2016. december 28., szerda

A sors tudja, mi a legjobb nekünk - szerelem a végzeten

Én azért szeretném megosztani a tapasztalatomat, mert nagyon fontos dolgokra jöttem rá, s talán ez másnak is hasznos lehet. Közel másfél éve voltam először Vikinél egy barátom ajánlására. Sok hasznos dolgot megtudtam, teljesen lepadlóztam. Együtt éltem akkor már 5 éve a párommal. Valahol éreztem, hogy nem ő az igazi, de kellett a megerősítés. Egy oldás után döntöttem el véglegesen és visszavonhatatlanul, hogy tovább lépek, lezárom ezt a kapcsolatot. Meg is tettem, de nem ez a történet lényege. Bár érdekes ez is, mert a családi oldáson erőt kaptam, hogy ezt rögtön meg tudtam tenni, előtte pedig 2 évig készültem rá. Hiába az én döntésem volt, nem igazán éreztem jól magam. Lelkiismeret furdalásom volt, és a szüleimtől is állandóan megkaptam, hogy miért vagyok ilyen nagyravágyó, miért nem jó nekem a biztos. Eléggé elbizonytalanodtam, ekkor mentem el újra oldásra. Sok felismerés született bennem, s akkor volt az ikerlélek bevonzás. Felszabadultam közben, és egy boldogság érzés szállt meg. Éreztem hogy megérte előtte a sok családi és párkapcsolati tisztulás. Szombaton a barátnőm születésnapját ünnepeltük Balatonakarattyán. Ott béreltek házat, közel 40 ember volt. Grilleztünk, borozgattunk, és éjfél előtt hívott az egyik barátunk Gábor, hogy most fog indulni, mert lakodalomban volt. Egy haverja hozza, mert ő sokat ivott. Furcsa izgalom lett úrrá rajtam, akkor még nem tudtam, miért. Fél 1 körül értek oda, s mikor megláttam a sofőrjét, majdnem kiugrott a szívem a helyéről, és rettentő zavarban voltam. Gábort bekísértük, alig bírt menni, olyan részeg volt, én meg megköszöntem a fiúnak, hogy elhozta őt. Azt mondta, mennie kell még vissza a lagziba, ugyanis a legjobb barátja esküvője van. Én kikísértem a kocsihoz, hoztam neki egy Fantát, és elköszöntünk. Ő elment, én pedig kint az árokparton leültem a fűbe, és mint akit elvarázsoltak, ott ültem és gondolkodtam, vajon mi lehet ez. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, talán 10 perc, amikor újra megjelent az autó, s kérte a fiú, szóljak Gábornak, mert a kezébe adta a tárcáit és iratait, mikor beszállt, s most nem találja. Gábor már nem igazán volt beszámítható állapotban. Nem találtuk az iratokat, felforgattunk mindent. Majd egy óra kutatás után meglett a kocsiban az ülés mellé csúszva. Azt csodáltam, hogy közben nagyon türelmes és nyugodt volt, és beszélgettünk az esküvőről, a születésnapról, és ezer más dologról. Olyan érzésem volt, mintha ezer éve ismernénk egymást, mintha összetartoznánk. De olyan természetes volt minden. Ahogy a szemembe nézett, megnyugvás töltött el. Előtte még sosem éreztem ilyet. Nem akartam, hogy ennek az éjjelnek vége legyen. Egyszercsak azt vettük észre, hogy feljött a nap, s mi még mindig csak beszéltünk, beszéltünk. Nagyon nehezünkre esett a szétválás, de muszáj volt. Se a számomat nem kérte el, se az email-emet. Azt éreztem mégis, hogy ennek a találkozásnak jelentősége van. Stresszes lettem utána, hogy soha többé nem fogom látni, de mégis megnyugvás volt rajtam, hogy végre találkoztunk. Semmit nem tudtam róla, még a nevét sem. Teltek a napok, s nem tudtam elfelejteni azt az estét. Egy hét múlva pénteken Gábor barátom hívott fel, hogy van-e kedvem moziba menni velük. S mivel semmi más dolgom nem volt, igent mondtam. Természetesen Ő is ott volt. Azt érdemes még tudni, hogy nem a mi társaságunkkal jött, ez csupán "véletlen" volt. Holott azt hittem, ez egy jól megtervezett program. Ráadásul mögöttem ült. Végig a film alatt égett a fülem, az egész fejem, éreztem az energiáit. Semmire nem emlékszem a filmből. A lényeg: vége lett a filmnek, Gábornak el kellett rohannia, mert anyukájának segítségre volt szüksége, ő pedig felajánlotta, hogy hazavisz. Hajnalig beszélgettünk a kocsiban, megtudtam, hogy Attilának hívják, fiatalabb nálam 4 évvel. Azt mondta, mióta találkoztunk, mindig a hangom cseng a fülében. Megtudtam, hogy építész, és rajong Görögországért, ugyanúgy, mint én. Mindenben ugyanazokat a dolgokat szeretjük. Egy óra után azt éreztem, hogy szerelmes vagyok. Nem tudtam hova tenni a dolgot. 6 hét nagyon boldog időszak következett. Összesen 4-szer találkoztunk, de egész nap sms-eztünk, emaileztünk, s azt éreztem, az idő nem számít. Éppen azt beszéltük smsben, mikor találkozunk legközelebb, amikor csak nem írt többé. Szenvedtem borzalmasan 3 hónapig. Rettentő éjszakák és nappalok, nem bírtam őt elengedni. Teljesen bezártam magam, kerestem a miérteket. De nem jött válasz. Azt éreztem, megbolondulok. Ha tudtam volna, mi történik, talán könnyebb. De nem beszéltük meg, s ez felőrölte az idegeimet. Idén februárban osztálytalálkozónk volt, én szerveztem Ildi barátnőmmel. Gyerekkorunk óta nagyon jó barátok vagyunk, de tavaly nagyon megbántott, s ezt még nem emésztettem meg teljesen. Azóta óvatos vagyok vele. Nyomoztuk a régi osztálytársaink számát, s hívogattuk őket. Amikor lemerült a telefonom, Ilditől kértem el az övét. Megdöbbenve láttam, hogy a én Attilám a háttérképe!!! Azt hittem, kiugrik a szívem a helyéről. Kérdőre vontam, s mondta, hogy ő a párja, már régóta be akarja mutatni nekem. De nemis a fiú miatt volt kint a kép, hanem a kutya miatt, amin együtt pózolnak. Nem értettem, miért nem tudunk róla, hogy neki párja van, holott folyamatos vendég volt nálunk, míg a párommal együtt voltam. Gyanús volt a dolog, de nem tudtam, hova tegyem. Én nem szóltam neki semmit. Rettenetesen éreztem magam. 2 hét múlva újra oldásra mentem. Éreztem, hogy új megoldandó feladatokkal állok szembe. Volt egy oldás a lélektársunkkal előző életekbe, megnéztük, mi közöm hozzájuk. Attilával házasok voltunk, sok gyerekünk volt, nagyon boldogok voltunk, de Ildi ebben a régi életben el akarta venni tőlem, s emiatt rengeteget vitatkoztunk. Akkor már éreztem, hogy ő a párom, s visszatér hozzám. Így is lelkiismeret furdalásom volt. Agyaltam egész nap, mi lenne jó, hogyan kellene. Teltek a hónapok, nem tudtam túltenni nagam rajta. Soha nem volt köztünk fizikailag semmi, mégis ostoroztam magam Ildikó miatt. Augusztusban elmentem újra párkapcsolati oldásra. Na megtette a hatását. Ott végre sikerült magamban lezárni a történetet, elengednem őt. Megértettem azt, hogy lehet hogy pont az elengedést tanítja nekem a helyzet. Mérhetetlen fájdalmat éreztem, de megkönnyebbültem. Másnap össze is futottunk. Nagyon zavarban volt, és azt mondta, valamit el akar nekem mesélni, mindenképpen találkozzunk. Én visszautasítottam, de ő megcsókolt, s nem bírtam ellenállni. Nagyon paradox volt a helyzet, ugyanis életem legboldogabb és legszomorúbb 2 perce volt. Én megkértem, ne keressen többé, mert mindent tudok. Nem kérdezett semmit, szomorúan otthagyott. 2 napra rá kedden összefutottam a volt párommal, és beszélgettünk, mikor is előjött a szó Ildikóról. Azt mondta, már régen el akarta mondani nekem, hogy Ildikó megzsarolta őt, ugyanis egyszer viszonyuk volt, mikor együtt voltunk... Azt hittem, a pofám leszakad. Ildikó meg akarta őt mindenáron szerezni, de engem nem hagyott ott. És ez akkor volt, amikor az Ildi engem megalázott. Egyből elszállt minden lelkiismeret furdalásom, s rögtön eszembe jutott, hogy újra ismétlődik az előző életünk, amit láttam. Nem éreztem semmi fájdalmat, tudtam, hogy ennek így kell lennie. A karmaoldás megtette a hatását, kezdtek helyükre kerülni a dolgok. Ahogy ezt megtudtam, fél óra nem telt el, hívott Attila. Még aznap leültünk, ő őszintén elmondott nekem mindent, én is neki. Egyikőnk sem tudott a másik párjáról, azt meg pláne, hogy ők viszonyt kezdtek egymással. Úgy éreztem, megtört közöttünk az átok, a karmaoldás feloldotta a blokkokat, és ezt a régi dolgot köztünk. Nagyon tanulságos. Ahogy az ember gátjai megszűnnek, minden a helyére kerül. Amikor az ember nem akar feltétlenül tenni, nem akar irányítani akkor az univerzum tudja tenni a dolgát. Én a sorsra bíztam magam. A sors pedig tudta, mi a legjobb nekünk. Én elkönyveltem, hogy az erkölcseim miatt soha nem lehetünk egymáséi. De kiderült, aminek kellett ahhoz, hogy boldog legyek. Viki, elmondhatatlanul hálás vagyok neked! Azóta boldog vagyok életemben először. S tudom, hogy ez életünk végéig fog tartani. A volt társainkat pedig száműztük az életünkből. Fogalmam sincs, mi van velük, de nem is érdekel. Én mérhetetlenül boldog vagyok! Nagyon köszönöm!!!!!!!!!!!!!!! Noémi, 29 éves




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése