Levél Életem Szerelméhez


Drága Szerelmem! Tudom, hogy szavaim lelkedig érnek akkor is, ha nem olvasod soraim. Tisztában vagyok azzal, hogy születésünk óta "kapcsolatban vagyunk" egymással. Szövetségünk oly erős, hogy minden pillanatban érzem jelenlétedet.


Mára megértettem, mekkora hatással vagy rám. Sokszor éreztem mérhetetlen fájdalmat minden ok nélkül. Ma már tudom, hogy a te szenvedésed hatott rám. Túl együttérző voltam. Valahol mélyen könnyíteni szerettem volna sorsodon. 

Volt, hogy könnyekig hatódtam, mert éreztem, hogy átkarolsz, és biztos voltam abban, hogy hiányzom neked. Vársz engem ugyanúgy, ahogyan én várlak téged. 

Volt, amikor ok nélkül önfeledten kacagtam, hiszen éreztem, hogy boldog a lelked. 


Bármerre is jársz most a nagyvilágban, megnyugtat a létezésed. Tudom, hogy tartozom valakihez, kinek lelkében lelkem otthonra lel. Kinek szemeiben látom a végtelent, kinek szívében ott van évezredes múltunk. 


Külön úton indultunk ebben az életben, de folyamatosan jeleket küldünk egymás felé, nehogy mégegyszer eltévedjünk ebben a hatalmas létben. Bármennyi akadály tornyosul elénk, többé nem veszítjük el egymást. Érzem. Tudom. Bennem van a bizonyosság, hogy örökre összetartozunk. Akkor is, ha egónk még nem engedi a felismerést. Akkor is, ha elválaszt bennünket a fél világ. Akkor is, ha sokszor hittük, hogy más oldalán leltük meg a boldogságot. Tudom, hogy szenvedésem nem enyhülhet más ember karjaiban, csak a tiédben. 


Fájdalmas sebeket téptél fel lelkemben, s felismertem, hogy meg kell gyógyítani szívemet. Tudom, hogy míg képtelen vagyok önmagam felvállalására, te sem tudod ezt tenni velem. A tükröm vagy, s belepillantva az összes eddigi életem be nem gyógyult sérülése, fájdalma tekint vissza rám. 

Amint tudni fogom, ki vagyok valójában, és meglátom szemeimben az isteni fényt, szempillantás alatt ismerjük fel egymást.

A láthatatlan kötelék, ami lelkedtől lelkemig ér, soha nem fog elszakadni. Ma még lehet, hogy gubancosak a szálak, de minden döntésünkkel, tettünkkel, gondolatunkkal és érzésünkkel jövőnket szőjük. 

Minden cselekedetem vagy eloldoz egy csomót kettőnk fonaláról, vagy létrehoz egy újat. Ezért igyekszem úgy élni, hogy a kötél mentén haladva végül elérjük egymást. 

Őszintén, a saját ritmusunkban haladunk egymással szemben, de rövidesen összetalálkozunk, és útjaink együtt folytatódnak tovább. 


Tarts ki kérlek, ahogyan én is teszem. Tudd, hogy valaki a világban érted él. Valakinek a legnagyobb kincse a te létezésed. Valaki nélküled magányos és fél.

Tudd és hidd, hogy megérdemled a boldogságot! Tárd ki a szíved, ne félj szeretni! Ne rettegj attól, hogy szeretnek.

Igen, nekem már az is egy csoda, hogy élsz. Bárhol is vagy, én feltétel nélkül szeretlek, tisztán, csupán önmagadért...


Szeretettel, ÉN!


Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)


Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek


Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts


Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/


Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html


Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/


YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A


Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html


Megjegyzések

Megjegyzés küldése