Kire vársz?




Olyan sokszor hallom mostanában, hogy “várom az igazit ", vagy "tudom ki a párom, és mással nem vagyok hajlandó kapcsolatot kezdeni". Várnak hosszú hónapokat, vagy talán éveket, magányosan, boldogtalanul, egyhelyben toporogva. 


Meggyőződésem, hogy nem is igazán ismerik azt az embert, akire várnak, és csupán a belevetített illúziók tartják rabságban a lelket. Hiszem, hogy nem a másik ember hiányzik ennyire, hanem elkezdtük megszeretni a boldog önmagunkat. Találkozott két lélek, és felragyogott feletted a nap. Elkezdted másképp látni a világot, megjelent benned a hit és a remény. Ezt nem akarod elveszíteni, ezért ragaszkodsz ennyire. Még akkor is, ha a várakozás felőröl. Akkor is, ha idővel több szenvedésben lesz részed, mint a találkozás előtt volt. 


A várakozás a legnagyobb merénylet, amit magunk ellen elkövethetünk. Megállítod a történeted, mikor az haladni szeretne tovább.


Az, hogy egy másik ember lelke találkozik a miénkkel, nem azt jelenti, hogy vele kell leélni az életünket. A lélektársak a segítőink az úton. Hiába ismeri fel a lelked a másikat, és ismered minden rezgését, a valóság sokszor mást mutat. Lehet, hogy ő az, aki olyan fontos leckékre tanít meg, mint az elengedés, a megbocsátás és az elfogadás. 


Az utóbbi időben több valódi egymásra találásnak voltam szemtanúja. Kivétel nélkül az összes párnál akkor jött létre a kapcsolódás, amikor végre ráébredtek a felek arra, hogy feleslegesen pazarolják az idejüket és várnak valakire, akinek nem hiányoznak az életükből. Amikor megértették az elengedés fontosságát. És nem arra az elengedésre gondolok, amikor valaki ezt kényszerből akarja meglépni, hanem arra, mikor ráébred, hogy az élete sokkal többet ér annál, minthogy a várakozásra pazarolja. Végre fontos lett önmaga számára, így fontossá vált másnak is. Azonnal megérkezett az a pár, aki játszmák nélkül, önmagáért szereti. 


Várni lehet évtizedeket, de teljesen felesleges. Ha valaki valóban téged szeret, nem akar nélküled élni.


Lehet valaki a lélektársad, ugyanakkor a fizikai világban lehettek összeférhetetlenek. Szeretheted őt a távolból is, de ne várj rá. Én is bele estem ebbe a "hibába". Ezer meg ezer elméletet gyártottam, nekünk miért kell együtt lenni. Majd amikor elengedtem a kényszerképzetem, azonnal megérkezett az a társ, akivel igazi harmóniában élek. 


A szerelemhez bátorság kell. A szerelem megéléséhez szükséges, hogy merj önmagad lenni. Bele kell szeretni saját lényedbe, hiszen egy boldog emberhez szívesen kapcsolódnak. Ha valaki veled akar lenni, az veled van... A többi csak felesleges magyarázat. A szavak félrevezethetnek. Csak a tettek mutatják a valóságot, ne felejtsd el!


Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)


Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek


Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts


Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/


Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html


Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/


YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A


Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html



Megjegyzések