Kedves Viki és mindenki! Eljött az idő hogy én is “tollat” ragadok. Nem is tudom hol kezdjem. 39 éves férfi vagyok és sose volt könnyű nekem érzésekről beszélni vagy irni. Hála nektek is, mára már megtanultam. De kezdem az elején. Nem volt könnyű gyerekkorom az apám sokat bántott anyám pedig sosem védett meg. Egy célom volt csak hogy bosszút áljak a világon. Sose tiszteltem senkit és sokszor gázoltam keresztül embereken és érzéseken. Ezért választottam is egy olyan szakmát, amiben büntethettem és bánthattam az embereket. Nem tudom mit szerettek rajtam a nők de senkihez nem mertem közel kerülni. Szinte követelte az elmém hogy mindenkit üldözzek el magam mellöl. Ha valaki közel került hozzám akkor azonnal megbántottam megaláztam és menekülésre fogtam. Nagyon negativan gondolkodtam mindenkiben a rosszat kerestem. Persze erre csak utólag jöttem rá. Azt gondoltam hogy én rendbe vagyok csak a világ megbolondult. Mindenkit hibáztattam a környékemen azért mert boldogtalan vagyok. Soha semmiért nem vállaltam felelősséget. Csak a munka és a sport volt az életem. Azt jól végeztem. Kettő és fél éve belépett egy lány az életembe. Nem terveztem ilyet és szerintem ő se. Úgy lepleztem a frusztráltságomat és a félelmeimet hogy állandóan beszóltam neki. Akkor ezt jófej dolognak tartottam. Fél év alatt se sikerült elüldöznöm. Egyre rosszabbul éreztem magam amiatt hogy megszerettem ezt a lányt. Azt akartam bemagyarázni magamnak, hogy azért érzem magam rosszul mert ő a közelemben van. De ma már tudom, hogy azért fájt minden porcikám, mert tiltakoztam az érzéseim ellen. Ahogy megismertem azonnal minden simán ment az életembe. Próbáltam őt megbántani de ő nem sértődött meg semmin. Azt mondta lélektársak vagyunk. Na mondom még ez hiányzott nekem. Mondom én nem akarok lélektársat meg senkit csak esetleg elbandázgatni de semmi komoly. Ő hitt bennem és azt mondta majd megváltozom. Nem tőle, hanem az érzéstől, amit kapunk egymástól. Hát nem hittem. Egyre többet találkoztunk és kezdtem megijedni hogy nem tudom majd irányittani a dolgokat. De nem tudtam nemet mondani nem voltam hozzá elég erős. Minden nap elhatároztam hogy szakittunk de nem ment. 6 hónap után sikerült úgy megbántanom megcsalnom és megaláznom őt hogy magától elment. Azt hittem majd minden visszakerül a régi kerékvágásba. De nem így lett. Akaratlanul is jobb emberré váltam általa. Ahogy ő elment elkezdett omlásnak indulni az életem. Kikezdtek a munkahelyemen megaláztak, kaptam egy sportsérülést ami miatt nem tudtam edzeni. Azt kaptam az élettől hogy hetekig otthon kellett feküdnöm a magányomba. Csak a lányra tudtam gondolni és azt éreztem ha tényleg léteznek angyalok akkor ő biztosan az. Félretettem minden büszkeségem és felhivtam. De nem állt szóba velem. Teltek a napok egyre rosszabbul voltam. Írtam hivtam de semmi. Nem adtam fel. Eltelt egy hónap is már olyan kinszenvedéseim voltak hogy sirtam amit sose szoktam. Nagyon haragudtam az egész világra. Mindig utáltam a tehetetlenséget. Unalmamban az interneten szerelmes oldalakat nézegettem mikor Viki oldalán olvastam az ikerlelkekről. Nekem inkább Grimm mesének tűnt mint valós dolognak de egy biztos hogy a lelkem megnyugodott. Aztán azt vettem észre hogy minden nap feljövök olvasni. Pár hónap után megkerestem Vikit. Elmentem az első oldásra. Ez egy párkapcsolati oldás volt. Úgy éreztem magam, mint azok a bolondok a “pánik” címü filmben. Idegen volt ez a szemlélet. Nem is tudtam átélni a meditációkat. De egy dolog történt, utána megnyugodott a lelkem. Gondoltam, ha csak ennyi kell a jól-léthez hogy befekszem hétvégente akkor legyen. Idegennek éreztem ott magam. Angyalokról meg ikerlelkekről beszéltek. Azt sem tudtam mi az azt hittem csak a mesékben léteznek ilyenek. Viszont elkezdtem egyre jobban lenni. Szép sorban megbocsátottam mindenkinek. Egyre jobban kezdtem megismerni magamat. Rájöttem hogy célja van a létezésemnek és hogy egy egész nehéz karmát cipelek mert sok embert öltem meg az előző életemben. Most is bennem volt a pusztítás iránti vágy. Viszont megértettem hogy ezt nem fojtatni kell hanem megoldani. Amit ad az ember azt kapja. Testközelből tapasztaltam szinte minden nap ahogy az emberek feljelentik egymást még barátok is. Élvezik ha látják a másik embert szenvedni. Szándékosan bántják egymást hogy a másiknak se legyen jobb. Nem válallnak felelősséget a döntéseikért. Csak hogy ezeket az ember mind visszakapja. Nem annyit hanem még sokkal többet. A rossz szándék sokszorosan visszatér. Egyre rosszabbul éreztem magam a munkámban és kiléptem. Inkább élek rosszabbul minthogy bárkit bekorlátozzak, megbüntessek vagy hatalmat gyakoroljak felette. Elkezdtem jobban érezni magam. Visszatérhettem a sportba és amint kiléptem a munkahelyemről szinte azonnal kaptam egy edzői állást. Ezt egy jutalomnak éreztem Istentől amiért jobb ember lettem. Nehéz volt szembenézni a régi tetteimmel. Mindenkitől bocsánatot kértem akikről emlékeztem hogy megbántottam őket. A legtöbbtől levélben. Csodálkoztak is. Közben új helyre költöztem és elkezdtem meditálni. Minden nap. Egy dolog viszont nehezen ment az pedig hogy megbocsássak magamnak. Utólag jöttem rá mennyi embert bántottam milyen rosszindulatu tudtam lenni. Rendszeresen jártam oldásra mert nagyon kellett a lelkemnek. Néha még megpróbáltam elérni a lányt eredménytelenül. Egy év elteltével az idei év már jobban indult. Mára egy teljesen más embernek érzem magam. Rájöttem hogy a sportban van az életfeladatom. Szépen haladok vele már nincsenek anyagi gondjaim. Idén először nyaralni is megyek. Már nincsenek egyéjszakás kapcsolataim, mert rájöttem hogy ez a legmocskosabb dolog amit az ember magával és a másik emberrel tehet. Minden oldás után érezhető volt hogy egyre mélyebben ismerem meg magam és magamhoz képest egyre jobb emberré válok. Elkezdtem egy fiatal srácnak is segíteni rendezni az életét és most végre tényleg hasznosnak érzem magam. Ki mit ad, azt kapja. Rengeteg jó dolog történik velem. Megértettem hogy a jövőben azok fognak jól élni akik segíti az embereket előre az útjukon. Az én életem is napról napra jobb. Egyre jobban élek. Már nincs bennem rosszindulat, mert egyre jobban szeretem magam. A frusztrált férfitársaimnak üzenem hogy merjetek változtatni. Ne okoljatok senkit az életetekért. Mindenki a saját életének a kovácsa. A szeretet mindent megold. Ha ez tiszta őszinte szeretet. Elkezdtem könyveket olvasni egész jól haladok velük. Régen soha nem olvastam. Sokmindenre rájöttem. Sok előző életembe láttam bele idővel. Szinte sose tudtam a pénzzel bánni és sokszor háremet tartottam. Ezért voltam ebben az életemben is ilyen. De ezek csak programok voltak, amit előző életemből hoztam magammal. Amint ez feloldódott, már nem akartam senkit megbántani. Simán leszoktam a dohányzásról. Megnyugodtam és hittem benne hogy úgyis úgy lesz minden ahogy annak lenni kell. Most ott tartok hogy minden ami ellen én magam tehetek azt megteszem ami ellen meg nem tehetek belenyugszom. Jó így élni. Nem vagyok frusztrált nem félek és egy olyan munkám van amit szeretek. Viki én nagyon hálás vagyok nektek. Köszönöm hogy kemény voltál velem mikor kellett és szeretnék is bocsánatot kérni mert velem nem volt könnyű dolgod. Megszoktam hogy úgy élek hogy elgázolok mindenkit. Alázatot kitartást és türelmet tanultam. Az ikerlélek oldás után (még aznap este!!) felhívott a lány akivel már másfél éve nem beszéltem. Úgy érzem talán némileg mostmár felérek hozzá lelkileg is. Tőle lettem jobb ember vagy úgy is mondhatnám hogy általa váltam emberré. Bárhogy is alakul mindig is hálás leszek érte. Tegnap találkoztunk. Semmi félelem nincs már bennem. Egy csodás estét töltöttünk együtt, hajóztunk, vacsoráztunk és beszélgettünk mint két érett felnőtt ember. Végre őszintén eltudtam mondani neki mindent. Szinte vibrált köztünk a levegő és ahogy mondtad éreztem hogy hazataláltam. Amikor megismertem nem voltam még felkészülve erre a kapcsolatra. Nekem több mint két év kellett hozzá.Emberré kellett válnom. Arra buzdittok mindenkit hogy változzon mert csak ez hoz eredményt. Segíts magadon, Isten is megsegít. Úgy látszik mára kiérdemeltem a lány szeretetét. Soha többé nem fogok ezzel visszeélni. Bár nem beszéltük meg a folytatást, én tudom, hogy mi összetartozunk. Semmiben sose voltam még ilyen biztos. Nem sürgetem az időt csak teszem a dolgom. Nincs miért aggódnom hiszen megtaláltam önmagam és megtaláltam a másik felem. De azt is mondhatom hogy megtaláltam önmagam őbenne. Hálás köszönetem Viki bár tudom hogy ezt nem lehet elégszer mondani. Óriási szolgálat amit az emberekért teszel és én is szeretném ha egyszer valaki ezt mondaná rólam. De tudom hogy így lesz.
Németh Imi
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése