A valódi szerelmek az égben köttetnek...




Sziasztok!
Először ez év októberben találtam rá az "Ébredés hajnalán" blogra a facebokon. Rögtön megfogtak az írások, amiket ott találtam, úgy éreztem, hogy én is ugyanabba a cipőbe járok, mint az ikerlélek találkozásokról és szerelmekről író sorstársaim. 
Van egy férfi az életemben, akit 12 éve nem tudok kiverni a fejemből. 2004-ben találkoztam vele először egy koncerten. A játéka rabul ejtett, és amikor Őt megpillantottam a koncert végén, szívem vadul kalapálni kezdett és valami deja vu érzés kerített hatalmába. Személyesen akkor nem találkoztam vele, de minden igyekezetemmel azon voltam, hogy felkutassam, ki is Ő valójában. A nevét tudtam csak, utána kerestem az email címének. Sikerült kapcsolatba lépnem vele, egy darabig leveleztünk, aztán később személyesen is találkoztunk. Nem tudom szavakba önteni, de olyan hatással voltunk egymásra, hogy meg sem tudtunk szólalni. Ezentúl minden koncertjére elkísértem, koncerteket szerveztem neki, rózsaszín ködben lebegtem a szerelemtől. Nagyon sok szeretetet, gyengédséget adtam neki, de ő ezt nem tudta viszonozni. Azt mondta, hogy őt még így senki nem szerette, de ne haragudjak, ő képtelen ezt viszonozni. És különben is nős és soha nem fogja otthagyni a családját..Bár tudtam ezt a tényt, mégis belebetegedtem, amikor ezt közölte velem. 2009-ben szakítottunk. Ezután pár év szünet következett. Közben volt egy másik kapcsolatom is. Amikor úgy éreztem, végre sikerült elfelejtenem, akkor mindig álmodtam róla. ezután újra a gondolataimba férkőzött, és szinte minden látszólagos ok nélkül fellángolt bennem újra a régi ismerős érzés. Menekülni akartam az érzés elől, nem akartam foglalkozni vele. Később kiderült, hogy kb. ugyanebben az időben ő is nagyon sokat gondolt rám. Két éve augusztusban újra elmentem egy koncertjére. Egy rövidke időre találkoztunk. Az ölelése mindent elárult. De ő megint csak hárított . Ezután erőnek erejével el akartam felejteni. Már akkor olvastam sok helyen az elengedésről. Szerettem volna őt elengedni. Éreztem, hogy tiszteletbe kell tartanom a döntését, hagynom kell élni, nem zaklathatom. Utáltam az érzéseimet és természetesen magamat. Az álmok nem múltak el, sőt egyre többször álmodtam róla. Tisztában voltam vele, hogy ő az ikerlelkem. Olyan heves érzelmeket váltott ki belőlem, a szívem ezerrel kalapált és nem tudtam értelmes mondatokat kinyögni a jelenlétében, amivel ő is ugyanígy volt, ha velem találkozott. Aztán egyszer csak rátaláltam a blogotokra és olvastam róla, hogy oldásokkal is foglalkoztok. Novemberben jelentkeztem az első oldásra, amelyet három másik követett. Csodálatos megtapasztalásokban volt részem és teljesen megbizonyosodtam arról, hogy Ő az én ikerlelkem. Végre megértettem azt, hogy továbbra is szerethetem ugyanúgy, sőt még jobban is. Az elengedés nem azt jelenti, hogy megtagadom az érzéseimet. Hanem ellenkezőleg. Ha felvállalom őket. Csak az irányítást engedem el. Egy olyan nyugalom uralkodott el rajtam, hogy úgy is az fog történni, aminek történnie kell. Sikerült őt elengednem! Könnyűnek érzem magam, mázsás súlyok kerültek le a szívemről. Az oldás hatására végre szabadnak éreztem magam! Minden nap szerelemmel gondolok rá, már nem tagadom az érzést. Viszont nem gondolok folytonosan arra, hogy hogyan tudnék vele újra találkozni.
És december elején megtörtént a csoda! Az én szerelmem felhívott! Táncoltam örömömben! Eddig még soha nem hívott fel a 12 év alatt, mindig én kerestem. Azt hittem nem jól látok, amikor a mobilomon megjelent a neve. Karácsonyra elhozta nekem ajándékba két új CD-jét és pár csodálatos órát töltöttünk együtt. Amikor kérdeztem tőle, nem tudott rá választ adni, csak azt mondta azért jött, mert valami késztetést érzett. Nem beszéltünk meg semmit a továbbiakról, de azt gondolom, hogy a sorsunk Isten kezében van.
Kedves Viki és Márti! Isten tartsa meg a jó szokásotokat, szervezzetek jövőre is oldásokat, mert ez az egy út van csak számunkra, ha önmagunkat fejlesszük, tisztítsuk és emelkedjünk a fény felé, mert akkor az emberi kapcsolataink is meg fognak változni és ránk talál az igaz szerelem is.. Tudom, hogy ez a decemberi találkozásom az ikerlelkemmel csak a kezdet volt, ami ezután következik a sokkal sokkal csodálatosabb lesz!
Ölellek Benneteket!
Zsuzsa



Megjegyzések