyzetet, mert minden okkal történik. És aki összetartozik, azt a sors összehozza, ha megértek a találkozásra. Mivel minden, amit csinálok, hatással van rá, arra gondoltam, hogy úgy van esélyünk, ha én tisztulok, mert akkor előbb utóbb mindketten készen fogunk állni erre a kapcsolatra. Így azokra az oldásokra is elmentem, amiről azt gondoltam, hogy nincs rá szükségem. De mindig kiderült, hogy pont arra volt szükségem. Ilyen volt pl. az életfeladatos oldás. Szerettem a fodrász szakmát, de egyre inkább éreztem, hogy valami nemesebb célra születtem, aminek a párom is része kell, hogy legyen. Lassan arra  is rájöttem, hogy mi ez. Elkezdtem a feladataimmal foglalatoskodni, egyenlőre csak hobbiból, de elkezdtem ennek következtében egyre boldogabb lenni. Majd az egyik ikerlélek-oldás után világosodtam meg, és állt össze bennem a kép. Azért vonzottam be őt, mert szükségem volt a közös, összeadódó energiáinkra ahhoz, hogy legyen erőm lepakolni a terheimet, így sokkal gyorsabb volt minden. Ugyanakkor azért nem lehettünk együtt, mert még neki volt egy karmikus feladata az exével, méghozzá egy közös gyermek. Nekem pedig a jelenlegi párommal volt még megoldandó karmikus feladatom, valamit be kellett fejeznünk, amit régen elkezdtünk. 2 és fél év telt el, mire ezt megértettem. De nem számít sem az idő, sem a tér. Előbb utóbb mindenki megérti. A következő ikerlélek napon arra jöttem rá, hogy le kell zárnom a múltat, hogy előkészítsem a helyet a jövőnek. Kompromisszumot kötöttem a sorssal. Lezártam a kapcsolatom, megtanultam elengedni és megbocsátani mind a páromnak, mind magamnak, mind az ikremnek. Enélkül nem megy. Nem lehetnek bennünk neheztelések. Kértem, hogy szeretnék új életet kezdeni, el tudjak engedni mindent, és küldjenek nekem egy lélektársat, akivel boldog tudok lenni. Szétköltöztünk a párommal, és még aznap este kaptam egy akkora jelet, hogy nem hittem a szememnek. A Tescoban vásároltam, és egy ugyanolyan autó parkolt mellém, mint az ikrem kocsija (nem tömegautó, néhány van belőle Magyarországon). Elég piszkos volt, és a hátsó ablakára egy szivecske volt berajzolva és benne egy “M” betű, az ő keresztnevének kezdőbetűje. Jót mosolyogtam, és megjelent bennem a boldogság érzése. Óriási hálát éreztem a létezésem iránt. Tudtam, hogy a segítők velem vannak, és terelgetnek. Hazamentem és megnéztem a facebookon a barátnője közösségi oldalát, mert az övé nyilvános, és hoppá… láttam, hogy már nincs kint, hogy kapcsolatban vannak. Nem is tudom elmondani, mit éreztem. Nem akartam kárörvendeni, mert sosem szeretnék elvenni egy apukát a gyermekétől, de nem tudtam hová tenni az egészet. Unalmamban egész éjjel ültem a net előtt és nézlődtem. Teljesen véletlenül vettem észre az “egyéb” mappát a fiókomban, eddig azt sem tudtam, hogy létezik. Rámentem és akkor láttam hogy AZNAP írt nekem az ikrem levelet. Mivel nem vagyunk ismerősök, az egyéb mappába került a levele. Ez isteni vezettetés volt, hogy megtaláljam. Leírta, hogy 3 éve örlődik, és brutálisan tünkre ment az élete anyagilag, erkölcsileg, és azóta padlón van lelkileg, fáj a szíve, a gyomra és csak akkor érezte jól magát az életében, amikor velem együtt volt. Huh… Leizzadtam. Amikor én lezártam a múltam, aznap lezárta ő is. Ennyire hatással vagyunk egymásra. Vagy esetleg én tudtam azért lezárni, mert ő ezt tette? Nem tudom. De az biztos, hogy hatással voltunk egymásra. Egész éjjel levelet írtam neki. Újra visszajöttek az érzések. Most nem miattam költözött el, hanem azért, mert nem akart az exével lenni. Azt gondolom, ez így volt korrekt. Mindenki beteljesítette a feladatát. Egy hétig leveleztünk, majd beszéltünk telefonon és találkoztunk. Teljesen más volt, mint 3 évvel ezelőtt. Már nem voltak félelmek bennünk. Tudtuk, hogy eljött az időnk. Teljesen más volt ő is, már nem éreztem benne azt, hogy összezavarják az érzásei. Letisztultunk mindketten. Ezt nem tudom másképp kifejezni. Kiderült, hogy a munkája abba a városba hozta, ahol élek. A sors összehozott bennünket, mert megtisztultunk, és itt volt az ideje. 3 évet szenvedtünk érte, és oldottunk meg számtalan feladatot, hogy együtt lehessünk. Ezáltal nagyon tudjuk értékelni ezt. Sosem szabd kompromisszumot kötni. Sok ember tudja, érzi, hogy ki a párja. Mindenkinek erőt és kitartást kívánok! Ne adjátok fel. A fiúknak sokszor több idő kell, míg leteszik az ego által uralt gondolatokat. Idő kell, míg mernek a szív szerint élni. Ne higgyük el, hogy ennél kevesebb jár. A legjobb jár nekünk az élettől, és ezt csak a lelkünk másik felével tapasztalhatjuk meg. A vége mindig a beteljesülés és a boldogság. Egy hét után összeköltöztünk, és soha nem tapasztalt boldogságban élünk. Nincs “te meg én”, csak a “mi” létezik. A szívünk együtt dobban, egyszerre örülünk, egyszerre sírunk, és tudjuk, hogy már örökké együtt leszünk. Végtelen hálás vagyok Viki, amiért megismertelek benneteket, hogy segítettetek az oldásokkal. Boldog vagyok, hogy mertem változtatni és ezzé az emberré válni. Méltóvá váltam önmagam számára erre a csodára. Ez a valódi szerelem, és ez az élet célja, hogy egységben, boldogságban éljünk. Így teljesítjük be Isten akaratát. Így győzzük le önmagunkat és a karmát. egésszé válunk. Kiartást és türelmet kívánok mindenkinek! Béke és szeretet. Áldás. Veronika 36

2014. március 28., péntek

A legszebb érzés, mikor az ember érzi, hogy élete minden területén az útjára talált. Amikor béke, harmónia és végtelen szeretet van a nap minden pillanatában. Amikor a kettő egy egésszé lesz, és nem hiányzik semmi. A tökéletes egység... Ezzel együtt a lelkedben megválaszolásra kerül az összes kérdés. Értelmet nyer az összes szenvedés. Már hálás vagy minden megtapasztalásért. Ez a valódi élet csodája és célja. Szereted a létezést és tudod, hogy tökéletesen ott vagy, ahol most lenned kell... Csodaszép napot kívánok Nektek!

Mohácsi Viktória

2014. március 21., péntek

Utazás elmúlt életekbe

Kedves Viki!

Azért írok neked, hogy megköszönjem a hanganyagot, ami fent van SoundCloudon, és hogy megosszam veled a tapasztalatomat, mert engem nagyon meglepett.
Sosem voltam egy nagy meditáló, magamtól "üresben" nem tudtam meditálni sosem, az egyetlen sikerélményem eddig a tibeti hangtálhoz fűződött.
Háttér információnak annyit érdemes tudni, hogy nagyon erős párkapcsolati blokkok vannak bennem, és már hét éve érzem azt, hogy van egy férfi, akivel nekem dolgom van, de sose kerültünk közel egymáshoz igazán, a másik fél részéről nincs meg ez az érzés.
Beszélgettem egy barátnőmmel ezekről a dolgokról, és ő küldte át nekem az előző élet meditációdat. Ma megcsináltam, és az eredmény meglepő volt. Bár nem folyamatosan, filmszerűen láttam a dolgokat, hanem inkább bevillanásokban és érzésekben, de mégis kerek egész lett a végére a dolog.
A meditáció elején a kerek szobában egy olyan ajtón mentem be, amin százszorszépek voltak kék ég előtt. A név, a hely és az évszám nekem nem az ajtóba vésve jelent meg, hanem tudatként villant be: Mariann, Párizs, 1867. Az ajtón belépve egy szobában voltam. A szoba hosszúkás volt, a szemben lévő falon az ablakon besütött a nap, de valahogy mégis kicsit homályos maradt a beltér. A jobb oldali falnál egy rozsdásodó, lepattogzott festésű, boldogabb korában fehér, egyszerű vaságy állt, a jobb oldalon egy íróasztal és egy polc. Az asztal felett egy nő képe ovális keretben, mint később kiderült, a sajátom, a polcon egy masnival átkötött üvegcse mellett egy elegáns bajuszos férfi képe, ahogy ül egy parkban egy padon. A szobából kilépve egy palota folyosóján találtam magam, ekkor jöttem rá, hogy cseléd vagyok, amit igazolt a szoknyám, a kötényem és a fűzős barna cipőm is, amikre lenéztem. A tükörhöz érve megláttam magam, ekkor jöttem rá, hogy a szobában a képen én voltam. Kimentem az épületből, az udvaron keresztül eljutottam egy díszes kovácsolt vas kapuhoz, amin keresztül egy macskaköves mellékutcára léptem ki. Jobbra fordultam, és kijutottam egy térre, ahol volt egy park szökőkúttal. Leültem egy padra, és odajött hozzám egy magas, elegáns, fiatal férfi cilinderben, szmokingban, a bajuszos férfi a képről. Dupont márkiként mutatkozott be, és a beszélgetés során kiderült, hogy udvarolt nekem, elcsábított, megígérte hogy elvesz, de a társadalom ítéletétől félve mégsem tette. Pontosan abban a játszadozó stílusban bókolt nekem, amivel a mai napig nem tudok mit kezdeni, és ha valaki így közelít hozzám, leblokkolok, nem tudom kezelni a szituációt. Kiderült, hogy teherbe ejtett, érzésem szerint a gyerek nem maradt meg, de a társadalom engem utána megbélyegzett, nyomorba jutottam (láttam magamat a padlóra rogyva ugyanabban a szobában vagy egy nagyon hasonlóban, de valahogy sokkal mocskosabb, nyomorúságosabb volt az egész), és elkezdtem üldözni a férfit (pontosan úgy - illetve sokkal durvábban és leplezetlenebbül, botrányosabban - ahogy ma is megyek utána...). Megkérdeztem, mi dolgunk egymással, azt mondta, ő tartozik a becsületemmel, én pedig jóvá kell, hogy tegyem az üldözését. Ezután elindultam vissza a körterembe, ahol a kísérő angyalom azt mondta, az a feladatom, hogy figyeljek az intő jelekre, de mégiscsak tanuljak meg bízni a férfiakban, akik arra méltók. Az érdekes, hogy az egész meditáció alatt ment a fejemben egy zene, amit nem is értettem, hogy mit keres ott (és ami már akkor is nagyon erős hatással volt rám, mikor először hallottam, és erősen kötöm Hozzá ezt a zenét), és hogy már napok óta észrevettem, hogy valamiért mindig szembejön velem a százszorszép, illetve Párizs is többször előkerült...
Felébredés után nem hagyott nyugodni ez a dolog, nem tudtam eldönteni, hogy a képzeletem játszik velem, vagy tényleg elsőre ilyen sikeresen vissza tudtam menni, ezért elkezdtem a neten keresgélni. Megtaláltam három képet: az egyik egy olyan nő rajza, akinek az arca nagyon hasonlít arra, amilyennek én láttam magam, a másik egy szökőkút képe, ami szintén nagyon hasonlít arra, amit láttam, a harmadik pedig egy börtön (ugyanannak a börtönnek, ahol de Sade is ült) falába vésve: Dupont 1848. Nem tudom, hogy ez a Dupont rokona lehetett-e annak, akivel én összetalálkoztam, de sok az egybeesés.
Látom az összefüggéseket e között a történet és a jelenem között, és remélem, hogy ezzel végre elindul egy tisztulási és elengedési folyamat.
Nagyon köszönöm neked, hogy megadtad ezt a lehetőséget, és kívánom, hogy sikeres légy és még nagyon sok embernek tudj olyan csodálatos módon segíteni, ahogy azt teszed!

Szeretettel:

Ági

2014. március 7., péntek

Félelmek


Jaj Te félelem, mindig itt vagy körülöttem. Nem hagysz nyugodni egy pillanatra sem. Ha megfeledkezem rólad egy másodpercre, rögtön előbújsz és felhívod magadra a figyelmed, hogy úgysem tudok szabadulni tőled. Megbilincselsz. Az álmaimat badarságnak tartod. Minden nap arra emlékeztetsz, hogy úgyis elbukom. Félelem, tudom,hogy játszol Velem, nem akarod hogy tudomást se vegyek rólad. Félelem, ugye tudod, hogy Te vagy a legjobb barátom, hiszen annyiszor vagy mellettem. Miattad vagyok képes azokra a dolgokra, amikre eddig nem. Megbilincselsz, mégis ösztönzöl. Hogyan is lennék képes bármire, ha Te nem lennél? Te vagy a legnagyobb ösztönző erő. Már nem akarlak legyőzni és nem akarok tudomást sem venni rólad. Nélküled semmi nem menne. Örülök, hogy itt vagy minden porcikámban. Félelem én szeretlek,mert érzem, hogy élek, és hogy itt vagyok. Itt és most minden pillanatban. Fejes András

2014. március 5., szerda

Mindenki képes életét a kívánt irányba változtatni



Először is köszönöm, hogy vagytok! Gondoltam pár mondatban megírom, hogy mennyi minden jó történt velem azóta, amióta oldásokra járok... kb 6 oldáson vettem részt eddig.
A legelső tapasztalatom az volt, hogy elmúltak a bőrkiütéseim, enyhült a fém-allergiám, találtam a munkám mellett egy kiegészítő jövedelmet, amit élvezek és anyagilag is jobban vagyok, a kapcsolataim tisztultak, ami néha fájdalmas is, mert sokan kicserélődtek..de jöttek újak is, akikkel fejlődhetek...
Új lehetőségek. tanfolyamok.. amikor rendszeresen jártam egymást követő hétvégéken oldásokra többször nyertem a lottón, egyre több dolgot felismerek az életemben, s már tudom, hogy a boldogságom tényleg csak rajtam múlik.
A múlt heti családi oldás nagyon jó volt, remélem még lesz családi oldás, nagyon sok felismerésem jött azóta.. köszönöm. Mire hazaértem a vasárnapi oldásból a párom kiütései eltűntek! 
még annyi, hogy nem eszek húst sem és sokkal kellemesebb energiák vesznek körül. Az embereket is jobban átlátom...egyre tisztábban érzékelem a körülöttem lévő világot, tudom kívülről nézni a saját életemet és sokkal nyugodtabb vagyok!:) Köszönöm! K.

2014. február 18., kedd

Te hogy érzed magad?

Február végéhez közeledünk. Sokan vártuk ezt az új évet, azt gondoltuk, hogy ez az év elhozza számunkra a megoldásokat. Talán te is azt érezted, hogy ez az év jobb lesz az előző évekhez képest. Ezzel ellenben sokan azt tapasztaljátok mintha még jobban összekuszálódott volna az életetek. Egyre több ember kezd el ébredezni és egyre többen indultak el a befelé vezető úton. Igaz göröngyös ez az út, de aki a fejlődést választotta, ezt nem tudja elkerülni. Tudnod kell, hogy az idei év a megértések éve lesz. Januárban azt üzenték az égiek, hogy az elkövetkezendő kettő évben halmozottan fogjuk megkapni azokat a feladatokat, amiket eddig nem oldottunk meg. Azt gondolom nincs mese, le kell ásnod a lelked mélyére és szembe kell nézned önmagaddal. Sokan teszik fel a kérdést: "Hogyan készülhetünk fel erre az évre, az új energiákra?" Úgy, hogy felismered a lényed igazságát és elkezdesz bízni a szívedben. Mindenki képes arra, hogy felismerje szíve igazságát. A te válaszaid ott vannak a szívedben. Hidd el ott vannak a válaszok és meg kell bíznod a saját igazságodban. Lehet, hogy neked is problémád van ezzel és még nem tudsz megbízni önmagadban. Ha ez így van, akkor kezd azzal, hogy megtanulod szeretni magad és tudd, hogy ez csak a kezdet. Hagyd végre abba önmagad bírálatát, mert ez elszakít téged Önmagadtól. Bármi is történt a múltban, bocsáss meg magadnak. Javulást vársz ettől az évtől? Akkor itt az idő, hogy azokat a helyzeteket, amik nem szolgálnak téged: Engedd el! Amíg nem engeded el őket, nem javulhatnak meg. Egy jó évet kívánok Neked: Zsiga Marta zsigamarti@gmail.com

Ha magadba nézel, bármiből meggyógyíthatod magad


Én egy meggyötört beteg nő voltam. Most éppen gyógyuló félben vagyok. 6 évvel ezelőtt daganatot diagnosztizáltak nálam. Akkor azt gondoltam, hogy én egy nagyon kemény ember vagyok, ezt is legyőzöm. Nem igazán vettem tudomást a daganatról. Egy pár hónap után beadtam a derekam és megindultak a kemók. Kihullott a hajam, nagyon rosszul éreztem magam. Segítség után kutattam, táplálék kiegészítőket kezdtem el fogyasztani nagy mennyiségben. Összeszorított fogakkal mondogattam: "Nem vagyok beteg." Úgy gondoltam akkor, ha úgy teszek mintha nem is létezne akkor megszűnik. Homokba dugtam a fejem. A kezelések után elkezdtem javulni, kinőtt a hajam, egy kicsivel több lett az energiám, de nem igazán éreztem jól magam. 2 évvel ezelőtt elmentem Mártihoz és Vikihez egy csoportos oldásra. Igazán a kíváncsiság vitt oda és megállapítottam, hogy nincs ott semmi keresni valóm. A megbocsájtás volt a téma, én azt gondoltam, hogy nekem jó kapcsolatom van a férjemmel és a gyerekemmel. Egy sikeres vállalkozást vezetek. A volt férjemre haragszom, már 10 éve elváltunk , de nem érdemli meg, hogy szeretettel gondoljak rá. Az Apámnak sohasem fogok megbocsájtani, rengeteg harag volt bennem, még az is irritált ha a közelemben volt. Gyerekkoromban is mindig kritizált. Túl nagyok voltak az elvárásai és én folyton bizonyítani akartam. Egyébként sincs semmi bajom, miért is járnék ilyen oldásokra. Ezután romlott az állapotom és szembesülnöm kellett azzal, hogy több helyen is találtak nálam áttéteket, még jobban összezavarodtam ezután a poklokat jártam meg és folyamatosan romlott az állapotom. 1 évvel ezelőtt döntöttem. Elindulok a befelé vezető úton, felhívtam Mártit és bejelentkeztem egy személyes találkozóra. Sok mindenre rádöbbentett és ezután folyamatosan elkezdtem járni az oldásokra. Legfőképpen a családi kapcsolatok oldása volt rám nagy hatással, többször is voltam ilyen oldáson, rendszerint hánytam utána, de megfogadtam, hogy megtalálom az okokat. Fél évvel ezelőtt az egyik oldáson sikerült szívből megbocsájtanom, és utána elkezdett javulni az állapotom, sőt az eredményem is. Sok mindennel kapcsolatban megszületett bennem a megértés, hogy mi miért történt az életemben és ez hozta a megoldást. Novemberben rájöttem, hogy egészen más úton kell járnom, felszámoltam a vállalkozásomat, hiszen már senkinek sem akarok megfelelni. Most éppen bontogatom a szárnyaimat és kezdek rájönni mi lehet az életfeladatom. Nem könnyű menni a befelé vezető úton, de már tudom, hogy megéri, hiszen végre jól érzem magam: Végtelen szeretettel gondolok Mártira és Vikire, hiszen rengeteget segítettek nekem ezen az úton.
Szilvia

2014. február 9., vasárnap

Február 14. Valentin napon van az év első 10 milliós teremtő napja!




Véleményem szerint érdemes ezt a napot érzelmeink tisztázására forítani. Elég csupán egyetlen kérdést feltenni magunknak: Boldog vagyok-e jelenlegi kapcsolatomban? Kielégíti-e érzelmi igényeimet? 
2o14 a megértések éve. Azonban akkor érthetjük meg a világot, a kapcsolatainkat és a minket körülvevő helyzeteket, ha megértjük önmagunkat. Amikor tisztában vagyok azzal, ki vagyok, honnan jöttem, hová tartok, mi értelme annak, hogy újra testet öltöttem a földi létben. 

Ezen a kivételes napon érdemes önvizsgálatot tartani. Ha egyedül vagyunk, ha magányosnak érezzük magunkat, tisztázzuk le, mire is vágyunk valójában. Majd nézzünk a tükörbe, és kérdezzük meg magunktól, vajon én rendelkezem-e azokkal a tulajdonságokkal, melyet a partneremben keresek. Ne feledjük, hogy ikerlelkünk energetikailag sejtről sejtre ugyanolyan, mint mi. Hogyan is szeretne bennünket feltétel nélkül, ha mi sem szeretjük magunkat? Ikerlelkünkhöz az út önmagunk szeretetén keresztül vezet. 

Légy Te magad a tökéletes társ, így elkerülhetetlen, hogy magadhoz vonzad Őt!

Többen találkoztak már ebben a földi létben ikerpárjukkal, azonban a személyes feladatok és helyzetek még nem teszik lehetővé az összeolvadást. Nagyon kevés ember, aki valóban készen áll erre. Sok esetben külön úton kell a pároknak elindulniuk, mielőtt megtörténik az összeolvadás, hiszen egyedül sokkal gyorsabb a fejlődés. 

Jellemző, hogy miután megleljük ikerlánkunkat, már nem tudnunk (vagy nehezen tudunk) kapcsolatot kialakítani másokkal. Azonban ne feledjük: elképzelhető, hogy azért nem jött még létre a kapcsolódás, mert vannak megoldatlan karmikus kapcsolataink. Így csupán azt tudom javasolni, hogy bízzunk az isteni gondviselésben. Ami jön, fogadjuk; ami megy, engedjük. 

Érdemes ezen a napon felajánlást tenni, hogy megszabaduljunk, lemondjunk rossz szokásainkról. Tegyünk azért, hogy közelebb kerüljön hozzánk saját boldogságunk. Ígérjük meg, hogy nem halogatjuk tovább a dolgokat. 

Lélekben vegyük fel a kapcsolatunkat ikerlángunkkal, és mondjunk el neki mindent, amit szeretnénk, ha tudna. Ezek az üzenetek eljutnak a másikhoz. Tedd fel a kérdést a létezésnek: Mit kell tennem, miben kell változtatnom, hogy létrejöhessen a kapcsolat? Mi az, amitől meg kell szabadulnom? 

Teljen a nap a valódi szerelem jegyében!

Mohácsi Viktória

Útmutató

Kedves Olvasó! Bátorítani szeretnélek, hogy indulj el az igazság ösvényén, a saját igazságod ösvényén, amelyen keresztül elérsz önmagadhoz. Én tudom, hogy nem könnyű ezen az úton menni. Sokszor fogod magad kellemetlenül érezni, amikor szembe nézel azzal az oldaladdal is amit nem szeretsz magadban, de itt az idő, hogy tisztuljon a látásod. Olyan sokáig voltunk vakok, nem láttuk az igazságot. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy akarsz-e változtatni a hitrendszereden, vagy továbbra is mások szemüvegén keresztül nézed a világot. Felvállalod-e végre a saját érzéseidet? Ki mered-e nyitni a szívedet, hogy végre a szíveddel láss! Hogy mennyire fog megváltozni az idei évben az életed, az azon múlik, hogy most miben hiszel! Mersz-e egyáltalán hinni abban, hogy egy jobb élet vár rád? Ha megvizsgálod az eddigi életed, rájössz hogy minden ami történt veled megegyezett azzal, amiben hittél. Lehet, hogy nem értesz egyet velem, de kérlek csendesítsd el az elmédet és nézz a lelked mélyére. Milyen hitrendszerek működtetnek téged? Mit gondolsz vannak-e megbízható emberek a te közeledben- -kaphatsz-e olyan munkát ami jól fizet, megtalálhatod-e életed nagy szerelmét- vannak-e olyan értékeid, amiért tisztelnek és szeretnek az emberek? Kérlek légy őszinte magadhoz és tudd, hogy a darabokra hullott életedet csak akkor tudod meggyógyítani ha megváltoztatod a régi hitrendszeredet. Higgy abban, hogy az emberek jók és az élet tele van csodákkal. -engedd szabadjára a régen elzárt érzelmeidet és meglátod, hogy egy idő után jobban fogod magad érezni. Ha végre mered magad jól érezni, akkor az öröm energiáival sok csodát vonzol be az életedbe. Tudd, hogy az eddigi életedet is Te teremtetted és az a jó hír, hogy az ez utánit is te fogod megteremteni. Csak rajtad múlik, hogy milyen lesz a 2014-es éved. Ha bátran szembenézel az eddigi életeddel, fel mered oldani és le mered pakolni a régmúlt terheit, akkor végre önmagad lehetsz. Tárd ki szárnyaid és repülj egy boldog élet felé. Repülés közben nyisd ki a szíved és érezd, hogy a szeretet energiái vezetnek Téged. Hidd el megéri a befele vezető utat megjárni. Jó utazást kívánok neked: Zsiga Márti.

2014. február 2., vasárnap

Félelmeink

Mindannyian félünk valamitől. Az egész életünket leélhetjük úgy, hogy bennünk pattog a félelem szikrája arra várva, hogy mikor lobbanthatja lángra teljes lenyünket, hamuvá égetve minden egyes apró álmunkkal együtt, egy cseppnyi esélyt sem adva arra, hogy újra nekivágjunk valaminek, amire igazán vágyunk. Ilyenek vagyunk mi, félünk, aggódunk, sosem vagyunk igazán biztosak magunkban, hiszen mindig ott van az "úgysem sikerül", az "úgysem vagyok rá képes" dallama, ami monotonon cseng, démoni hangon, hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy valóra váltsuk az álmainkat. Pedig hidd el, ez is csak a félelem hangja a füledben, a félelem is fél. Fél és aggódik, mert ő tudja igazán, mennyire hatalmas vagy, mennyi végtelen energiával és akaraterővel rendelkezel, ami egy szempillantás alatt eltűntetheti örökre a fejedből. Hatalmas, erős, különleges és egyedi vagy, bármit, amit csak akarsz, el tudsz érni. Lobbantsd te langra démonaidat, hiszen ők nem tudják, hogy te mire vagy képes, és mire nem. Ha van célod, ha megvan az utad, sose térj le róla. Sokan megpróbálnak majd arrébb lökni, vagy más útvonalra terelgetni, de te tudod a lelked mélyén, hogy nem véletlenül léptél rá arra az útra, és nem véletlenül érzel késztetést, hogy végig menj rajta. Rajtad áll. Senki máson, csakis rajtad. Higgyél benne, akarj, és sose hagyd, hogy bármi is eltántorítson céljaidtól. Hiszen ez tesz boldoggá. Az út. Amire ráléptél már azelőtt, mielőtt megszülettél. Fejes András

2014. január 22., szerda

Az oldásokról


Biztosra veszem, hogy mára minden ember érzékeli, hogy a Földön valami megváltozott. Bár mondhatnám azt is, hogy folyamatos változásban van… Minden pillanat tartogatja számunkra a lehetőséget… A változás és fejlődés lehetőségét. Ennek a változásnak sosem lesz vége. “Amit meg lehet változtatni, az az, ahogyan a változáshoz viszonyulsz, és ahogyan a változás hatására változol.” 

Azt érzi az ember, mintha szaladna az idő, minden felgyorsult. Romokban hevernek az emberi kapcsolatok, soha nem volt a világban ennyi depressziós, pánikbeteg ember. A hullámzó anyagi helyzet és létbizonytalanság teljesen megnyomorítja az emberi lelket. 
Mégis azt gondolom, hogy kiváltság ma, ebben a korban élni és létezni. Ugyanis soha nem volt még ekkora lehetőségünk és szabad akaratunk arra, hogy változtassunk és újra írjuk életünk forgatókönyvét. 

Maga a karma az ok-okozat törvénye. Azaz semmi nem történik a világunkban véletlenül, előre megírt, pontos és precíz terv alapján zajlik. Minden történést, eseményt, találkozást megelőz egy ok. Maga az ok lehet egy tegnap elkövetett tett vagy gondolat, de blokkjainkat hozhatjuk akár magzati korból, vagy elmúlt életeinkből is. Ugyanakkor vannak olyan szülőktől átvett családi minták (amik legtöbbször nem tudatosulnak bennünk), melyek szinte rabságban tartanak bennünket. Gondolok itt főként arra, hogy mindenki családjában vannak ismétlődő tendenciák (válás, szegénység, bizonyos betegségek, újra és újra megtörténő események). Véleményem szerint rendkívül fontos a családi minták tisztítása, hiszen napról napra ugyanazt a régi lemezt játszuk. Mintha egy mókuskerékben lennénk, melyből lehetetlen kiugrani. Blokkjaink nagy részét ezen okok teszik ki. A blokk-oldások abban segítenek, hogy feltárjuk saját gátjaink okait, megértsük őket, ezáltal felszabadítva a testet, lelket és szellemet tőlük.

Eddig úgy éltünk, ha bármi történt, ami boldogságra adott okot, életünk egy másik területe szinte azonnal darabjaira hullott. Ha volt szerelem, akkor anyagi nehézségekkel küzdöttünk, ha pedig anyagilag stabilak voltunk, akkor megbetegedtünk vagy tönkrementek a kapcsolataink. A duális világban így volt meg az egyensúly. Ha valami jó dolog történt velünk, szinte vártuk, mi történik majd, ami szomorúságra ad okot. 

A jó hír az, hogy most ez megváltozhat. Az évszázadok, évezredek alatt összegyűjtött számtalan terhet, blokkot levetheti magáról az ember. Ezért is érzem azt, hogy kiváltság ebben a korban élni és létezni. Megtapasztalhatjuk itt a földi létben, hogy milyen a harmónia, az egyensúly életünk minden területén. Ehhez “csupán” arra van szükség, hogy elengedjük a múltunk terheit, melyek visszatartanak minket ettől. Minden csak úgy lehetséges, ha visszamegyünk és feltárjuk az okokat.  Naponta akár 20 év karmáját tudja ledolgozni az ember, ezért sokszor 20-szor gyorsabbnak érzékeljük az időt, mint néhány évvel ezelőtt. 

Az oldás nem törlést jelent, hanem az energiák átrendeződését. Egyedi, relaxációs technika, melyben mindenki szembenéz saját múljával, lelkének terheivel, ezáltal is elősegítve a feloldozást. Az oldások közben tanításokat is kapunk. Ennek fontos jelentősége van, hiszen csak az a karmikus teher tud feloldódni, melynek megértettük a rendeltetését. Ha ez nem történne meg, akkor értelmetlen lett volna a probléma létezése. Ugyanis minden “probléma” megoldása lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk Önmagunkhoz, a valódi Forráshoz. Mind-mind feladatok, melyek megoldásra és megértésre várnak. MINDIG a megértés hozza magával a feloldozást. 
Életünknek 3 olyan területe van, melyen a legtöbb leckét kapjuk. 

Az első a párkapcsolatok. Nagy előrelépést, illetve nagy visszahúzó erőt képvisel az emberek fejlődésében. Itt tudunk a legtöbbet és leggyorsabban fejlődni, hiszen azonnali és gyors tükröt mutat számunkra partnerünk. Megmutatja, melyek azok a területek, ahol még fontos dolgoznunk magunkon. 
Erre kifejezetten párkapcsolati blokk-oldó napjaink vannak, melyeken szembenézhetünk saját árnyoldalainkkal, szembesülhetünk azzal, miért vonzzuk évről-évre ugyanazokat a helyzeteket, a hasonló típusú embereket, és miért szembesítenek Bennünket egyfolytában ugyanazokkal a problémákkal. Megtanulunk megbocsátani (másoknak és önmagunknak is), elengedni a múltat. Feloldjuk azon fogadalmakat, esküket, mágiákat, melyek a múlthoz kötnek bennünket. Feloldjuk a kötéseket, a függőségeket, melyek miatt nem tudtunk tovább lépni. 
Életünk második fontos területe az egészségünk. A testi tünetek mindig arra hívják fel a figyelmet, hogy eltévedtünk. Az ok minden esetben a lélekruhánkban keresendő. Ha a kialakult probléma energetikai gyökerét feloldjuk, megértjük rendeltetését, ennek velejárója, hogy a testi tünet is megszűnik létezni. Az oldások segítenek jobban megérteni életünket, önmagunkra találni. Közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük a létezésünk célját: “Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Hová tartunk? Mi a létezésünk értelme?”. 
A harmadik fontos terület, melyen sokat fejlődünk, az anyagiak és a karrier, életfeladat. Fontos tudni, ha az ember harmóniában él, ha valóban azt a feladatot éli, melyben kiteljesedhet itt a földön, akkor nem szenved hiányt anyagiakban sem. Sokan érzik, hogy nem a megfelelő feladatot végzik. Nem szeretik azt, amiből élnek. Tudják mélyen belül, hogy sokkal többre hivatottak. Ugyanakkor hajlamosak ezt mélyen elrejteni, a félelmek visszatartják őket. Inkább beletörődnek a már megszokott létbe. Az oldások során felszabadítjuk azokat a blokkokat, melyek távol tartanak bennünket a bőségtől életünk minden területén. Melyek megakadályozzák, hogy valódi hivatásunkra leljünk, és éljük is azt. Felszabadítjuk magunkat a félelmek, a bűntudat, és azon negatív érzelmek alól, melyek falat építettek körénk és megakadályozták eddigi életünkben, hogy a vágyott dolgok beáramoljanak.

A blokkok oldása nem a meditáció alatt történik meg, itt csupán elindítjuk magát a folyamatot. Mindenkinek a saját ritmusában történik. Égi segítőkkel, arkangyalokkal, Felemelkedett mesterekkel dolgozunk. Az oldás folyamata több hétig, vagy akár hónapig is eltarhat. Utána folytatódik álmokban, spontán látomásokban. Mindaddig kapjuk a hétköznapi életben is a tanításokat, míg fel nem ismerjük egy-egy helyzet rendeltetését. 
Tapasztalataink szerint az oldások nem csak az adott területen, hanem szinte az élet minden területére hatással vannak. Több olyan vendégünk volt már, aki párkapcsolati oldásra jelentkezett, majd utána nagyon rövid időn belül az életfeladata aktiválódott be. Neki erre volt szükség elsőként ahhoz, hogy később bevonzza a megfelelő társat. Ugyanakkor többször történt már fordítva is. 

Az oldások egyszerűen beindítják az energiákat. Egyfajta segítség az életünkhöz. Elkezdenek helyükre kerülni a dolgok. Bár ezt sokszor eleinte káoszként éljük meg. Türelem kell, míg letisztulnak a dolgok. Ugyanis az ember a tanulnivalóit nem törölheti el egész egyszerűen, hanem amit feladatként magával hozott, azt el kell sajátítania. Az oldás begyorsítja a fejlődést. S ha elvégeztem a nagyobb feladatokat, újra tudom írni az életem forgatókönyvét. 

Sokan beszámoltak arról, hogy amint eldöntötték, hogy oldásra jönnek, esetleg be is jelentkeztek, szinte azonnal elkezdődött náluk a tisztulás az adott területen. Ez utána is folytatódik. Lehetnek tisztulási tünetek a tesben: fejfájás, végtagfájdalmak, hányinger, levertség érzése. Ugyanakkor van, aki arról számol be, hogy sosem érezte magát ilyen kirobbanó formában. Teljesen egyénfüggő. De ugyanúgy, ahogy a lelki sérelmek a testen jelennek meg tünetként, a lelki tisztulás is a testen keresztül (is) történik. Sokat segíthet a nagy mennyiségű vízbevitel, és a több pihenés, alvás. 

Az, hogy mennyi idő után várható eredmény, az teljesen egyénfüggő. Van, akinek oldás után néhány napon belül megoldódik a problémája, van, akinek hónapok folyamatos munkájára van szükség ahhoz, hogy változást érezzen. A változás mindig magunkban kezdődik. Attól is függ a gyorsaság, kinél milyen jellegű blokkok vannak, mennyire mélyről jönnek. Általában 1-1 adott problémának a gyökerei nagyon szerteágazóak. Ezért érdemes többféle oldáson részt venni. Mivel nem egymásra épülnek, és általában mindig más és más minden oldás, bármikor be lehet csatlakozni. Hogy mennyi oldásra van szükség, mindenki saját maga érzi. Véleményem szerint mindenkinek a saját ritmusában folyamatos munkára van szüksége ahhoz, hogy harmóniában tudja tartani magát. 

A jó hír az, hogy saját felszabadításunkkal az egyenes ági rokonaink is tisztulnak, azaz a szüleink, gyermekeink, testvéreink és a párunk. Akkor is, ha esetleg még nem tudjuk, ki is Ő. Hiszen energetikailag össze vagyunk kötve. Biztosan mindenki családjában van olyan szeretett ember, aki ellenáll a változásnak, mi pedig nagyon szeretnénk segíteni rajta. A szabad akaratába senkinek nem szólhatunk bele, ugyanakkor, ha mi oldódunk és változunk, az szeretteinket is elindítja idővel a változás útján. Szinte magával ragadjuk a környezetünket. Van olyan hölgy vendégünk, aki kifejezetten azért jár hétről-hétre, mert látja az óriási fejlődést és változást a férjén és gyermekein. 

Egyet tudni kell. A földi sík átalakul. Mindenki előtt két kapu van. Csak remélni tudom, hogy mindenki a változást választja. A dolgok maguktól nem változnak. A döntést Neked kell meghoznod. Csodás életet kívánok Mindenkinek! Mohácsi Viktória

Aktuális oldási időpontok:

http://elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html

2014. január 21., kedd

December óta még keményebben tálalja az élet nekünk azokat a leckéket, melyeket még mindig nem tanultunk meg. Újra és újra szembe kell néznünk azokkal a feladatokkal, melyeket nem oldottunk meg. Egyre durvább eszközökkel kólintanak fejbe bennünket. Újra megjelennek azok a kapcsolataink, melyeket szívben és lélekben nem zártunk le, nem szűrtük le a valódi tanulságokat. Sokszor azért választja szét az élet a valódi párokat, illetve azért kell várniuk egymásra, hogy türelmet és kitartást gyakorolva lezárják azon kapcsolatokat és helyzeteket, melyek a múltból kísértik őket... Mindenki előtt két kapu van. Nem a sors dönt, hanem Te választod ki, melyik kapun lépsz be. Csak remélni tudom, hogy mindenki a változást választja.

Mohácsi Viktória

2014. január 20., hétfő

Vannak emberek...

Vannak emberek, akik bearanyozzák napjainkat csupán a létezésükkel. Kikkel, ha egy időre szét is választ bennünket az élet, szívünkben mindig ott élnek. Társaságukban önmagunkra találunk, általuk tisztábban érzékeljük saját létezésük. Egy ilyen kapcsolatban az isteni szeretet szikrája pattan ki úgy, hogy egy akkora lángot gerjeszt, mely nem alszik ki soha többé.

Mohácsi Viktória

2014. január 11., szombat

Az én történetem



"Túl sokat nem szeretnék mondani magamról, ki fog derülni, miért. Férjnél vagyok lassan 20 éve, van 2 gyerekem. Fiatalon mentem férjhez, nem túl sok kapcsolattal a hátam mögött. Nem szerelem volt első látásra, de úgy alakult, hogy az lett. Elég hamar össze is házasodtunk, majd megszületett az első gyerek, majd néhány év múlva a második is. Segítségünk nem volt a nevelésükben, sem anyagi, sem fizikai szempontból, gyakorlatilag ketten kellett megoldanunk mindent. Mit ne mondjak, embert próbáló volt. A kapcsolatunk szépen elkezdett "rámenni", kevesebbet beszélgettünk, kevesebbet foglalkoztunk egymással, kezdtünk távolodni egymástól, egymás mellett élni, nem tudtunk kettesben lenni. Egyvalami megmaradt: sokat nevettünk, sokat viccelődtünk, szorosan összebújva aludtunk minden egyes éjjel. Többször próbáltam megértetni, hogy mi a problémám, de mivel neki mindig úgy jó, ahogy van, nem érzékelte annyira. Természetesen mindig csak rövid távon történt változás.
Aztán történt valami 5 éve. Az egyik kollégámmal elkezdtünk közelebb kerülni egymáshoz. Épp elég depresszió közeli állapotban voltam, őszi szünet vége volt, amikor elhívott randizni. Előtte soha senki még csak a lehetőségét sem kapta meg ennek, pedig voltak próbálkozók, nem tudom, miért pont ő. Valahogy elkezdett dolgozni a kémia közöttünk. Már évek óta egy munkahelyen dolgoztunk, de még csak nem is beszéltünk egymással. Tudtam, hogy nem szabad belemennem, hiszen az én problémámra nem megoldás egy "külső" kapcsolat. De mivel akkor már régóta hiányzott valami az életemből, belementem. Iszonyú lelkiismeret furdalásom volt, tudtam, hogy rossz, amit teszek, de végre megint nőnek éreztem magam, mint akkor már évek óta nem. Furcsa volt, hogy tizenvalahány év után más is hozzám ér. Ezzel kezdetét vette egy elég fura kapcsolat, egy furcsa kettős élet. Éppen akkor Neki is volt élettársa, de ez különösebben nem zavarta, nem ez volt az első félrelépése. Otthon igyekeztem palástolni mindent, kiderült, hogy elfojtásban elég jó vagyok. Vagy nem vett észre semmit a férjem, vagy nem tételezte fel rólam, vagy nem akarta, vagy, ami a legrosszabb, nem érdekelte a dolog. Eleinte nem aludtam, alig ettem, elkezdtem fogyni idegi alapon. Nem vett észre semmit, nem kérdezte, hogy mi van a háttérben, azt jegyezte csak meg, hogy többet mosolyogtam. Néhány hónap elteltével, épp elkezdődött az új év, mikor azzal állt elő az "új", hogy egy hónap szünetet kér, mert családi gondjai vannak, amiket szeretne megoldani. Nem derült ki, mik azok. Az alatt az egy hónap alatt szépen leépítettem magamban minden érzelmet, de alig vártam, hogy leteljen az a nyomorult hónap, és megbeszéljük, hogy mi legyen, folytassuk e, vagy inkább hagyjuk abba. Akkor nekem a folytatás az életemet jelentette gyakorlatilag szó szerint, és természetesen a folytatás mellett döntöttünk. De már nem volt minden ugyanolyan, hiszen ahhoz, hogy ne derüljön ki otthon semmi, eléggé le kellett redukálnom az érzelmeimet, baromira el kellett fojtanom mindent. Egyetlen apró dolgot felejtett el velem közölni, hogy az élettársa épp közös babájukat várja. Mire ez kiderült, már "késő" volt, nem tudtam kiszállni. Pont úgy viselkedtem, mint egy szerelmes bakfis. Érzelmi hullámvasút vette kezdetét, Nála emelkedtek az érzelmek, nálam csökkentek, szépen elmentünk egymás mellett. Neki a vége felé kezdett járni a kapcsolata, nekem stabilan működött otthon minden, a régi jó, megszokott langyos szar módon, munkahelyet váltottam (nem miatta). Közben belém szeretett, tervezgette, hogy milyen lenne, ha mi ketten együtt élnénk le az életünket, együtt öregednénk meg. Nem áltattam, az elején mondtam, hogy soha nem fogom elhagyni a családomat miatta, közöttünk nem lehet több, mint egy szeretői kapcsolat. Ennek többek között a hűséghez való hozzáállása volt az oka. Tudom, elég érdekesen hangzik ez az én számból. Végig küzdöttem a lelkiismeret furdalással, hol jobb volt, hol rosszabb. Közben egyfolytában mondogatta, hogy én vagyok álmai nője, az élete, szereti a testem, a lelkem, az eszem, a gondolkodásomat, mindenemet, már teljesen letett arról, hogy ismét szerelmes lehet, és én ezt visszaadtam Neki. Én soha nem mondtam, hogy szeretem, de mindig támogattam, mellette álltam. Többször mondtam, hogy örülnék, ha találna valakit, akivel esélyt kap egy normális párkapcsolatra, egy normál életre, amit én nem adhatok meg. Erre mindig az volt a válasz, hogy csak én kellek, senki más, nélkülem nem ér semmit az élete, mert én vagyok neki maga az élet. Nem érdekli, hogy nem tudok többet adni, ez így jó Neki, nem kell más. Néha iszonyú lelki teher volt, amit rám rakott. Telt az idő, az iskolai szünetek alatt soha nem találkoztunk, kivéve egy másfél évet, amikor minden nap tudtunk találkozni munka után egy lopott órára, és kis sétára. Minden hétköznapnap beszéltünk telefonon, minden reggel "jó reggelt sms", esténként chat. Minden este. Közben természetesen kaptam "jeleket" az élettől, hogy rossz úton járok, de én NEM hagyom ám magam, nekem senki nem fogja megmondani, mit tegyek. Erősebb vagyok, mint az élet.
Aztán elkezdődött 2013. Azt kívántam, hogy találjon magának valakit, és akkor én könnyebben ki tudok szállni ebből a kapcsolatból, ami egyfelől hatalmas teher volt, másfelől viszont feltöltött a szeretet hatalmas energiájával, amit otthon nem kaptam már meg. Még mindig nőnek éreztem magam, ha vele voltam, el nem tudom mondani, milyen érzés volt, amikor hozzám ért, simogatott. Érzelmileg sokkal több volt a sex, mint otthon, volt szenvedély, idő egymásra figyelni, nyugalom, csak rám figyelt. Nem kellett anyának, feleségnek lennem, csak magam lehettem. Ugyanakkor a folyamatos lelkiismeret furdalás miatt egyre terhesebb volt nekem ez a kapcsolat, és nem is tudtam elengedni magam igazán, nem tudtam feloldódni. Kötelességnek éreztem felhívni őt, a nyári szünet után pedig mindig volt valami kifogásom, hogy miért ne találkozzunk. Otthon gyakorlatilag semmi nem változott, minden maradt a régiben, vagy épp egy picivel rosszabb lett. Nyáron olvastam egy könyvet (Colin C. Tipping: Sorsfordító megbocsátás), ami nagyon nagy hatással volt rám. Elkezdtem imádkozni naponta, meditálni, hinni, esténként hálát adni az aznapi történésekért. Így jutottam el Vikiék fb oldalára is. A "nyári szünet" után úgy alakult, hogy csak október végén tudtunk összehozni egy randit, az is elég balul sült el, miattam. És akkor észrevettem egy hajszálat a köntöse nyakán, ami nem az enyém volt. Nem szóltam semmit, próbáltam nem venni tudomást róla, meggyőzni magam, hogy rosszul láttam, nem hajszál volt, de azért időnként csak fel- felbukkant a képe az agyamban. Közben elmentem egy oldásara, igaz, nem kapcsolati volt, hanem bőség. (Ez volt az első oldásom, és már elsőre sikerült is visszamenni egyik előző életembe. Fantasztikus érzés volt!!!!) Randit továbbra sem tudtunk összehozni, max csak egy kávéra találkoztunk. Feltűnt, hogy sokkal könnyebben veszi, ha lerázom, nem erőlteti annyira, hogy találkozzunk, ha telefonon beszéltünk, az is sokkal rövidebb volt. Csak nem hagyott nyugodni a dolog, gondoltam, adok esélyt Neki, megkérdeztem, hogy nem akar e mondani valamit? Elkezdett találgatni, hogy mit kellene elmondania: nem mondta hogy boldog névnapot, stb. Úristen, nem tudja ennyi év után sem, hogy mikor van a névnapom????????!!!!! Fél éve volt!!!!!! A következő alkalommal rákérdeztem konkrétan. Elmondta, hogy valóban megismerkedett valakivel, de engem szeret továbbra is, rám gondol, ha vele van, de tulajdonképp értsem meg, hogy mivel nem kaphat tőlem többet bármennyire is szeretné, szüksége van valakire. Köztünk természetesen minden maradhat a régiben, minket kettőnket ez nem érint. Az nem érdekelte, hogy mennyire inkorrekt ez a másik féllel szemben. Nagyon szomorú és csalódott voltam. Másnap elutaztunk a családdal hétvégére, megbeszéltük, hogy hétfőn találkozunk. Sikerült teljesen kikapcsolnia a természetnek, bár alkohol barátommal végül is nem kerültem közelebbi kapcsolatba terveim ellenére. Nem is gondoltam a problémára. Eljött a hétfő, egy érdekes beszélgetéssel. Végül is úgy döntöttem, hogy nem döntök sehogy, majd az élet eldönti, hogyan tovább. Az eszem azt mondta, hogy lépjek ki ebből, a szívem viszont nem volt hajlandó megtenni ezt. Végül is jogom van egy kicsit boldognak lenni, ez jár nekem. Hazafelé már éreztem, hogy rosszul döntöttem, volt egy kívánságom, ami teljesült, nem tehetem még, hogy én mégis másképp döntök!!! Két nappal később is találkoztunk, majd eljött a hétvége, ami eléggé de ja vu volt, pont olyan, mint amikor kezdődött a kapcsolatunk- és nem jó értelemben. Szombat este megszületett a döntés: véget kell vetnem ennek az egésznek. Hirtelen megfoghatatlan megkönnyebbülés, energia öntött el, és világosan láttam mindent. Soha nem voltam még ennyire összeszedett, határozott, megingathatatlan, erős, felismertem egy csomó összefüggést, mi miért történt az elmúlt 5 évben (többek között anyagi téren is). Azóta is tele vagyok energiával, bár nem alszom 3-4 óránál többet éjszaka. Megbeszéltünk mindent, őszintén, komolyan, higgadtan, de nem érzelem mentesen. Érdekes volt úgy elbúcsúzni valakitől, hogy tulajdonképp mindketten élénken ott él(t)ünk még a másik szívében. Soha nem volt részem még ilyenben, és nem tudom, mit hoz a holnap Nélküle. Azt tudom, hogy helyes döntést hoztam, de fáj, borzasztóan fáj, nem is hittem, hogy ennyire fog.
Ez alatt az 5 év alatt soha nem hazudtam a férjemnek egyetlen szóval sem, mindig úgy intéztem, hogy valóban legyen dolgom arra ahol találkoztunk, vagy nem mondtam semmit, ő pedig nem kérdezte. Lehet a férjemet kellett volna inkább elhagynom? Meglátjuk. Most csak rendbe szeretném hozni a házasságunkat, ez minden vágyam. Nem tudom mennyi esély van rá, de az elmúlt szép évek és a 2 gyönyörű és okos gyerek miatt megér még egy próbát. Neki csak azt kívánom, hogy valóban sikerüljön ez a kapcsolat (mivel azonban még mindig nem tanult az elkövetett hibákból, valljuk be őszintén, kétes). Mit kellett megtanulnom? Két dolog lehetséges: vagy az érzelmek, a szeretet kimutatása és megélése, vagy maga a lezárás és elengedés. Neki mit kellett megtanulnia? Szeretném az hinni, hogy amit tanulnia kellett, az csak most fog jönni. Nem tudom, milyen lett volna Vele élni, csak ketten szerepelni ebben a kapcsolatban. A sors nem ezt dobta nekünk. Az biztos, hogy ez örökre az én titkom marad, a Férjem soha semmit nem fog megtudni belőle, nem tehetem rá a terhet, ezt nekem kell cipelnem egész életemben. Ja, és a legjobb: volt egy új kívánságom is: mivel már tudom, hogy egyikük sem a lelki társam, a másik felem, azt kívántam, hogy ha mégis, kapjak egy szál vörös rózsát, mindegy melyiküktől. Teljesen megdöbbent ezen, és mondta, hogy gondolkozott rajta, hogy talán jó lenne, ha egy szál vörös rózsával várna. De mivel úgysem tudom hazavinni, inkább nem tette. Nem tudom, mi lett volna, ha tényleg a virággal várt volna, erre nem volt forgatókönyvem.
Nyugodtan lehet ítélkezni felettem/felettünk, én magam sem hittem volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülök, nem vagyok rá büszke, de nem bántam meg. Sokat tanultam, és érzelmileg megerősödve kerültem ki. Biztos vagyok benne, hogy ezután az életünk jobban fog alakulni, minden téren. Az elmúlt 5 évben szép lassan mindannyian rosszabb anyagi körülmények közé kerültünk, Ő elvesztette a munkahelyét, és azóta sem talált másikat, mi 5 éve elég jól kerestünk, szépen tudtunk félre is tenni minden hónapban, gyakorlatilag nem voltak gondjaink, most egyik hónapról a másikra élünk. Elhatároztam, hogy 2014-et több szempontból is tiszta lappal kezdem. Ennek a kapcsolatnak a lezárása csak az egyik lépés volt. Az idei nagytakarítás nemcsak a lakás fizikai takarítását jelenti, hanem energetikait is. Alig várom már, mit hoz a jövő. Ha ebben a szituációban tudtam ennyire erős, határozott lenni, biztos menni fog máskor is. Ez volt az első eset, amikor én szakítottam. Büszke vagyok rá, hogy ilyen szépen, és a kapcsolathoz méltón sikerült pontot tenni a végére. Nem sértegettük egymást, nem ítélkeztünk egymás felett, nem vágtunk egymás fejéhez durva és goromba dolgokat, barátokként váltunk el. Azt hiszem, jó úton járok. Alig várom már, hogy elmenjek a kapcsolati oldásra is."

Minden a maga idejében történik


Kedves Viki! Nem tudom, hogy emlékszel e rám, nyáron és ősszel jártam hozzátok a csoportos oldásokra. Szeretmék köszönetet mondani, mert azóta az életem teljesen felfordult, és mostmár látom, hogy a legjobb irányba. Emondtam az oldáon is, hogy párkapcsolati problémáim miatt kerestelek meg, de mégis az életem több területe rendeződni látszik. Az első párkapcsolati oldás után, hétfőn behívtak a munkahelyemen, és kineveztek. Azt hittem, ki fognak rúgni, de üzletvezető lettem. Ez körülbelül kétszeres fizetéssel jár, mint amit előtte kaptam. Már azon is gondolkodtak, hogy bezárják az éttermet, mert szinte egyáltalán nem megy. Azóta azokon a napokon, mikor én vagyok, mindig sokkal több a forgalom. Amikor a kinevezésem megtörtént, annyira boldog voltam, hogy nem is gondoltam rá, hogy ennek az oldáshoz köze lehet. Ma már teljesen egyértelmű számomra. Pedig párkapcsolati oldásra mentem és az anyagi helyzetem és a karrierem kezdett el javulni. A következő heti családi napi oldás a feje tetejére állított mindent. Szerdán felhívott az édesanyám, aki 7 éve nem állt szóba velem az örökségi dolgok miatt. Anyu Kanadában él, még soha nem láttam a 2 éves unokáját. Próbáltam keresni, beszélni vele, levelet írni, soha nem reagált semmire. Nagyon fájt, hiszen egy lánynak óriási szüksége van az édesanyjára. Az oldás után 3 nappal hívott fel, és nehezen is dolgoztam fel, de nagyon boldog voltam. Elkezdett feljönni a vele kapcsolatos összes sérelmem. Körülbelül 7 napig folyamatosan jöttek fel a gyermekkorom emlékei, a veszekedések élményei. De szép lassan feldolgoztam, és úgy érzem, megbocsátottam ezt. Viki, gyönyörű karácsonyunk volt. Anyukám hazajött, és a legnagyobb szeretetben és boldogságban teltek az ünnepek. Megnyugodott a lelkem, mert ő is belátta, és elismerte, mikben hibázott és bocsánatot kért. Mintha egy új anyát kaptam volna. Ennél szebb és jobb érzés nem létezik. Nálunk voltak a nővéremék is, és most nem éreztem egy csepp féltékenységet sem, minden békés és nyugodt volt. Mindig ilyen karácsonyra vágytam. Minden remekül sikerült, mintha az összes angyal mellettem állt volna. De én nagyon szorgosan minden nap meditáltam, ahogy javasoltátok. Ezek után mindig nagyon extra intenzív álmaim voltak. 
A második párkapcsolati oldásra októberben már Judit barátnőm is jött velem. Pár napra rá szakított a kedvesével, és nagyon felszabadult lett. Őszintén szólva én mindig meg voltam győződve róla, hogy ők egy pár. De ezek szerint nem. Nagyot csodálkoztam, főleg azon, ahogy elengedte. Nem telt el 3 nap, amikor is összetalálkozott azzal a sráccal, akihez 7 évig plátói szerelem fűzte. Azóta is boldogok. Ennek nagyon örültem, csak nem értettem, hogy már több párkapcsolati oldás után miért nem indul be a szerelmi életem. Aztán minél több párkapcsolati blokkot oldottunk, annál jobban éreztem, hogy szabadul fel a lelkem, és hogy eddig mennyi mindennel le voltam korlátozva. Elég sok blokkom volt a szerelemben. Egy elég durva rádöbbenés volt nekem az egyik oldásban, amikor felismertem, hogy még nem engedtem el a gyerekkori szerelmemet, aki több, mint 9 éve meghalt. Csináltam egy külön kis szertartást, és éreztem, ahogy megkönnyebbül a lelkem. Utána meg kellett bocsátani apukámnak is, és végül akkor éreztem az igazi felszabadulást, amikor egy előző életemben megéltem, amikor az ikerlelkemmel éltem együtt. A skót felföldön. Egy olyan öröm érzése töltötte el a lelkem, ami leírhatatlan. Meg kellett bocsátanom neki, amiért abban az életben meghalt, és ott hagyott engem. Ezután úgy éreztem, hogy szinte sugárzik a szívem. Hiába nem történt sokáig semmi, éreztem, hogy én folyamatosan változom. Kezdtem megérteni a dolgokat, és tudtam, hogy ez a lényeg. Rájöttem, hogy nem szabad görcsösen akarnom, hogy legyen társam. Pedig nagyon vágytam a szeretetre. Azt elfelejtettem írni, hogy a gyermekem apja, mikor kiderült, hogy várandós vagyok, lelépett. Írt egy levelet, amiben megkért, hogy soha többé nem akar látni. Előtte azt hittem, hogy minden rendben velünk. Mindez 6 év együttélés után történt, a legnagyobb harmóniában. Azóta nem tudtam elérni, semmit nem tudunk róla. Ezért volt nehéz megnyílnom újra a szerelemre. 
Az ünnepek között Welnessezni mentem Kata barátnőmmel, ez volt az ő karácsonyi ajándéka. Kaptam ajándékba egy masszázst hozzá. Jóképű, szimpatikus fiatalember volt a masszőr. Nem mondom, hogy első látásra beleszeretettem, de éreztem, hogy nem hétköznapi. Nagyon érdekes dolog történt. Elaludtam a masszázs közben, és vele álmodtam. Azt láttam, hogy együtt élünk egy tanyán, rengeteg gyermek és állat van körülöttünk. Úgy ébredtem, mint aki szerelmes. Boldog voltam, repkedtem az örömtől. Teljesen másképp tekintettem rá ezután. Este a vacsoránál “véletlen” újra találkoztunk. Beszélgetni kezdtünk. Telefonszámot cseréltünk, azóta minden nap beszélünk. Találkoztunk már párszor, és azt mondja, ő mindig rám várt. Én pedig elhiszem neki. Viki, én olyan boldog vagyok. Látom, hogy az ember mindent meg tud oldani egy kis segítséggel. Mindent! Nagyon szépen köszönöm nektek a segítséget, és sokan példát vehetnének rólatok. A ti utatokat kísérje áldás, hogy minl több embernek tudjatok segíteni, hogy így megváltozzon, mint én.  Szeretettel: Dalma