Szerelmek és előző életek

Bejegyezte: –



Kedves Viki!

Itt  küldöm Neked a történetet amit megígértem.

Igazából az én történetem nagyon kis koromban kezdődik, Kb 4 éves lehettem, mikor az óvoda udvaron azon gondolkodtam, hogy mi az én feladatom, mintha emlékezni kellet volna rá. Olyasmi érzés volt, mint amikor tudod hogy valamit álmodtál, de egyszerűen nem tudod felidézni. Meg hogy még mennyi az a nyolcvan év amit itt kell töltenem, és azt is tudtam, hogy nem lesz egyszerű. Pont ezekkel a szavakkal. Azt is tudni kell, hogy egyik szülőm sem spirituális, sőt. Évekig hordtak ideg gondozóba, mert azt hitték baj van velem, mert sokszor csak megálltam az utcán magam elé meredtem és nem reagáltam semmire. 
6 éves voltam, Mikor anyukámmal elmentünk nekem nadrágot venni, mondta h próbáljak meg egyet. Ez az áruház egy 1700 as években épült nagy házban volt. Bementem a próbafülkébe és egyszer csak egy emléket láttam, én voltam abban a házban, öreg asszony voltam az 1800-as évek közepén, és nagyon magányos voltam. Ez fontos a történet szempontjából.
Aztán évekkel ezelőtt ( akkor sajnos még nem ismertelek titeket) a válásom után, éreztem, hogy megrekedt az életem és hogy valami nem stimmel. Elmentem egy terapeutához. Mondta hogy van erre egy módszere. Vezetett meditációt csináltunk.

Át kellett mennem egy hídon, ami nálam egy kő híd volt, aztán egyszer csak Győr belvárosában voltam, ( a Rába-híd volt) egy olyan téren ami most is létezik és ott sétáltam majd mondta, keressek valakit, Egy cilinderes férfi jött felém, és őt kellett kérdeznem, mi kik vagyunk. Elmondta, hogy mi szeretjük egymást, de apám hozzá akar adni egy gazdag férfihez.Ekkor már a terapeutának gyanús volt, kérdezte milyen ruhában vagyok. Mondtam hogy egy sötétkék bársony abroncsos barokk ruhában. Mondta, beszéljek meg a férfival egy időpontot ebben az életben, és találkozni fogunk. Megbeszéltük a február 14-ét. Majd arra kert, ahogy jövök  vissza, nézzek fel a ház falára ott lesz hogy milyen évet írunk. 1788 volt.
Izgatottan vártam a február 14-ét. Semmi nem történt. Visszamentem hozzá, mondom, itt valami csúszás van. Egy újabb meditációban, a Rába parton voltam és két férfi ült, én közöttük, és egy fekete BMW-t láttam. ( ekkoriban Sopronban laktam)
Pár héttel később Győrbe költöztem, majd összejöttem egy sráccal, de nem volt nagy szerelem, de gondoltam addig jó lesz míg nem találok mást. Egyszer megbeszéltük, hogy elmegyünk bulizni egy diszkóba. Neki még tartott a céges vacsora, én pedig már elkészültem, mondtam neki hogy nem ülök itthon kisminkelve, akkor találkozzunk ott. A diszkó előtt hosszú sor volt és egy nagyon helyes srác állt előttem, megfordult és kérdezte, hogy egy ilyen szép lány miért van egyedül, mondtam, várok valakit. Majd bent még nagyon sokszor megkeresett, aztán meghívott egy italra, beszélgettünk, majd hívott a barátom, hogy megérkezett és otthagytam őt. ( Ja, találjátok ki hol van a diszkó...igen a Rába parton) Aztán találkoztam ezzel a fiúval. Mikor értem jött, azt hittem elájulok. Egy fekete BMW-je volt. Mikor haza vitt, egy régi wham dal szólalt meg a rádióban. Olyan jel szerűnek éreztem, a google a lefordítottam a szövegét, A következő szavak tűntek fel, sikátor, templom, folyó. A meditációban voltak ezek, egy sikátorban beszéltünk, mellette volt a templom, meg a Rába folyó.
Aztán a fiú egyszer csak eltűnt.
Pár héttel később, (ausztriában dolgoztam egy eldugott kisvárosban pincérkedtem) már épp zárni akartam és nagyon fáradt voltam, mikor betévedt egy hajléktalan kinézetű férfi. Na, mondom, pont te hiányoztál. Adtam neki inni, majd elég fura dolgokat kezdett mondani, hogy a szám az apámé, a szemem meg anyámé. Akkor nagyon furcsa érzésem támadt, mondom neki ki vagy te? 

Érdekelni kezdett a dolog és elkezdtem vele beszélgetni. Mondta, igyak vele valamit, gondoltam már úgyis mindegy, úgyis nehéz napom volt, megbontottam egy pezsgőt. Majd egyszer csak mintha felkapcsoltak volna egy lámpát, mondtam neki, már tudom ki vagy, előző életemben a férjem voltál és miattad nem mehettem hozzá ahhoz akit szerettem. Erre ő : már akkor is jóval idősebb voltam mint te.Ezt honnan tudja, mikor nem is mondtam. Majd mindketten elkezdtünk, zokogni, de olyan elemi erővel, amit még soha nem éreztem, átölettük egymást, ezerszer bocsánatot, kért, hogy ne haragudjak, ő nem tudta, hogy mást szeretek, ő szeretett engem és most is szeret, és csak jót akart nekem. Mondtam semmi baj, ez már a múlt, nem haragszom rád, de ugye tudod, hogy most el kell engedned? Mondta, hogy igen, tudja. Azt mondta, mikor jött be, azon gondolkodott, miért jön ide, mikor 2 napja nem aludt, inkább hazamenne aludni, de most már érti, miért kellett bejönnie. Kérdezte, hogy a fiúval találkoztam e, mondtam igen, pár hete. Sok boldogságot kívánt, és soha többet nem láttam. A fiút sem. Később összeraktam, hogy a ház, ahol kiskoromban volt az az emlékem, az az mi házunk volt, ahol vele éltem ugyanannak az életnek a vége fel volt. 1788 ban talán 17-18 lehettem, az emlékem meg az 1800-as évek közepén volt.  Két tanulság is van ebben számomra: mindent ki kell mondani, különben átvisszük a következő életre a problémát. A másik, ha kételyem támadna az előző életes meditációval kapcsolatban, hogy valóban megtörtént e vagy csak a képzeletem szüleménye, erre gondolok, és tudom, hogy megtörténtek, és a két lélek felismerte egymást.
Van még pár érdekes történetem, majd azokat is leírom, ha gondoljátok.


Szeretettel: Kiara

Megjegyzések

Megjegyzés küldése