Az éhes farkas



Egyszer egy kehes, göthös farkas szembetalálkozott egy jól táplált kutyával. Miután üdvözölte, megkérdezte tőle:

– Jól nézel ki, honnan jöttél? Mit eszel, hogy ilyen jó karban vagy? Erősebb vagyok nálad, mégis éhezem.

– Neked is ilyen jó dolgod lenne – felelte a kutya egyszerűen –, ha te is a gazdámat szolgálnád.

– Mit kellene tennem? – kíváncsiskodott a farkas.

– Őrizni az ajtót, és éjjelente megvédeni a házat a tolvajoktól.

– Miért ne?! Az erdőben nyomorúságos életem van, eső és hó ver. Mennyivel kényelmesebb lenne, ha tető lenne a fejem fölött, és degeszre ehetném magam!

– Jól van, gyere velem! – mondta a kutya.

Ahogy egymás mellett baktattak, a farkas észrevette a kutya nyakán a lánc nyomát.

– Mondd csak barátom, mitől van ez? – kérdezett rá.

– Á, semmiség.

– Kérve kérlek, mondd csak el!

– Ha túl nyugtalan vagyok, megkötnek nappalra – felelte a kutya. – Ilyenkor alszom, éjjel pedig őrködöm. Alkonyatkor oda megyek, ahová akarok. Kérés nélkül elém hozzák az ételt. Gazdám a saját asztaláról adja oda a csontokat. A szolgáktól megkapom a maradékot, ami már senkinek nem kell. Így különösebb fáradság nélkül tölthetem meg a hasamat.

– És mi van, ha mehetnéked támad? Elengednek?

– Szó sem lehet róla! – válaszolta a kutya.

– Hát akkor – szólt a farkas –, élvezd csak tovább a jó életedet. Nem akarok fejedelmi életet a szabadságom fejében.









Megjegyzések