Kedves Viki, egy olyan eseményről szeretnék beszámolni, amit egyenlőre még én sem tudok hova tenni, de egyik legfantasztikusabb és legcsodásabb dolog az életemben. Másfél évvel ezelőtt összetörve mentem el hozzátok egy oldásra, megmondom őszintén, vigaszt kerestem. Már abban se vagyok biztos, hogy gyógyulni akartam, de kellett valaki vagy egy csoport, aki megért, mert sajnos elhatalmasodott rajtam a magány. Az oldásokon nem éreztem semmit, néha felsejlettek képek, de azokat sem igazán tudtam hova tenni. Minél több oldásra mentem el, annál több célom lett az oldásokkal. Megfogalmaztam magamban, hogy szeretnék meggyógyulni lelkileg és idővel majd szeretnék egy szerető párkapcsolatot magam mellé, és szeretnék utazni Görögországba. Úgy érzem hogy sok oldásra volt szükségem mert nem voltam nyitott a változásra, de tavaly júniusban azt éreztem, hogy mostmár tennem kellene valamit, így elkezdtem a gyakorlati alkalmazását a dolgoknak, amiket mindig hallunk tőletek.
Életfeladatos, teremtős oldás után történt az első csoda, a születésnapomra ami június 18-án van, a szüleim befizettek egy görög utazásra, Skhiatos szigetére, a mamma mia szigetre.
Alig kaptam levegőt, amikor kezembe nyomták a vouchert, mert néhány héttel előtte véstem be a célfüzetembe. Barátaim sajnos nem nagyon vannak, így az egyetlen lány unokatestvéremmel, anyukám nővérének a lányával kellett mennem. Gyerekkorunkban nem igazán szerettük egymást, de az jutott eszembe hátha most rendeződik ez is, hiszen ez is hozzátartozik a családi kapcsolatokhoz. Menet közben rá is eszméltem hogy Kingával szinte ugyanazokon mentünk keresztül és ugyanazok a női bajaink vannak. Szerintem azért kellett együtt mennünk mert ezek tisztultak belőlünk. Be kellett látnom, hogy elég jó arc és ahogy megnyiltam felé, egész jó barátok lettünk.
Az utazás remekül sikerült, sok év után megint sikerült felszabadulnom. Sokat üldögéltünk a tengerparton, relaxálva és beszélgettünk. Felidéztük, hogy gyermekkorunkban amikor kijártam a hatodik osztályt, Görögországban nyaraltunk a családdal. Akkor még élt az én szeretett nagymamám. Ő volt a legfőbb támaszom. Pont így üldögéltem az én mamikámmal is a vízbe lógatva a lábunkat. Anyukámék szerettek nagy családi nyaralásokat rendezni, akkor is Kingával voltunk, és az ő szüleivel. Amíg a nagyikám élt, hoztuk őt is. Itt a görögöknél ismertem meg egy fiút akivel egy szállodában laktunk. Sose beszéltem vele de minden reggelinél és ebédnél bámult és mosolygott rám. Amikor hazajöttünk akkor sokat álmodtam róla, illetve rengeteget. Örömmel vettem észre, hogy ott mosolyog az egyik fényképen, melyen épp harapom a reggeli szendvicsem. Sokáig álmodoztam róla pedig tudtam hogy többé nem fogom látni. Talán ez miatt volt nekem nagy szerelmem Görögország és most hogy visszamentem otthon éreztem magam. Sajnos hamar eltelt a nyaralás és azon kívül hogy újra boldog lettem nem történt semmi különös. Bocsánat, ha kicsit hosszan írok, próbálok begyorsítani.
Most augusztusban mentem újra oldásra de már teljesen más állapotban és végre teljesen át tudtam adni magam annak a napnak. Meditációban amikor a szerelemről volt szó akkor megjelent előttem a görög kisfiú gondolom azért mert az utóbbi hetekben sokat nosztalgiáztam ezen. Aznap este olyan megnyugvás lett rajtam hogy nem tudom leírni. Tudtam, hogy az én helyem is megvan a világegyetemben és megvan a párom is.
Imádkoztam az angyalaimhoz és kértem, hogy hadd érezzem azt újra amit 12 évesen görögországban amikor annak a kisfiúnak a szemébe néztem. Szerelmes akartam lenni újra!
Közben sajnos az álmodozásom, imádkozásom megzavarta anyukám, felhivott hogy segítség kellene mert Kecskemétről jön a barátnője és Pesten lekéste a csatlakozást. Érdekes módon most nem dühitett fel, amúgy ezek mindig fel szoktak. Azonnal igent mondtam és ültem is be a kocsimba. Közben hosszúra nyúlt az út, még bementünk egy plazaba ajándékot venni, és amig bement a wcre én leültem kint egy padon, és szinte azonnal odajött hozzám egy srác és útbaigazitást kért. Nem én voltam a megfelelő térkép neki de néhány szót beszélgettünk. Furán törte a magyart és kiderült hogy félig angol félig magyar és élete nagyrészét Angliában élte. Olyan kedves volt ami tapasztalataim szerint a magyar srácokra nem annyira jellemző. Szimpatikus volt és kérdezte máskor is szoktam e ide járni. De mondtam, hogy nem igazán. Kérdezte, hogy van e facebookom és esetleg megkereshet e. Így indult az egész. Nem mondom hogy azonnal beleszerettem de a kedvessége és a mosolya megfogott. Aznap megkezdődött köztünk valami. Éreztem magamon hogy még nem nyiltam meg tökéletesen de végre észrevett valaki aki még tetszik is. Nagyon régóta voltam egyedül. Hosszú beszélgetések következtek és egymásba szerettünk. Nem fogom részletezni de gyönyörű két hetet töltöttünk együtt. De sajnos vissza kellett mennie Angliába. A kapcsolatot folyamatosan tartottunk olyan volt mintha együtt élnénk mindent tudtunk egymásról. Esténként órákat beszélgettünk és kiderült hogy már ő is többször volt görögországban. Mondta, hogy gyerekkorukban sokszor utaztak oda nyáron. És a hab a tortán, egy évben egy napon születtünk.
Szeptemberben lepett meg és eljött hozzám újra. Két hét együtt töltött idő és pár hét beszélgetés után egy gyűrűvel állt az ajtóban. Könnyekig hatódtam és én talán akkor éreztem azt hogy megérkeztem. Nem a gyűrű miatt hanem amit a szemében láttam. Eljött értem a hercegem. Nagyon szép estét töltöttünk együtt.
Előkerültek a fényképek a régi nyaralásról. Tisztán emlékszem minden pillanatra amikor odamentem a hűtőhöz egy üdítőt tölteni amikor a párom felkiáltott, hogy - Hát én hogy kerülök ide? Kérdeztem hogy hova. Rajta vagyok az egyik fényképen-mondta. Odafutottam és kisebb sokkot kaptam amikor rámutatott arra a kisfiura aki annyira megfogott Görögországban. Nem kaptam levegőt és szoritott a szivem pánikrohamot kaptam úgy locsoltam magam hideg vizzel. Kitört belőlem a zokogás ami órákig tartott. Gondolatban elkezdtem visszavezetni az eseményeket. Hogy az oldások, a meditációk, a görög emlékek az imám, anyám barátnője, és a többi láncolata. Édes Istenem! Milyen csodálatos a sors és hogy elmegyünk a csodák mellett. És azon gondolkoztam hogy hány ilyen brutális csoda lehet amiről nem is tudunk. Őszinte vagyok, azóta se térek magamhoz. Fogalmam sincs mi ez az egész és miért találkoztunk már össze gyerekkorunkban és mi lesz most. Minden gyönyörű, mesés, varázslatos és szerelmes vagyok. Most mondjam azt, hogy egy gyerekkori álmom vált valóra? Nem tudom definiálni a történteket de talán nem is kell. Csak meg kell élni mert az holtbiztos hogy ez nem véletlen, ez a sors. Csodás eseményeken keresztül vezettek el bennünket egymáshoz. Nem tudom nektek megmondani hogy mi lesz a jövőnk de ez most nem is számít. A következő lépés megvan, egyenlőre én költözök Angliába. Biztos vagyok benne hogy a legjobb ami történhetett velem az hogy ő van nekem. Ahogy simogat, szeretget és ölel abban minden benne van. Én egy végtelenül hálás és boldog ember vagyok.
Szerettem volna megosztani a történetemet és megköszönni azt a sok jót amit az oldások által megélhettem és köszönöm ezt a csodát amihez ti is hozzájárultatok Viki. Olyan nagy hála van a szívemben. Amikor Magyarországon járok mindig meglátogatlak benneteket!
Zita, 34 éves (https://elozoeletek.blogspot.hu)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése