Már találkozásunk előtt szerettelek téged...




Már találkozásunk előtt szerettelek téged. Éreztem, hogy van valaki, akit nekem szánt a sors… Tudtam, hogy az életem nem lehet csupán annyi, amit eddig megismertem belőle. 
Volt bennem egy mély bizonyosság, hogy egyszer eljössz, és értelmet nyer minden. 

Amikor az erdőt jártam, hallottam üzeneted a szél fúvásában, a folyók vízének sodrásában, a madarak énekében. Boldogság töltötte meg minden sejtemet. 

Nem tudtam, hogy merre induljak megkeresni téged. Vagy csak várjak, amíg megérkezel? Mit tegyek, hogy észrevehető legyek? 

Ma már tudom, hogy te is hallottad lelkemet. Megéreztük egymást. A megfelelő időben, a megfelelő helyen a sors keresztezte utunkat. S vajon most hogyan tovább? 

Tudom, hogy lelkem többé nem veszítheti el lelkedet. Bárhol jársz, bármit csinálsz, te itt élsz bennem.  

Tudom, hogy összetartozunk…És ez mindig így lesz… ÖRÖKKÉ…

Megjegyzések