2016. február 5., péntek

Aktuális programok


Az oldásokról bővebben: 




2016. február 7. vasárnap 10-15 óráig: A test és a lélek gyógyítása, szexuális blokkok oldása

Életünk során rengeteg szükségtelen gyötrelmet és nyugtalanságot okozunk magunknak. Nem csupán lelkünket betegítjük meg ezáltal, felesleges testi tüneteket okozunk magunknak. Ugyanakkor mégis azt mondom, legyünk hálásak tüneteinknek, ugyanis felhívják figyelmünet a megoldandó feladatokra (legyen az akár egy nyugtalanság, bizonytalanságérzet vagy gyomorfekély). Alighanem többet tudhatsz meg lelked mélységiről a fájdalmas és zavarodott időkben, mint a kényelem óráiban. Olyan dolgokra is fényt derítenek, melyekről egyébként talán tudomást sem vennél. Érzéseid és gondolataid minden határt áthágó szélsőségeit tapasztalod meg, és olyan dolgokat tanulsz, amelyeket észre sem vennél a rend és a ragyogás pillanataiban. Ha minden erőddel megpróbálsz eliszkolni önmagad sötét oldala elől, akkor mindenképpen elmulasztod az általa feladott leckét, a vele járó jelentős változásokkal együtt.

Lehet, hogy a folyamat forrása kívülről érkezik: szakítás, magány, megcsalatás, üzleti- vagy anyagi gond vagy más formájában, de ennek ellenére magunkban kell felfedeznünk az új erőforrásokat, és egy új életszemléletet. Nem az a célunk, hogy megfejtsük a sötétséget, hanem, hogy gazdagodjunk általa.

Ez az átalakulás időszaka. Ez sokkal inkább egy szint, mint a boldogság egy akadálya. Saját sötét részünknek néha mások számára van mondanivalója.

Meg kell értened, a lelki és testi gyötrelmeid milyen fel nem dolgozott érzelmet tárolnak. Amint a felismerés megtörténik, a tünetek is semmivé foszlanak.

Gyógyítjuk a múltbéli kapcsolatok okozta sérüléseket, hogy nyitottak legyünk és be tudjuk fogadni a valód szeretetet, szerelmet.

Utolsó részben pedig a nőiesség és férfiasság megélését akadályozó blokkok kerülnek feloldásra. Szexuális blokkok származhatnak régebbi bántalmazásokból, erőszakból, melyekre már nem vagyunk tudatosak. Ezenkívül jöhetnek “családi örökségként”, nőiességünk/férfiasságunk sérüléséből, önmegtartóztatásból, vallási tényezők és bűntudat, szégyenérzet miatt. Ezen blokkok kerülnek oldásra a mai napon, hogy önfeledten élvezhessük és megélhessük a szerelmet és párkapcsolatainkat.

Kép forrása: http://ww12.diamondlightlmw.com




2016. február 14. vasárnap 10-15 óráig: Szerelem és lélektársi kapcsolatok - Lélekkomunikáció- tanfolyam és oldás


Egy nap a szerelem jegyében, Valentin napon.

Napjainkban erős párkapcsolati és érzelmi tisztuláson megyünk keresztül. Az elengedés sok ember számára nehéz feladatnak bizonyul. Találkozol valakivel, és lelkeitek felismerik egymást. A lélaktársak egymásra találása hihetetlen nagy csoda, mégis az emberek egy része megijed és menekülőre fogja, mert fél, hogy irányítható lesz, és minél jobban szeret, annál sebezhetőbb. Az emberek másik fele pedig rabja lesz ennek az érzésnek, és függni kezd a másik embertől. Nem értik a szerelmet.

Azt szeretném, ha ezen a napon megértésre lelnénk, hogy mi a rendeltetése számunkra ennek az időszaknak. Mi várható szerelmi téren az idei évben? Hogyan készüljünk fel a befogadásra, illetve kell-e készülni bármivel is. Mit kell még tennem ahhoz, hogy megvalósíthassam érzelmi vágyaimat? Mit tanít nekünk ez az időszak? Ha ezt megértjük, akkor világossá válik számunkra, miért nem volt még itt az idő az egyesülésre.

Beszélünk arról is, hogyan tudod jobbá tenni már meglévő kapcsolatodat, mik azok a dolgok, amik elengedésén még dolgozni kell. A jelen időszak egy óriási tükör minden lélek számára. A szerelmi életünk (vagy éppen annak hiánya) megmutatja, mely területek azok, melyeken még feladataink vannak. Ennek megértésében segít a nap, majd oldjuk azon blokkjainkat, melyek még megakadályozzák mindennek megélését.

Lélekkomunikációt végzünk, ahol lelked felveszi a kapcsolatot másik felével, hogy közelebb kerülj ahhoz, milyen változásokat kell még eszközölnöd annak érdekében, hogy a Földön megéld a mennyországot. Tudd meg, hol tartotok a fejlődésben!

A végén pedig egy egyesülést élhetünk át lélektársunkkal, kivel ezen földi megtestesülésre egymást választottuk társnak. Ez a földi síkon is közelebb hozza a megélést.





2016. február 21. vasárnap 10-15 óráig: Családi gyökerek megtisztítása, a család és a párkapcsolat összefüggései - oldása


A fizikai családból hozott és átvett karmikus terhek által okozott kötöttség okozza az ember életében a legtöbb szenvedést. Párkapcsolataink nagymértékben függnek attól, milyen mintákat hordozunk a családból, még ha ez nem is tudatosodik bennünk. 

Szüleink párkapcsolata/párkapcsolatai adják főként azt a mintát, ami útmutatóul szolgál felnőtt korunkban. Míg nem értjük meg, miért pont az ő gyermekei akartunk lenni, milyen megoldandó feladatokat hoztunk elmúlt életünkből (amiben a szülők mutatják a tükröt), addig a megoldás is lehetetlennek tűnik. 

Sokszor nem értjük azt, miért nem működnek a kapcsolataink. Miért vonzzuk be újra meg újra ugyanazt a szituációt, ugyanazt az embertípust. Nem értjük, miért nem szeretnek viszont. Miért csak olyan társakba szeretünk bele, akik foglaltak, vagy nem vállalnak fel. Vajon miért nem tudok kilépni ebből a szenvedéskényszerből? 

Az ember mintha tudatalatt szinte követelné magának a megalázást, a szenvedést. Amikor úgy érzi, már sínen van, történik valami, ami miatt romba dőlnek a tervei, szertefoszlanak a reményei. Teljesen felemészti a szeretetlenség és a várakozás. Mintha megállt volna az élete, és nem tudja, hogyan indíthatná újra. 

Ez a nap abban segít, hogy megérts az okokat, és újra meg tudj nyílni a szerelemre. Ahhoz, hogy fel tudd oldani  a szenvedésed, ki kell bújnod a mártírszerepből. Ehhez viszont szükségesek a megértések. 

Ha megtörténik a múlt megbocsátása és elfogadása, egyenes az út a boldogság felé. Főként azonban magunknak kell megbocsátani, amiért bevállaltuk ezt az életet, ezeket a megtapasztalásokat. 

Ezenkívül jó tisztában lenni vele, milyen programok futnak a vérvonalon, milyen összefüggés van az édesanyáddal való kapcsolatod és a párkapcsolataid között, hogyan hat Rád, amit gyermekkorodban érzékeltél azon kapcsolatokból, melyek a közvetlen környezetedben voltak. 

Érdemes megérteni, mit hoztak a szülők magukkal, hogy lásd, csak azt adhatták, ami bennük is volt. 

Ezen energiák megtisztítását végezzük, hogy a családból erőt meríthess, ne szenvedést. Hogy kiegyenlítődhessen Benned az az energia, amit édesanyádtól és édesapádtól töltésként kapsz, így megteremtődhessen a harmónia, amivel aztán képes vagy szeretni önmagadat, és beengeded a szerelmet életedbe.

Észreveheted, hogy ezzel az egyenesági rokonok is tisztulnak (szülők és kapcsolataik, testvérek, gyermekek, és a párunk).




Minden program Székesfehérváron kerül megrendezésre. Bármelyikre szeretnél jelentkezni, az aloeviki@gmail.com címen megteheted. Arra kérlek, hogy csak akkor foglalj helyet bármelyik napra, ha biztos, hogy el szeretnél jönni. Ha pedig bármi miatt mégsem tudsz megjelenni, kérlek mindenképpen jelezd, lehetőleg 1-2 nappal az oldás előtt, hogy másnak átadhassuk a helyet, aki jönni szeretne. Ha valaki nem szól, sajnos legközelebb nem tudunk fenntartani helyet számára. Köszönjük!

Szép napot kívánunk! Viki, Márti

A tested vízért kiált!

„Egy barátom mesélte, cselgáncsedző.
Alsó tagozatos gyerekeket edz.
Meséli, hogy megjöttek a srácok, 7-8 éves srácok, délután 4-kor és fáradtak.
Mondták, hogy fáradtak.
Hogy lehet egy 7-8 éves gyerek fáradt?
És azt mondja, hogy megszagolta őket, és a gyerekek többségének aceton szaga volt.
Tudják, mint a körömlakklemosó.
És ő egy okos ember, azt mondta, az embernek akkor lesz aceton szaga, ha ki van száradva.
A végletekig.
És egy gyerek nagyon gyorsan kiszárad.
Mert a gyerekeknek a folyadékigénye ennél sokkal több, mint a felnőtteké.
Most nem tudom részletezni, hogy miért, de ennél sokkal több.
S megkérdezte a gyerekeket: „Mit ittál ma csillagom?”
„Hát, reggel a kakaót, és az iskolában egy pohárka vizet.”
És délutánra összeomlott a gyerek anyagcseréje.
Már aceton szaga volt.
Tudják, kinek van aceton szaga?
Aki cukorbeteg kómára készül.
Olyan mértékben felborul a gyerekek anyagcseréje, mert nem isznak vizet.
Azt hiszik, hogy egy gyereket meg lehet tanítani bármire, mikor acetonos?
Nem tud figyelni, a rosszullét határán van! S azt mondják rá, hogy hiperaktív, meg diszlexiás?
Szomjas!
Elvihetem pszichológushoz….
Meg kéne itatni!
Persze, hogy pszichológiai tüneteket produkál, ha szomjas, meg ha éhes!
Hát annak olyan tünetei vannak.
És az edző bevezette minden gyereknél, hogy aki edzésre jár, kötelező egy 7,5 decis kulacsot hoznia.
Azt, amikor megjönnek, megtöltik, egyharmadát meg kell innia edzés előtt, egyharmadát edzés közben és egyharmadát az edzés végén.
És mire a gyerekek hazamennek, nem aceton szagúak.
De aztán úgy jönnek megint….


Tönkretesszük magunkat.
Ez nem egy kis dolog, amiről beszélek!
Az ember, amikor csak akkor iszik vizet, amikor szomjas, akkor már elkésett!
És mondok valamit. Még egyet.
Nem lehet hozzákezdeni egy ember gyógyításához addig, amíg ki van száradva!
Én nagyon sokszor láttam belgyógyászként idős embereket, akik csontszárazak voltak.
És zavartak voltak, úgy néztek ki, mintha flúgosak lennének.
Nem lehetett velük beszélni.
Nem tudták hol vannak, össze voltak zavarodva. Volt, aki azt hitte, hogy pszichiátert kell hozzájuk hívni.
Mondta az öreg kollégám: „Adj neki vizet! Sok, sok, sok, sok infúziót, és várd meg a holnap reggelt.”
És amikor adtunk nekik sok, sok, sok, sok vizet, akkor az „ütődött” idős ember másnapra egy mosolygós ép valaki lett.
Mert megszűnt az elmezavar, amit a kiszáradás okoz.
Az embernek a szellemi tevékenysége nagyon gyorsan hanyatlik, ha ki van száradva." 


Részlet Dr. Lenkei Gábor Egészségünk titkai című közönség előtt tartott előadásából

1 dolog, amit meg kell tenned a bevonzáshoz


Szándékod megválasztásával és figyelmed irányításával választottál – és folyamatosan megválasztod, melyik univerzumban akarsz jelen lenni. Tehát azt a kérdést kell feltennünk, melyiket választjuk, vagy melyiket fogjuk választani?


Gondolj bele! A tudósok és fizikusok felfedezték, hogy szimultán létezünk több különböző formában, dimenzióban és időben. Mi választjuk meg szándékunk és figyelmünk által, hogy melyik valóságban akarunk élni.
Tudom, ezt szét akarja vetni a fejed, mert annyira valótlannak tűnik, pedig sokkal valósabb, mint amit most el tudsz képzelni vagy fogadni.

A kvantumfizika mindegyik elméletében közös, hogy te vagy a megfigyelő és a résztvevő. Tisztán megfogalmazott SZÁNDÉKODDAL és hajlíthatatlan, folyamatos FIGYELMEDDEL Te választod meg, melyik világban fogsz jelen lenni.

A tudomány azt mondja, hogy amit megfigyelünk külső világunkban, az nem más, mint belső világunk kivetülése. Oké, tegyük ezt át a gyakorlatba!

Képzeld el, hogy azt a rezgést bocsátod ki a jövőre, hogy 100.000 Dollárt akarsz jövő évben. Ha erre fókuszálsz, átérzed, ennek megfelelően cselekszel, akkor a pénz kezd fizikai formát ölteni.
Ellenben ha feltett szándékod 100 ezer Dollár, de kiborulsz, ha megkapod a számlákat és panaszkodsz a barátaidnak, mennyire le vagy égve és milyen rosszul megy a gazdaság, akkor ezek törlik egymást.

Minden alkalommal, amikor úgy gondolod, érzed, le vagy égve és így is cselekszel vagy aggódsz a gazdasági helyzet miatt, akkor olyan rezgést bocsátasz ki, amelyik kitörli szándékod.
Ezért küszködnek olyan sokan a vágyott dolog bevonzásával. Más szavakkal csak az egymással rezonáló rezgések harmonizálhatnak egymással. Ez a tudományos elmélet a Vonzás Törvénye mögött.

Mivel mi teremtjük meg valóságunkat amelyik dimenzióban választjuk, ezért fontos, hogy a NAGY HÁRMAS – gondolatok, érzések, érzelmek – harmonizáljanak tetteinkkel. Ha nincsenek szinkronban, jelened és jövőd sem fog harmonizálni. Össze fognak ütközni és kitörlik egymást.

Láthatod tehát, hogy jelenbeni vágyad, szándékod megválasztása az, mely a rezgést kelti, ami meghatározza melyik univerzumban fogsz jelen lenni. Ha rezgésed nincs harmóniában azzal, ami a jövőből visszajön, akkor nem leszel képes megteremteni.

Ezért olyan fontos a döntés, hogy merre mégy és nem az, hogy hol vagy. A kulcs, hogy fogadd el azt, ahol vagy minden ellenállás nélkül! Elfogadod harc nélkül azt, ami van, de figyelmedet vágyadra irányítod. Ez a bevonzás titka.
Javaslom, hogy olvasd el még egyszer ezt a bekezdést!

Amint ezen a magas rezgésszinten maradsz, rá kell jönnöd, hogy nem kell megteremteni azt, amire vágysz. Már létezik. Csak összhangba kell kerülnöd vele.
Amire vágysz, az a lehetőségek kvantummezejében (vagy ha úgy tetszik, párhuzamos univerzumban) van. Kerülj hát vele harmóniába és kezdj ennek megfelelően cselekedni!


Dr. Robert Anthony üzenet


Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

http://elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html

Mi a feladatod és ki a segítőd?

Az angyalok nagyon gyakran úgy jelennek meg, ahogyan képzeletünkben élnek. Réges régen szárnyas embereknek festették le őket a művészek, s azóta sok ember fantáziájában élnek így. 
Sokan látják glóriában őket, míg mások felvillanó fényeket, szikrákat vesznek észre, mikor érzik a jelenlétet. Vannak, akik szerint emberi alakot öltenek. 
Az angyalok valójában pulzáló energia gömbök, különböző színekben, és méretekben láthatjuk őket. 
Specifikus lények, mindőjük 1-1 feladathoz ért, és azt precízen elvégzi, ha kérjük rá. Ezért érdemes kicsit jobban megismerni őket, hogy tudjuk, mely feladat megoldására melyik angyaltól kérjünk segítséget. 
Vannak arkangyalok, akik segítőként végigkísérik az életünket. 
Ha valaki tudja, melyik angyal a segítője, vagy milyen színű az aurája általában, az következtethet élete feladatára. 


A zöldes aurával rendelkező emberek mellett általában Rafael arkangyal van segítőként, és az Ő feladatuk a gyógyítás. Közülük kerülnek ki az orvosok, ápolók, természetgyógyászok, állatorvosok, kineziológusok, energiagyógyászok, a gyógyfüvek ismerői, tanácsadók, kutatók stb...


Akiknek aurájában a sárga szín dominál, mellettük Gabriel arkangyal áll segítőként. Ők a tanítók, akik kiváló beszéd- és íráskészséggel rendelkeznek, és rendkívül kreatívak. 
Ők a színészek, zenészek, írók, életvezetési tanácsadók, filozófusok, költők, festők, táncosok, tanárok stb...


Ha aurájában a lila szín a domináns, akkor valószínüleg Uriel arkangyal van mellette segítőként. Ők spirituális feladatokkal születtek, mindőjüknek van valami különleges képessége, amivel képes embertömegeknek segíteni. Ők azok, akik harmóniát teremtenek test-lélek-szellem között. Reményt és erőt adnak az embereknek. 


Tapasztalataim szerint az emberek nagyrészének (70-80%) Mihály arkangyal a segítője, és szép, indigószínű aurával rendelkeznek. Ők a küzdők, a hétköznapi harcosok. Életükben folyamatosan jelen van a feszültség, a küzdelem. Ide tartoznak a rendőrök, sportolók, katonák, jogászok, tűzoltók, akik a biztonságért felelnek, a védelmezők stb...


Az angyalokat nem csupán látni lehet, de érezni és hallani is. Minél többet csendesíted le elmédet, annál könnyebben tudsz kapcsolatba lépni segítőiddel...

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu)


Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

Milyen élettervet hoztál magaddal?

Születésed előtt, Te és a segítőid létrehoztatok egy tervet annak alapján, hogy elmúlt életeidben mi az, amit még nem sikerült megtanulni/elsajátítani. A terv precíz, és mindenre kiterjedő, figyelembe véve az anyagi, párkapcsolati, spirituális és karmikus igényeidet. 
Elsőként kiválasztottad azt a két embert, akit később a szüleidnek nevezel majd. Ők mutatják a múltból hozott sérüléseidet egyfajta tükörként. 
Majd kiválasztod és közösen megtervezitek a fontos találkozásokat és eseményeket. Itt a Földön az érzéseid mindig affelé hajtanak, amit élettervedben megalkottál magadnak. A vágyak, az érzelmek, mindig iránymutatók. Azonban ott a szabad akarat, tehát döntened és cselekedned Neked kell. 
Életfeladatod mindig olyan cselekedet, melyet örömmel végzel, kiélheted a kreativitásod, melyben fejlődhetsz és érezheted, hogy hasznos vagy. Emellett az életfeladat biztosítja a megélhetésed. 
Életterved pontosan időzített találkozásokat és életeseményeket hoz, melyek segítenek a leckék elsajátításában. Vannak, akik azt tanítják, hogyan becsüld jobban önmagad, vannak akik az értékrended változtatják meg, vannak akik arra ösztönöznek, hogy állj ki magadért, és vannak, akik a tiszta szeretetet hozzák el életedbe. 


Az életterved minden egyes sejtedben kódolva van, hogy érzések formájában emlékeztessen nap mint nap. Éppen ezért lehet félelmetes és pusztító nem tudomást venni az érzelmeidről...


Mohácsi Viktória



Aktuális oldások programja az alábbi linken megtekinthető:

2016. február 4., csütörtök

Mi ketten EGYek vagyunk

Amikor megismertelek Téged, lelkemben újra kisütött a nap. A reménytelenséget felváltotta a remény, a kétségbeesést a várakozás, a megtörtséget a szeretet. Újra ragyogni kezdtem, élet költözött belém. 
Éreztem, hogy megtaláltam lelkemnek azt a régen elveszített részét, mellyel egy egészet alkot. Úgy éreztem, hogy nem hiányzik semmi. Szerettem volna a világba kiabálni, mennyire boldog vagyok. Megértettem, hogy a valódi szeretethez, a teljességhez nem kell testi közellét. 
Ösztönösen tudtam, hogy a teljesség érzésébe vagyok szerelmes. És ez most teljesen más. Valójában azt szeretem, amik együtt vagyunk. Rajtad keresztül Önmagamba szerettem bele... Önmagam boldog ÉNjébe. S ez az egységérzet tette lehetővé azt, hogy Téged is maradéktalanul szeresselek. 
S bár útjaink a fizikai világban még nem együtt haladnak, tudom, hogy ez az érzés, ez a teljesség segít abban, hogy feldolgozzam a múlt minden fájdalmát, és megújult erővel, tiszta lélekkel, közösen folytassuk a megkezdett utat. 
Köszönöm, hogy általad tapasztalhatok, és tudom, hogy nincs földi erő, ami e szövetséget szétválasztaná. Ami EGY, az örökre EGY marad... 


Mohácsi Viktória


Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

Egyetlen könnycsepp…




Évtizedek óta próbáltalak tisztán látni, megismerni.

Szerettelek volna megérteni. Megérteni mindazt amit tettél, ahogyan tetted és persze azt is, amit elfelejtettél megtenni. Kerestelek, kutattalak a tetteid mögött, kerestem a szándékodat, ami vezethette tetteidet. Nem láttam tisztán sosem. Nem láttalak tisztán téged.

Mindazt aki te valójában vagy elfedte a múlt, a nehéz jelen és a szorongató jövő. Láttam és éreztem a belőled kiáradó dühöt, fájdalmat. Jól ismertem ezeket a minőségeket, mert ha téged néztelek, ezeket láttam belőled. Láttam a félelmeidet, a küzdelmeidet, azt ahogy ellenállsz mindennek, s mások azt mondják: “Milyen makacs, önfejű ez az ember!” Amikor mások ilyennek láttak téged, én nem értettem. Mert én nem láttalak soha makacsnak és önfejűnek. Én szomorúnak láttalak, dühösnek, csalódottnak és mindeközben láttam a küzdelmeidet. Láttam, ahogy mész előre és sosem adod fel amit a fejedbe veszel. Láttam, ahogy ennek köszönhetően elérted céljaidat. Láttam, ahogy kitartasz a legeslegnehezebb időkben is az ember mellett, akit szeretsz, akinek örök hűséget fogadtál egyszer. Láttam és éreztem mindig, hogy te komolyan gondoltad, amikor kimondtad az igent… Láttam, hogy így is lehet… hogy lehet továbblépni, a sérelmeken felül emelkedni, újra hinni, bízni, szeretni. Jó volt ezt látni, jó ezt ma tudni, élni, továbbadni.

Elmúltak az évek, s ma már másként látlak…

Látom, hogy sok álmodat adhattad fel azért, hogy mások álmai valóra válhassanak. Látom, hogy kitartasz még mindig, de ha szükséges, képes vagy változni és változtatni. Látom az igyekezetedet, a próbálkozásodat, a fájdalmad és szomorúságod mögött megbújó törékeny embert. Látom, hogy megváltozott az értékrended és ma már te sem bánod ezt. Amikor nézlek, akkor ma már felcsillan egy-egy pillanatra a valódi lényed, van, hogy megláthatlak magadban, téged.

Közös a múltunk egy része, így vannak helyzetek amiket átéltünk mindketten. Sok a fájdalom és a szomorúság bennem. Sokszor vagyok dühös, és bizony sokszor félek…pont úgy, mint te. Megyek előre és amit a fejembe veszek, azt nem adom fel. A végletekig kitartok azok mellett, akiket igazán szeretek. Sokszor talán feleslegesen…de amikor történik, sosem gondolkozom, hogy van-e értelme. Sokáig nem értettem mit-miért teszek és azt meg főként nem, hogy miért pont így teszem. Ma már értem. Tőled kaptam ezeket a minőségeket, te adtad nekem örökségbe.

Harcoltam és küzdöttem… először veled, majd magammal, mert magamban megtaláltalak téged. Sok-sok év kellett, mire elfogadtam mindazt amit kaptam tőled, és még több idő kellett ahhoz, hogy úgy fogadjam el, ahogy te képes voltál ezeket odaadni nekem. Volt, hogy közelebb léptem, volt hogy eltávolodtam. Mikor-mire volt szükségem. Azt tettem, amit éreztem. Azt tettem, amit tennem kellett ahhoz, hogy végleg soha ne veszítselek el, hogy ne veszítsem el a hitet, hogy egyszer megérthetlek és a megértésen keresztül magamhoz közel engedhetlek, magamba fogadhatlak, elfogadhatom magamat olyannak, amilyen miattad, tőled lettem.

Szerettem volna, ha megláttál volna engem. A kicsinységemet, a gyermekségemet. Azt, hogy mit is akarok tőled. Aztán szerettem volna soha többet nem látni, nem találkozni, szerettelek volna a világból és önmagamból is kitagadni, de minél távolabb kerültél bennem, annál jobban fájt nekem. A fájdalom volt a gyógyszerem. A fájdalom volt az, ami segített időről-időre, hogy aztán mindig közelebb lépjek, hogy újra próbáljalak megérteni téged.

Utoljára azt kívántam, hogy egyszer, csak egyetlen pillanatra te is érezd majd azt, amit én érzek: a fájdalmat, a szomorúságot, a hiányt, ami mint egy élő seb lüktet bennem. Azt kívántam magamnak, hogy láthassam ahogy sírsz, zokogsz, és én közben majd kemény leszek… pontosan olyan, mint te.

Vannak pillanatok az életben, melyek felejthetetlenek… te is adtál egy ilyen pillanatot nekem, és végtelenül hálás vagyok érte, mert ez a pillanat, ez a pár másodperc örökre megváltoztatott valamit bennem. Miközben a keménységet vártam, közelséget kaptam, a hiány helyett, szeretetet adtál nekem. Vártam a sírást, zokogást, vártam, hogy csak egyetlen könnycsepp legördüljön arcodon…

Egyetlen könnycseppet vártam, mert ez az egyetlen könnycsepp felülírt volna mindent. Ez az egyetlen könnycsepp, felmelegítette volna jégbe zárt szívemet. Figyeltelek és magamat is figyeltem… nem volt könnycsepp, egyetlen csepp sem.

Már elmúlt a pillanat… valaminek vége lett. Valaminek örökre vége.

Vége van a keresésnek…

Megtaláltam… könnycseppek sokasága hullott, bár a szememmel nem láttam, nem láthattam. Belül sírtál, zokogtál, és az első belül lehulló könnycsepped felmelegítette szívemet, beburkolta Lelkemet. Eljött a pillanat, amikor teljesen tisztán, úgy ahogy vagy, olyannak amilyen vagy, megmutattad magadat végre. Láthattam azt, AKI TE VALÓJÁBAN vagy… láthattam benned az embert, az esendőt, a gyengét, a szeretni akarót, a szeretni tudót. A szeretetért önmagát is feladót. A szeretetért, az akaratát is feladót. Láthattam a szeretetet benned, és ez visszaadta a hitemet, a stabilitásomat és a biztonság érzetemet.

Egyetlen könnycseppre vártam egész életemben… egyetlen könnycseppre, ami megváltoztatja az életemet.

Köszönöm neked, hogy odaadtad, végtelen hála és szeretet!

Váradi Andrea

2016. február 1., hétfő

A premenstruációs szindróma



Ha ma megkérdezek egy nőt, hogy mi az első dolog, ami eszedbe jut, amikor azt mondom: "menstruáció" - a válasz mögött a legkevesebb esetben érződik a Hold-idő romantikája. 


A legtöbben olyan jelenségekről, állapotokról, érzetekről és érzésekről számolnak be, amelyek egyértelműen premenstruációs szindrómára utalnak. 


PMS - manapság ez a három betű, szinte teljesen összeforrt a menstruáció kísérő tüneteivel. Annyira, hogy sokan azt gondolják, a fájdalom, a szenvedés, a kimerültség, az ingerlékenység, a hangulatzavar, édesség utáni vágy, a farkasétvágy, vagy a számtalan kellemetlen tünet, természetes velejárója a folyamatnak, pedig nincs így...


Amikor egy nő premenstruációs szindrómával küzd, a testben megjelenő fájdalom a méh figyelem felhívó kiáltása, mely egyértelmű üzenetet közvetít a méhben hordozott belső konfliktusról, amely odafordulást, megértést, törődést és megoldást igényel, de kezdjük az elején...


A PMS során fizikai szinten a szervezetben a csökkent progeszteron termelés következtében ösztrogén dominancia lép fel, mely számos kellemetlen tünet kiváltója, nem csupán testi, de lelki szinten is. A legtöbb nő mellfeszülésről, puffadásról, hőhullámokról, alhasi fájdalmakról, pecsételő vérzésről számol be, melyeket hangulatingadozás, fokozott érzékenység, az evési- és alvási szokások átmeneti megváltozása és a nemi vágy csökkenése kísér. Ezek a tünetek önmagukban nem feltétlen utalnak PMS szindrómára, azonban a tünetek egyidejű jelenléte és szélsőséges megnyilvánulása leleplezi azt. 


A témában fontos megemlíteni dr. Katharina Dalton brit orvosnőt, aki a szülés utáni depresszió és a progeszteron kutatás mellett a PMS kezelésének szánta életét. Első írását 1952-ben adták ki és 1957-ben kezdte el vezetni a PMS-klinikát, ahol rengeteg nőt segített. Elsőként alkalmazott természetes progeszteront a menstruációt megelőző panaszok felszámolásának érdekében. 


Mindamellett tehát, hogy a PMS-nek vannak hormonális okai, az orvostudomány által is elismert tény, hogy leginkább lelki okokból ered. Ezért is van, hogy sokan még napjainkban is nyugtatóval és antidepresszánsokkal kísérlik meg oldani, vagy csökkenteni a tüneteket. 


Egy tudatos nő azonban tisztában van azzal, hogy a gyógyszerek jó esetben is csak a tünetek észlelését tompítják, de nem a probléma okát szüntetik meg, így a gyógyszer folyamatos alkalmazásával maximum pillanatnyilag időt nyerünk, de egyensúlyt és egészséget nem. Érdemes ezért egy kicsit más szemmel is rápillantani a PMS-re és megpróbálni megérteni méhünk üzenetét.


A jelenség önmagában szoros kapcsolatban áll a nőiség egészséges megélésének kérdéseivel, de legszorosabban a fogamzás, a termékenység, az anyaság, szűkebb és tágabb értelemben vett kérdéseivel függ össze. Mikor ezen gondolkodsz, engedd el a szavak hétköznapi és legkézenfekvőbb jelentéseit és engedd, hogy tartalmaik egyéb aspektusai is megjelenjenek benned. 


Egy nő a létezés teljes körforgását, születés és halál ciklikusságát éli meg hónapról hónapra. Mi nők mindenkor éljük a változás, változtatás, a nagy átalakítás folyamatait testi-lelki szinten, azonban legtöbbünknek mégis kihívást jelent megteremteni a változás lehetőségeit, fogadni, megélni és elfogadni a változást és elengedni, ami menni kíván. 


A menstruáció a halál szimbóluma is. A megtermékenyülés elmaradt, a méhnyálkahártya leválik és elhagyja a testet. Ez a folyamat tudattalanul is kifejezi a nők megtermékenyülés és gyermek utáni ösztönös vágyakozását. A PMS főként a 30-as éveikben járó nőknél jelentkezik, ami a kitolódott életszakaszok következtében az anyává válás időszaka életünkben. A mélabús hangulat, ami ilyenkor jelentkezhet összefüggésben van azzal a szimbolikus veszteséggel, amit a menstruáció megjelenít, hogy elmaradt a gyermekáldás. 


A provizórikus halálfolyamat másképp is értelmezhető. Igyekszem arra sarkallni a nőket, hogy éljenek együtt ciklusuk minden szakaszával és találják meg a méhükből érkező jelzések értelmét, saját maguk számára megnyilávnuló tartalmát. A nőnek újra és újra elengedést kell gyakorolnia és jó, ha az élet változásaival önként és tudatosan működik együtt. Persze a legtöbb emberből a változások ellenállást váltanak ki. Mikor már testünk és lelkünk is tiltakozik, egónk még akkor is ragaszkodik helyzetekhez, emberekhez, keretekhez, amikor már egyértelmű, hogy ideje a megengedő elengedésnek... Kérdés az is, hogy ezt a változékonyságot, vagy inkább változóságot a környezet és a különböző életterületek mennyire teszik lehetővé, mennyire támogatják. Ma a világ teljesítmény és produktum orientált, állandó, kiszámítható teljesítést követel. Az ennek való megfelelés okozza azt a belső konfliktust, ami abból adódik, hogy a nő, nőiségénél fogva nem alávethető ezeknek az elvárásoknak. Életünket a hormonok változásai, a ciklus folyamatai erősen befolyásolják és azok a nők, akik ezt, akár önmaguk előtt is leplezni próbálják, kvázi erőszakot tesznek önmagukon. Ennek az erőszaknak is gyümölcse a PMS, ami hatványozottabban jelentkezik azoknál a nőknél, akik a versenyszférában, magas követelmények és profit-, produktum orientált környezetben dolgoznak (vagy nem kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek, amelyben túlságosan alárendelődnek a férfi elvárásainak, követeléseinek), hiszen ők élnek legkevésbbé együtt természetes ritmusukkal.


És, hogy mi a megoldás? Aligha a tüneteket elrejtő pirulák, mint inkább az, ha a nő felismeri, elfogadja és megéli önmagában a "nőiség havi jogait". Ki lehetne elfogadóbb, megértőbb és gyengéden szerető védelmezője a nőnek, mint önmaga önmaga számára. Az ellenállást saját nőisége felé kell elengedni a nőknek, akik PMS-val küzdenek. Amit környezetük gyengeségként és hátrányként állít be, azok valójában olyan tulajdonságok, amelyek minden nő életének fontos részét képezik és valójában az igazi női erő rejlik bennük. Ha ezt felismerik, megfelelően gondolkodnak és élik a ciklus által kínált lehetőségeiket, képessé teszik magukat a változás megélésére, s ezt az életmódjuk megváltoztatásával el is kezdik, máris lépést tehetnek afelé, hogy megszüntessék a PMS okait.


A táplálkozás megváltoztatása, a jóga, a relaxáció, a gyógynövények alkalmazása tea, tinktúra, fürdő formájában, vagy a méh pakolások, a melegvizes palack is hatásos lehet a tünetek enyhítésére. A cél leginkább az kell legyen, hogy a nő természetes módon tudja megélni a megfelelően rendezett, fenntartott és kísért ciklus különböző szakaszait. Ennek feltételeit azonban első sorban önmagában kell megteremtenie. 


Tévedés azt gondolni, hogy a menstruáció kellemetlen és fájdalmas velejárója a női létnek. Viszont jó tudni, hogy az egész ciklus a női lélek állapotát tükrözi. A menstruáció áldás, nem átok. A menstruáció folyamata, a vér milyensége, a kísérő tünetek és azok megélése, a hozzájuk való viszony, mint esszencia összegzi és visszajelzést ad nemcsak önmagunkhoz és nőiségünkhöz való viszonyunkról, hanem az elmúlt hónap történéseinek megélésének minőségéről is. Megtalálni a módját a természetes női ritmussal való harmónikus együttélésnek, önmagunk iránt vállalt felelősségünk.

Írta: Regősvölgyi Regina

Forrás: http://www.holdkoszonto.blogspot.hu/2015/03/a-premenstruacios-szindroma.html

2016. január 30., szombat

Dr. Lenkei Gábor véleménye a kemoterápiáról


Többen is megkérdezték tőlem, hogy mi a véleményem a rák kezelésében alkalmazott kemoterápiáról.

Az alábbi választ fogalmaztam meg.

Valamelyik előadásomban beszéltem erről a témáról, külön kiadványom nincs róla.

Ha a privát véleményemre kíváncsi, akkor az, szemben áll a hivatalos orvosi felfogással.
Én nem hiszek abban, hogy olyan erős és durva mérgekkel, amilyenek a kemoterápiás szerek, meg lehet gyógyítani egy embert.

Számomra nem az öt éves túlélés jelenti a gyógyulást.
Az öt éves túlélést a magam részéről egyfajta statisztikai kozmetikázásnak tartom, amely nem jelent biztonságot a gyógyulni kívánó ember számára.
Ha valaki 5 év és egy nap múlva hal meg, akkor már szépen javította a statisztikát.

A gyógyulás az gyógyulás. Nem öt évre, hanem a teljes hátralévő, józan ésszel még elvárható élettartamra szól.

Megosztom Önnel néhány gondolatomat a rákkal kapcsolatban, remélve, hogy ezzel is tudhatok segíteni.

Én dolgoztam onkológiai osztályon, még Debrecenben a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán, a 90-es évek elején. Az ott szerzett „élmények” nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy felálljak, és elhagyjam a hivatalos gyógyítás terepét. Nem azért, mert az a klinika rossz volt. Az egy nagyon jó klinika volt, de ebben a kérdésben ugyanazt a hivatalos szemléletet követte, ami mindenütt általánosnak mondható.

Én akkoriban azt értettem meg, hogy a rák pszichoszomatikus betegség.

Pszichoszomatikus. A kifejezés két idegen szóból tevődik össze:
1.) psziché = lélek
2.) szoma = test

A jelentése: olyan betegség, amely megoldatlan lelki problémákkal kezdődik, és ha ez a probléma az illető számára súlyos, és számára úgy tűnik, hogy nincs rá megoldás, akkor ez a teher egy idő után testi tünetek formájában is megnyilvánul.

Én úgy találtam, hogy a rák akkor jelenik meg, amikor egy ember elveszíti valamilyen fontos, éltető, boldogító célját, vagy céljait.
Éltető, boldogító célról beszélek. Olyan célról, amiért megérte küzdeni. Amiért megérte élni.

Ez az éltető cél – én így találtam – az esetek többségében valamilyen módon a családi élethez kapcsolódik.
Az esetek többségében van valamilyen nagy kudarc, veszteség, amely a családi élethez köthető.
Ezt követően jelenik meg a rák.

A veszteséget követően, hiszen az éltető, boldogító célok adnának értelmet a jövőnek. Az ilyen cél, vagy célok elvesztése valamilyen formában értelmetlenné teszi a jövőt a személy számára.
Ilyenkor az éltető, boldogító célok hiányában az ember, mint szellemi lény, abbahagyja a saját jövője teremtését.

A test erre reagál.
A test – egyfajta buta reakcióval, egyfajta buta, ügyetlen segítségként – átveszi a jövő teremtését az által, hogy bizonyos sejteket fokozott szaporodásra, burjánzásra késztet. A test úgy viselkedik, mintha újra kellene teremtenie saját magát, hasonlóan ahhoz, amikor az anyaméhben a petesejtből – intenzív sejtosztódás révén – kifejlődött.

Én így látom a rák keletkezésének okát.
Ezek a ráksejtek – az én véleményem szerint – nem rosszindulatú sejtek. A sejtek nem rendelkeznek rosszindulattal. Nem gonoszak. Nem is tudnak gonoszak lenni.
Segíteni próbálnak, igaz hogy sután-bután, a fokozott sejtosztódással.

A test buta reakciója arra a helyzetre, amikor magának az embernek, aki egy lélek, azaz szellemi lény, nincs megoldása valamilyen nyugtalanító, szorongató problémára, vagy arra, amikor az ember, mint lélek, nem tud túllépni valamilyen számára nagyon súlyosnak tűnő veszteségen.

Tehát én nem fogadom el azt a hivatalos orvosi magyarázatot, hogy egy „rosszindulatú betegséggel állunk szemben”.
Sőt! Még azt is gondolom, hogy a rák valójában nem is igazi betegség. Nem valódi betegség, csak a szervezet suta reakciója az adott helyzetre.
Csak egy piros lámpa, ami kigyullad, és figyelmeztet arra, hogy baj van. De nem testi, hanem lelki szinten van a baj.

Meg lehet próbálni elpusztítani a jövőt teremteni akaró sejteket. Ez – az én véleményem szerint – nem kezeli az elveszített éltető, boldogító célok problémáját.

A valódi segítséget az jelenti, ha valaki újraéleszti a számára bukottnak tűnő éltető célját vagy céljait, vagy talál új ilyen célt, célokat. Ha túl tud lépni azon a bizonyos veszteségen, ami úgy tűnik lehengerelte őt.

Azt találtam, hogy a rákból – testi szinten – egyáltalán nem nehéz felépülni.
Amikor egy ember képes rátalálni azokra az éltető, boldogító célokra, amelyek derékba törni látszanak, és képes újraéleszteni a saját éltető, boldogító célját vagy céljait, akkor meg fog gyógyulni.

Valaha úgy fogalmazták meg ezt, hogy „boldog ember nem kap rákot”.
Az ember akkor boldog, ha vannak olyan éltető céljai, amelyekért érdemes küzdeni, harcolni, amelyek fontosak annyira, hogy már az irányukba történő haladás is a boldogság érzetével tölti el az embert.

Hosszú évek tapasztalatai alapján az alábbi következtetésre jutottam:
A rák testi terápiája már régóta megoldott. Van sokféle hatékony rákterápia.
De én azt találtam, hogy ezek mindegyikénél az a kulcs, hogy a gyógyulni kívánó ember rendelkezik-e olyan (valódi, őszinte, saját) éltető, lelkesítő célokkal, amelyekért érdemes tovább élnie, és amelyekért érdemes meggyógyulnia.

Magát a testet – az én tapasztalataim alapján – nem nehéz meggyógyítani.
A lelket az gyógyítja meg, ha visszatalálunk az eredeti éltető, lelkesítő céljainkhoz, vagy teremtünk újakat. Így léphetünk túl egy súlyos veszteségen is. Az életnek értelmet adó, éltető célokkal.

Ezt a kérdést sem a műtét, sem a sugárkezelés, sem a kemoterápia nem oldja meg.
De bárki megoldhatja saját maga számára.

Szóval, én így látom ezt a kérdést.

Mindez nem jelenti azt, hogy nincs szükség hatékony testi kezelésekre. Azok szükségesek, de a tapasztalataim szerint önmagukban nem minden esetben érik el a kívánatos eredményt.

Arról a segítségről, amit én tudok nyújtani a testi állapot javítása érdekében, az alábbi könyveimben olvashat:
1.) Cenzúrázott egészség
2.) Mentőöv beteg emberek számára
Javaslom ezek elolvasását és a bennük leírt módszer alkalmazását.

Fontosnak tartom, hogy megértse: én nem foglalkozom rákbetegek gyógyításával. Az általam ajánlott vitaminok nem gyógyszerek. Csupán a szervezet általános állapotát hivatottak erősíteni.

Találja meg az Ön számára leginkább megfelelőnek tűnő testi kezelést.
De ne feledkezzen meg az éltető, boldogító céljai helyreállításáról!!! Ez fontosabb, mint a testi kezelés.

További hasznos olvasmányok lehetnek, és további lelki támaszt jelenthetnek az alábbi könyvek is, amelyeket gyógyult rákbetegek írtak:
1.) Beata Bishop: Ideje a gyógyításnak
2.) Penny Brohn: Szelíd óriások

Ezeket a könyveket olyan asszonyok írták, akikről már lemondtak az orvosok, de ők maguk nem adták fel, és győztek.

További hasznos olvasmány lehet:
Edward G. Griffin: A világ rák nélkül.

A legfontosabb az, hogy vegye vissza az élete fölött az irányítást. Azt az irányítást, amely a jelek szerint – a rák legalábbis ezt üzeni – kicsúszott a kezei közül.

Legyenek éltető céljai, és találjon vissza saját magához. Remélem, tudtam segíteni a gondolataimmal.

Dr. Lenkei Gábor – Dr. Lenkei Gábor Facebook oldaláról

2016. január 21., csütörtök

A Tükör törvényei



1; Minden, amit a másikban kritizálok - ami ellen harcolok -, az bennem van.

2; Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál - és azt sértőnek találom -, az nincs feldolgozva bennem. 

3; Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni - és, ha ez engem nem sért -, akkor az az Ő feldolgozatlan problémájuk, tökéletlenségük, melyet rám vetítenek, mert nem tudnak szembenézni vele önmagukban. 

4; Minden, amit én a másikban szeretek, az bennem is megvan, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg. 

"Ha azt gondolod, hogy minden valaki más hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Amikor rájössz, hogy minden Önmagadból ered, akkor megismered mind a békét, mind az örömöt." 

(Dalai Láma)


Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

http://elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html

2016. január 18., hétfő

Semmi nem választ el Tőled



Szeretném megosztani Veletek az egyik kedvenc előző életem, ami segített sok mindent megértetni Velem. Láttam magam egy szép, fiatal, szőke hajú ártatlan lányként. Az erkélyen álltam, körülöttem piros virágok voltak és egy fehér galamb pihent mellettem. Majd láttalak Téged egy erős, életre való fiatalember képében. Egy hajón ültél és írtál. Egy levelet Nekem, és közben Rám gondoltál. Több száz vagy ezer kilométer választott el Minket, de Mi mégis egymásra gondoltunk, egymásról álmodoztunk. Majd láttalak Téged egy másik nővel összeölelkezve. Azt nem tudom, hogy megérezhettem-e, vagy valahonnan megtudtam, de a törékeny lelkem ezt nem tudta elviselni és belehalt a bánatba. Majd később láttalak Téged idősebben, őszes hosszú hajjal, szakállal, szakadt ruhában magányosan sétáltál a tenger mellett batyuddal a válladon. És Én még így is ott voltam Melletted. A lelkem mindvégig ott volt Veled. Bárhová mentél, Én is mindig mentem Veled.
Ez az élet segített megértetni Velem, hogy mindegy, hogy egy ajtó egy emelet vagy több száz kilométer választ el Bennünket, Te mindig ugyanolyan hatással vagy Rám. Mindegy, hogy hol vagy, vagy mit csinálsz, mert lélekben mindig együtt vagyunk. És azt hiszem, a lényeg a szeretetben van. És szeretni Téged innen is tudlak 1 óra 56 perc és 154 kilométernyire Tőled. 


Kinga


Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

http://elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html

2016. január 16., szombat

A boldog ember nem bánt...

Egy boldog ember nem érez késztetést, hogy bántsa, megalázza, megszégyenítse vagy bírálja a másikat. Aki nincs kibékülve saját életével, másokéval foglalkozik. Mindig tudja, kinek mi a jó, hogyan kellene cselekednie. Sőt! Meg is sértődik, ha nem eszerint cselekszel. Személyes visszautasításnak veszi, ha nem hallgatsz rá. 
Az ember lelkéből feltörnek időnként legmélyebbre elásott félelmei, a múlt fájdalmai, berögződései. Sokan ezt tapasztalatnak nevezik. 
De be kell látnunk, hogy mindenki más megtapasztalásokkal rendelkezik, így nem tudhatja senki, nekünk mit kell felülírni, meggyógyítani, "kijavítani" magunkban. Éppen ezért a lelkünk lehet az egyetlen tanácsadónk. 
Mások felébreszthetnek bennünk érzéseket, és segíthetnek döntéseket hozni azzal, hogy megerősítenek, vagy rávilágítanak arra, amit belül érzünk. 
Vannak olyan helyzetek, amikor az ember egész egyszerűen késztetést érez arra, hogy olyat tegyen, amit később megbán. Már a döntés pillanatában tudja, hogy nem helyesen cselekszik, mégis megteszi. Ez általában olyankor történik, amikor valaki a múltban (akár elmúlt életeinkben) sérülést okozott nekünk, és tudatalatt igyekszünk "visszaadni" neki. A kiegyenlítődés megtörténhet azáltal is, hogy megbocsátok, felismerem a tanítást, és legközelebb tudatosan figyelek arra, hogy kiállok magamért ezekben a helyzetekben. 
Éppen ezért a boldog és tudatos ember nem bírál, nem aláz és nem bánt. Nem fogja a karmára cselekedeteit. Tudja, hogy minden pillanatban ott a lehetőség a döntésre. 
Választhatjuk mindkét utat. Nem nekem kell eldönteni, hogy ki mit érdemel cselekedeteiért. Az én feladatom az, hogy boldog legyek a saját világomban. 
Az elégedett ember a boldogsának szenteli a figyelmét, nem pazarol éveket a bosszúra, nem vár éveket senkire, nem a múlton rágódik és a jövőn aggódik. A boldog ember a jelen pillanatnak él, és megtalálja azt, amiben pont most, és pont itt örömét leli. 
Hálás az életéért, bármilyen is legyen, hiszen tudja, hogy minden eseményt Ő hívott életre, így lehetősége van bármikor másik jövőt választani. Ugyanakkor nem halogat, hanem cselekszik, amikor sorsa hívja. 
A boldog ember hagy másokat élni, elfogadja a szabad akaratot. Nem akar megmenteni senkit Önmagától. 
A saját világában él, önfeledten, saját maga hozzájárulásával... 


Mohácsi Viktória


Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

http://elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html

2016. január 11., hétfő

Január 11. Újhold - Új lehetőségek


Ha jól használtuk fel az elmúlt nahány hetet, új lehetőségek nyílnak meg előttünk a következő napokban, melyek gyorsabb beteljesülést hoznak. Azok a dolgok, melyeket "állóvíznek" éreztünk, hirtelen megindulnak. 
A legtöbb, amit most tehetsz, hogy önmagaddal foglalkozol. Nem a politikával, a szomszéddal vagy a plátói szerelmeddel, hanem azzal, amit Te szeretnél. Ne feledd, hogy minden belőled indul ki. Te teremted életed körülményeit. Ha Te rendben vagy, majd jöhetnek a többiek. 
Ha úgy érzed, bármit elhanyagoltál az életedben, ami a javadat szolgálja, akkor ideje energiát tenni belé. Úgy érzed nincs energiád? Akkor tessék jó nagyokat sétálni az őszi erdőben. A természetben könnyebben találod meg belső ÉNed, jobban tudsz figyelni lelked hangjára. 
Ha azt akarod, hogy elkezdjenek beteljesülni álmaid, alakíts ki új szokásokat. Egy nehéz szakasz most lezárul, és sokkal könnyedebb a teremtés, de ezért tenni kell. Ha most cselekszel, nem fogod azt érezni, hogy csak felesleges energiát fektetsz a dolgokba, mert az eredmények is jönnek folyamatosan. 
Erre néhány hetünk van. Ha most belevágsz olyan dolgokba, ami a mostanitól eltér, folyamatosan érezheted a jótékony hatását. Életed minden területe beindul majd. 
Nagyon sokat segít a tisztulásban és az elengedésben, ha nem csak a lelked, de a tested is méregteleníted. Emelni kell a test rezgésszintjét, hogy tiszta csatorna legyen. Nem csupán a lélek hat ki a fizikai testre, hanem ez fordítva is igaz. Hagyd el azokat az ételeket, amik elnehezítenek, amitől fáradtnak érzed magad. Könnyíts magadon, hogy könnyebben teremthess. 
Érdemes odafigyelni a folyadékbevitelre is, mert a hűvösödő időjárás miatt hajlamosak vagyunk sokkal kevesebbet inni, pedig a tisztulás elengedhetetlen része a nagy mennyiségű tiszta víz fogyasztása. 
Sok szívben születik meg télen az összetartozás érzése. Aki eddig menekült a kötődések elől, most egyre inkább stabilitásra és szeretetre vágyik. Elkezdenek ráérezni, hogy az ember szeretetre született. Az, hogy mennyire képes az ember szeretetet adni és befogadni, a lélek érettségi szintjét mutatja. Most lemérheted, hogy állsz ezen a téren. Ha valaki képtelen a szeretet befogadására, bezárja a szívét, az ugyanúgy lehetetlenné teszi az összeolvadást, mint az, aki elmenekül az érzelmek elől. Ideje megnyílni, megállni, fürdőzni a szeretetben. 
Olyannyira erős lesz ebben az évben a szeretet iránti igény, hogy sokan behívnak/visszahívnak karmikus társakat életükbe, hogy még ha kis ideig is, szeretve érezhessék magukat. 

Az országban lévő politikai helyzet pont megfelelő arra, hogy az értékrendek a megfelelő irányba billenjenek. Amikor látunk nálunk sokkal "rosszabb" sorsú embereket, akkor rájövünk, milyen szerencsések vagyunk. Tudunk hálásak lenni azért, ami van. Akinek van fedél a feje felett, és minden nap étel a szájában, sokkal jobban él, mint az emberiség fele. Ha tudod értékelni azt, amid van, egyre több olyan dolgot vonzol, amiért hálás lehetsz. Akkor már nem a szomszéd macskájával vagy elfoglalva, hanem megéled a jelent. Örülsz annak, ami van. 
Ne gyűlölködjünk, hiszen azzal semmi nem oldódik meg. Ha mi magunk a jelenben élünk, ha tudunk hálásak lenni, akkor a mi kis környezetünkben béke lesz. Ha mindenki ezt tenné, az egész Földön béke lenne. De minden a mi változásunkkal kezdődik. 
Mivel globálisan még csak a csúszda felénél járunk, lesz még sokkal nagyobb káosz a világban. S ez még legalább másfél évig tartani fog. Tehát nincs értelme ebbe hatalmas energiákat fektetni. 
Ha a káoszra fordítjuk a figyelmünket, ezzel táplájuk, és megerősödik. Jelenleg ezt csinálja az emberek többsége, ezért növekszik a zűrzavar. Ne adjunk ennek energiát. Akármennyire is hiszik az emberek, hogy ez nem így van, rajtunk is múlik az ország sorsa... a bolygó sorsa... Csak akkor tudjuk felemelni, ha gondolatainkat és önmagunkat felemeljük. 

Hálával és szeretettel kívánok Nektek kellemes januári újholdat, jó teremtést!

Mohácsi Viktória


Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

2016. január 10., vasárnap

Itt az idő!?

Egy reggel talán arra ébredsz, felismered, mi zajlik a világban, és elkezdesz tudatosan dolgozni felszabadulásodért, mert megérted, hogy minden perc számít.
Igen, minden perc számít...
... Földanyánk kétségbeesetten küldözgeti jeleit: ébredj, Ember, nem bírom így tovább, MUSZÁJ VÁLTOZTATNOD ITT ÉS MOST...
... és az Isteni Akarat is szólongat: eljött az idő, Ember, nem halogathatod tovább felemelkedésedet...
... annyi a jel körülöttünk, amely változásra int: forradalmak és lázadások, földrengések és tornádók, pénzügyi és morális összeomlások, csoportos és egyszemélyes drámák ...
... ám ha nem a saját kertünket áztatja a víz, és nem a mi fejünk felől viszi le a szél a tetőt - nem mozdulunk, mert velünk hogyan is történhetne hasonló?
... és ha nem rólunk mond halálos diagnózist az orvos, mert nem hallgattunk szervezetünk korábbi figyelmeztetéseire - nem reformáljuk meg mindennapjainkat, hiszen idáig is jól megvoltunk szokásainkkal; ezután miért is lenne másként?
... és ha mégis történik Valami, ami darabokra töri össze életünket, a fájdalmas, gyászos megélés után miért ne hihetnénk azt, hogy mégis csak a balszerencse győzedelmeskedett felettünk, és változtatni még mindig nem kell, hiszen e történetben csak áldozatok voltunk, és nem teremtők...?
Jöhetnek a jelek, sorra, egyre egyértelműbb üzenetekkel - ha az ember Csipkerózsika-álmát alussza, reménytelen beállítani a vekkert: tovább-szundikálja úgyis életét... és aztán mélységesen felháborodik az élet igazságtalanságán, hiszen ő nem tett semmi rosszat... ő nem tudta, hogy ezután ez következik...
... holott fájdalmas jeleket csak az kap, aki letért az Isteni Terv útjáról és szeretetellenesen gondolkodik, szól, cselekszik... Szeretetellenesen gondolkodni, szólni, cselekedni nagyon könnyű, hiszen ehhez szoktattak az elmúlt évezredek beidegződései... a szokásokat feladni pedig igencsak komoly kihívás...
... nem feladni őket, vért izzadva? Túl nagy áldozat akkor, amikor határtalan a lehetőségünk az ébredésre, a megvilágosodásra, Önvalónk felismerésére...
Ébresztő, Ember!
A holnap mindig késő...

Cs.Szabó Virág

2016. január 7., csütörtök

Méhünk el nem sírt könnyei


Ahogy az idők során elveszítettük a Természet által diktált ritmusunkkal való kapcsolatot, egyre távolabb kerültünk a női lét által ránk rót életfeladatainktól, a női létben rejló lehetőségektől. A női tudások feledésbe merülésével nem csak szellemi, spirituális értelemben veszítettünk, de a nők egészsége is meggyengült. Mikor női körben beszélgetünk számos esetben, sőt mondhatni többségükben olyan nők keresnek a körben menedéket és válaszokat, akik vagy lelkileg sérültek és hasonultak meg önmaguk vágyaival és a világ követeléseivel, vagy női egészségük rendje borult fel. Egyre többet hallani mióma, polip megjelenéséről a női szervekben, amelyek azon kívül, hogy sok fájdalommal és szenvedéssel járnak, akadályozzák a női szervek fizikiailag és energetikailag helyes működését, a termékenységet és a női erő kibontakozását. Ezek a megbetegedések, elváltozások a méhben a leggyakoribbak közé tartoznak és nap, mint nap sok nő keresi a megoldást és a megértés kulcsát ezekhez a problémákhoz.
Amikor erről a betegségcsoportról beszélünk nagyon hasonló megjelenési módokat találunk, azonban más-más szinteken zajló hibás minták és téves folyamatok nyilvánulnak meg. Egy dologot minden esetben kijelenthetünk: méhünk el nem sírt könnyeit horduzzuk, amikor ezekkel a problémákkal küzdünk. El nem sírt könnyek, amelyek azért erednek, mert életünk nincs összhangban legmélyebb belső vágyinkkal, elfojtásaink, világra nem hozott terveink fejeződnek ki általuk, fel nem ismert, be nem vallott, feldolgozatlan megélések mutatkoznak meg.
Míg a mióma a méhizom jóindulatú daganatos megbetegedése, amely mutatja, hogy az izomszövet szintjén jelenik meg, addig a polip a méh nyálkahártyájának megvastagodásából ered. Mindkét esetben felmerül a termékenység fogalmával kapcsolatos minden gondolat, amely arra vonatkozik, megfogantuk e, megformáltuk e, világra hoztuk e szándékainkat.
Rátekintve a régi korokban élt nők életére láthatjuk, hogy a nők sorban hozták világra gyermekeiket, a mai korszellem által sugalmazott egy, vagy két utódos mintával, elvárással szemben. Ez a minta azonban évmilliókon keresztül ismétlődött és erősítette önmagát olyan szilárddá, hogy nem könnyű elnyomni, eltagadni ezt az ösztönt magunkból. Ezért is fordul elő, hogy olyan nők méhe is létrehoz miómát, akik szültek már gyermeket, csak éppen vágyaik szerint nem biztos, hogy éppen annyit, amennyit szerettek volna.
DE, amikor a női termékenységről beszélünk nem csak arról esik szó, hogy ért e már bennünket gyermekáldás, vagy hogyan fogalmazódik meg ahhoz való viszonyunk. Ahogy a témában írt korábbi bejegyzésekben is szerettem kihangsúlyozni, most is leírom emlékeztetőül, hogy termékenységünk, petefészek és méh energiánk a fizikain túl, lelki és szellemi szinten is működik. Ebből kifolyólag, amikor a termékenységben, teremtésben, női erőink működésében megélt elakadásokkal, blokkokkal nézünk szembe önmagunkban, minden szinten keresni kell a problémák kialakulásának okát.
A mióma estében Dahlke egy esetben használja az "izmolás" kifejezést, amivel arra utal, hogy a nők, akár a férfiak ősi izmaikkal játszanak. Ezt a kijelentést alátámasztja az, hogy mióma sok esetben azoknál a hölgyeknél fordul elő, akik versenyszférában, hangsúlyosan férfi domináns munkaterületen, munkahelyen dolgoznak, ahol erénynek számít a férfias hozzáállás, viselkedés, teljesítmény és keménység. Ezeknek a nőknek érdemes lenne tudatosítani magukban, hogy egy nő milyen erőkkel rendelkezik és nőiségéből fakadó ereje által hogyan tud győzedelmeskedni, sikert elérni, teljesítményében kiemelkedni a férfias izmolás helyett. Megfigyelhető, hogy szándékosan vagy kényszerből a miómával küzdő nők keményebbnek kívánnak mutatkozni, vagy épp védekezésből megpróbálják nőiségüket elnyomni, elrejteni. Ahogy a test egyéb területein elhelyezkedő izmokról, úgy a méhizomról is elmondható, hogy gondolkodásunk, hozzáállásunk tükröződik benne, hiszen ezek hatással vannak idegrendszerünk működésére, majd az visszahat az izmok tónusaira, tulajdonságaira, minőségére.
Más megközelítés viszont arra sarkallhat, hogy az után kutassunk méhünk mélységeiben, vajon mi az, amire nagyon vágytunk, dédelgettük, formáltuk magunkban, mégsem hoztuk világra. Az álmok, amelyeket nem valósítunk meg, vagy azért mert nincs elég önbizalmunk és félünk a kudarctól, vagy azért, mert nem tudtuk legyőzni az előtte álló akadályokat, a holisztikus szemléletű gyógyítás elvei és a tapasztalatok alapján is mondható, hogy valamilyen formában megjelennek, kifejeződnek és sajnos sok esetben betegség, torzulás által.
A petefészek és a méh nagy erővel támogatja a nő szándékait. Mérhetetlenül sok energiával teremtik és jelenítik meg a nő vágyait, késztetéseit, törekvéseit. Ha nem vagyunk ennek tudatában és nem használjuk fel méh erőnket, megteremtődhetnek a női szervek betegségei. Hiszen a nem megfelelően irányított energia, romboló erővé torzul minden esetben.
Polippal finomabb szinten találkozunk, a méh nyálkahártyája ennek az elváltozásnak a birodalma. A nyálkahártya területe jellemzően a lelki hozzáállás és gondolkodásbeli minták összessége, ahogy jellemzően ezt a témát hordozzák a test lágy szövetei. Ezzel egyidőben tehát érvényesnek tekinthetők rá a mióma által érintettek is, azzal együtt, hogy kevésbbé az utódnemzés, mint inkább finomabb,
kreatív energiák kifejeződésével hozható összefüggésbe, amely kiegészülhet a fészekrakás és intimitás megélésének témáival is.
Mindkét esetben felmerül a védekezés kérdése. De mi ellen védekezünk mi nők? Női természetünk sajátos megnyilvánulásai, tulajdonságai ellen? Természetes ösztöneink és szerepeink ellen? Nőiségünk valódi erejének és megélésének, kifejezésének felvállalása ellen? Védekezünk, mert elhisszük, hogy nőnek lenni ebben a férfias világban gyengeség. Védekezünk, mert úgy érezzük a külvilágban túl sok a kényszerítő körülmény, amely megakadályoz abban, hogy női életet éljünk, női életúton járva, a nőiségünk által ránk ruházott erőnk felvállalásával. És ezekbe a védekezésekbe belebetegszünk... a női lelkek túl nagy része boldogtalan...
Változtatni kell ahhoz, hogy a nők méhe újra egészséges legyen. Talán a szavak súlya sem képes kifejezni ennek fontosságát. Olyan változásnak kell bekövetkezni, amely az egyénnel keződik ugyan, de kihat a közösségekre, a társadalomra és egyre szélesebbkörben, mint a tóba dobott kő által keltett hullámok, mozgásba hozzák az egész világot. Mikor belegondolok ijesztő a kép: a nők termékenysége nagy veszélyben van. Ma már egyre többször ütközik akadályba a megtermékenyülés, a természetes fogantatás. Testi-lelki ellenállásokkal küzdünk. Persze látom értem az okát, más részről pedig felmerül mi a szerepe, célja ezzel az embernél hatalmasabb erőknek, amelyek befolyásolják az emberiség sorsát... de erről máskor. 

Jól látszik mind a mióma, mind a polip értelmezésében, hogy a nőiség sebei, magának a nőiség elnyomásának, félreértelmezésének, egyre mesterségesebb kezelésének köszönhetőek. Önmagunk, vagy a világ és a környezet véti ezeket a sebeket rajtunk? Ki a felelős? A versenyszféra? A gazdaság, amely bizonytalanná és kockázatossá teszi a fészekrakást? A külső elvárások, amelyek egyre jobban degradálják a női élet rendeltetését? A férfiak, vagy a nők? A párkapcsolatokban is felborult szerepek? A köz-bizalmatlanság minden ember iránt? Érdemes gondolkodni rajtuk.
A betegségek, vagy természetestől eltérő működések mindig arra hívnak, hogy megálljunk és meghalljuk lelkünk hangját. Számomra mindig kedvezőbb az a hozzáállás, ha az egyensúlyom felborult állapotait lehetőségnek tekintem. A betegség, vagy fájdalom nem ellenem van, hanem értem. Tanulhatok valamit. És azt figyeltem meg, hogy ez a hozzáállás már önmagában is hozza a gyógyulást. Nincs más dolgunk, mint befelé figyelni és néha, amikor szükséges vállalni a konfrontációt, akár kint, akár bent. Szembe kell nézni, bármit is hoz elénk az élet, mert a problémák szőnyeg alásöprése, tüneti kezelése sosem hozza el a megoldást.
Mond ki, hogy mit szeretnél valójában. Teremtsd meg hozzá a lehetőséget és, ahogy mondani szokták: ne álmodd az életed, hanem éld az álmaid! A gyógyító erő, amire szükséged van, benned van!


Írta: Regősvölgyi Regina

A kreatív erő megkövült gyöngye - a MIÓMA


A nőgyógyászati problémák, női szerveket érintő kóros elváltozások nagy százalékát teszik ki olyan, sokszor pszichoszomatikus eredetű képletek, mint a PMS - ami a nőiség elfogadásával és megélésével-, a PCOS - a termékenységgel és el nem sírt könnyekkel-, vagy az endometriózis - amely tipikus versenybetegségként az élet férfias minőségű elveinek irányába való megfelelési kényszerrel hozható összefüggésbe (röviden és kissé lesarkítva).

A nők egyik alapvető, sőt kollektívnak is nevezhető lelki- és életvezetési problémáját, a kreatív erő elfojtását, meg nem éltségét, az önmaguk őszinte kifejezésének hiányát és a kapcsolatok gyermekvállalási konfliktusait a női szervek betegségei közül a miómák, vagyis a kötőszöveti-izomdaganatok jelenítik meg. Sok nő küzd ezzel a betegséggel, hiszen alapvetően arra vagyunk kondícionálva, hogy olyan viselkedés mintákat sajátítsunk el és éljünk meg, amelyek leginkább megfelelnek a társadalmi elvárásoknak és szerepvállalásoknak és a legkevésbé sem vagyunk arra ösztönözve, hogy önkifejező, kreatív életet éljünk, s ünnepeljük a nőiségünkbe alapvetően kódolt sokféleségünket. Az alkotással és önkifejezéssel kapcsolatos érzelmi elfojtásainkat pedig leginkább női szerveink veszik magukra, s itt alakulnak ki a női lélek segélykiáltásaként betegségek azoknál a nőknél, akik mások-, vagy önmaguk által gátoltak alapvető természetük egy fontos részének megélésében. 

Sajnos manapság sok tekintetben még mindig ott tartunk, hogy a legtöbben a nőket, mint a családi érdekek és értékek önzetlen szolgálóját és kiszolgálóját, az utódok biztosítóját látják, látnák a legszívesebben. Az önmagát megélő, önállóságra törekvő, önállóan is életképes, önkifejező, egyediségét és egyéniségét kibontakoztató nő, akinek vannak megvalósítandó víziói, álmai, elképzelései, melyek nem feltétlen egyeznek a nők számára kijelölt utakkal, gyakran szembesülnek a társadalom, a közösség, a család rosszallásával. A kreativitás és önkifejezés, önmegvalósítás megélésének vágya és a külvilág között fennálló konfliktus alkalmas arra, hogy megtörje a nőt, s a lelki elfojtások kierőszakolásával elindítsák a kóros szervi folyamatokat is, melyben az elfojtott alkotó, teremtő erő, mely mindenképpen szeretne megnyílvánulni, sokszor kreatív szervi kitüremkedések formájában, azaz miómákban jut kifejeződésre. De a kreatív erőt azonban sokszor a nők saját maguk fojtják el önmagukban azzal, hogy vélt vagy valós kötelességeik teljesítése közben nem hagynak elegendő teret annak, hogy saját örömükre alkossanak, belső világuk képeit, álmaikat, érzelmeiket kreatív tevékenységek, teremtő folyamatok formájában megéljék és kifejezésre juttassák. 

Sokszor látom, hogy a modern élet elvárásainak megfelelni akaró nők, vagy azok akik átmenetileg, vagy tartósan kényszerpályákra sodródtak életútjukon, elveszítik azt a fajta gyermeki játékosságukat, amely egyébként alap szükséglete a női léleknek. A játékos alkotásban legalább egy rövid időre feloldóhat a keretek közé szorított személyiség. Ezáltal vagyunk képesek megélni, kiélni magunkból a hétköznapkban elfojtott, de bennünk ösztönös szükségletként munkáló alkotó, teremtő, kifejező, megnyilvánító késztetéseinket, ösztöneinket, melyek arra irányulnak, hogy életre hívjunk és világra hozzunk valami újat... valamit, amit a szellemi világból emelünk át a fizikaiba... a láthatatlanból a láthatóba... 

A női teremtő, alkotó erő és energia a női szervek területein keletkezik, általuk fejeződik ki, nyilvánul meg. Fizikai szinten ennek folyamata a megfoganás, az élet kihordása és világra hozása, amely lelki folyamataink és az alkotási ösztönünk szinonímája is. Ezért van, hogy a miómák kialakulásának oka sokszor a gyermekvállalással összefüggésben is keresendő. A gyermekre vágyó nő, akinek lehetőségei vagy körülményei nem adottak a várandós állapot megéléséhez, van hogy a miómát, mint méhüknek gyümölcsét "növesztik". Érdekes, hogy a női lelket kevésbé figyelembe vevő orvostudomány megnevezésében öntudatlanul is utal erre, amikor esetenként a miómát mérete szerint "x" hetes terhességnek megfelelő besorolásban határozza meg. 

Méhünk aktivitása, ahogy szervi szinten, úgy energetikailag is ciklikusan ugyan, de folyamatosan aktív munkában arra törekszik, hogy megformálja, megérlelje, kifejezze, életre hívja a nő legmélyebb vágyait. Elfojtott ösztönkésztetéseink, elhessegetett vágyaink, és kiszínezetlenül hagyott álmaink nem nyom nélkül vesznek el. Az önmagunkról való lemondás, az élettel, vagy tágabb-, szűkebb környezetünkkel való megalkuvás okán haldoklásra ítéljük zabolátlan női lelkünket, miközben méhünk torzult működésbe kezd, s kreatív erőnk kövé dermedt gyöngyei, a miómák kezdik szűkíteni, "díszíteni" alkotó terét.

A méhükben miómát hordozó nők egyik fontos feladata, hogy felszabadítsák és megéljék a beblokkolódott kretív méh erőt. Ha mindennapjainkban szánunk alkalmat arra, hogy minimális "én-időt" szakítsunk ki, melyben megengedhetjük magunknak a felszabadulást a szabályok, sablonos minták, közhelyes sztereotípiák, korlátok, elvárások és a megfelelés kényszere alól, s átadjuk magunkat önmagunk kifejezésének és megélésének, a női intuícióknak, lelki finomságainknak, s teret nyitunk a női lélek lehetőségei, adottságai, a benne rejlő szépségek számára az áramlásnak és a bensőnkből való kiáradásnak, akkor gyógyító folyamatokat élhetünk meg önmagunkban. 

A mióma tüneteinek enyhítését és gyógyulását a lelki háttér feltárásán és megértésén túl, mely a gyógyulás és a helyreállított egészség maradandó fenntartásának feltétele, alternatív lehetőségekkel is támogathatjuk. Ilyen például a:

- D-vitamin kúra, mely a legtöbb sejtburjánzásos betegség esetén jótékony hatást fejt ki
- a Yam gyökér kivonat alkalmazása, mely a hormonháztartás egyensúlyának helyreállítására irányul
- egyéb természetes progeszteron kúra, a háttérben álló esetleges ösztrogén dominancia okán
- a ricinus olajjal, vagy ligetszépe olajjal végzett méh masszázs, illetve méh pakolás, mely megelőzi, sokszor megszünteti a menstruáció idején jelentkező kellemetlen tüneteket
- gyógynövények alkalmazása, melyek támogatják a méh és a hormonháztartás egészséges működését, valamint segítik a stresszoldást
- étrendi változtatások, melyek nélkülözik a méh számára ártalmas ételeket
- valamint a megfelelő és rendszeres mozgás

Írta: Regősvölgyi Regina

Válság van az életedben? Dönts!



Minden válsághelyzet arra hívja fel az ember figyelmét, hogy ideje új döntéseket hozni. Túlságosan elkényelmesedtünk, vagy egész egyszerűen visszatartanak a félelmek attól, hogy továbblépjünk. Beleragadtunk egy helyzetbe, pedig életünk szeretne tovább haladni sorsfeladataink felé. 
A görög "krisis" szó jelentése: döntés. Minden krízishelyzet döntésre kényszerít bennünket. 
De vajon miről kell döntenünk? Sokszor éreztük már, hogy jelen helyzetünk tarthatatlan. Boldogtalanok vagyunk, ám nem igazán tudtuk megfogni az okát. Hisszük, hogy boldogtalanságunk oka a társadalom, a család, vagy akár jelenlegi párkapcsolatunk. 
Az utóbbi években azt is érezzük, hogy a válság az egész Földet érinti. De vajon hogyan teremthetünk rendet egy hatalmas méretűre nőtt káoszban? 

Kurt Tepperwein így fogalmazta: "Ha rendet akarsz tenni az országodban, Rendet kell tenned a tartományokban. Ha rendet akarsz tenni a tartományokban, Rendet kell tenned a városokban. Ha rendet akarsz tenni a városokban, Rendet kell tenned a családokban is. Ha rendet akarsz tenni a családokban, Rendet kell tenned a saját családodban is. Ha rendet akarsz tenni a saját családodban, Rendet kell tenned önnön magadban is."

A világ változása mindig az "ÉN" változásommal kezdődik. A krízisek tökéletes iránymutatók, láthatóvá teszik a megoldandó feladatokat. 
Ilyenkor érdemes elgondolkodnunk, hol billentünk ki az egyensúlyból az egyoldalúság miatt. Minél nagyobb a kibillenés, annál nagyobb a megoldandó lecke. Hiszen az Univerzum harmóniára törekszik. 

Ismét Tepperwein szavait idézem: "Olyan ez, mint a mókuskerék. Nekilódulunk, és úgy érezzük, hogy előrehaladunk. Egyfolytában lépdelünk a helyes irányba - egyszerre azonban rá kell döbbennünk, hogy körben (vagyis egy helyben) jártunk. Lehet, hogy állást változtattunk, új feladatot vállaltunk, amellyel karrierünket építgetjük, mégis egyszerre a régi, jól ismert helyzetben találjuk magunkat. Ebből azt láthatjuk, hogy hiába változtattunk munkát, állást és emberi környezetet, a tudatunkat nem változtattuk meg. Választásunk ugyanaz maradt, hiszen mint választók, mi is ugyanazok maradtunk, így aztán előbbre sem juthatunk, mivel a külső körülmények megváltoztatásának eredete a bensőnkben nyugszik. Ha ott bent semmi sem változik, nehezen változhatna meg bármi is kifelé. Az ilyen körforgás pedig mindig azt mutatja, hogy a legutóbbi "órákon" nem tanultuk meg tisztességesen a "leckénket", és ezért újra ugyanazzal kell foglalkoznunk."

Mindaddig, míg Önmagunkon nem változtatunk, a világunk ugyanolyan marad. Kérdezzük meg magunktól, hogy mik azok a folyamatosan visszatérő helyzetek, amik miatt válságban érzem magam? Majd kövessük vissza az idő vonalán, hogy mikor és hol bukkantak fel ezek a helyzetek? Mi az, amit ezek a helyzetek meg akart tanítani nekem? 
Lehet, hogy csupán arról van szó, hogy ki kell állni saját magamért. Meg akarja mutatni a helyzet, hogy már régóta magamra húztam az áldozat szerepét és ez a boldogtalanságom forrása. Lehet, hogy valamely szülőm mintáját követem, magamra öltöttem a családi sablont. De az is lehet, hogy nem tudok konfrontálódni, ezt akarja a válság megtanítani nekem. 
Ne feledd, a felismerés fél siker, ami azt jelenti, hogy elindultál a gyógyulás útján. A cselekvés pedig képes mindent megváltoztatni. Megoldja a krízist, visszaadja az önbecsülésed és visszaterel életed útjára. A felismerés sokszor kevés. Ha ehhez nem társul cselekvés, nem következik be változás sem. 
Tehát az életed Rajtad múlik. Változás csak akkor következik be, ha van bátorságod szembe nézni Önmagaddal, felismerni a feladatokat, majd cselekedni. 

Mohácsi Viktória


Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: